Századok – 1988
Történeti irodalom - Urbán Aladár: Batthyány Lajos minszterelnöksége (Ism.: Diószegi István) 718/IV
720 TÖRTÉNETI IRODALOM Urban Aladár értelmezése szerint a Batthyány-kormány Ausztriával kapcsolatos politikájának két pillére volt: a nagy-magyar koncepció és a perszonális unió. Mindkettő' külpolitikai előfeltevéseken: a Habsburg lombardiai gondjainak állandósulásán és a német egység létrejöttének reményén nyugodott, de az ideológiai tényező: a történelmi haladásba vetett hit is szilárdította e tartóoszlopokat. Ezeket a vonatkozásokat taglalva Urbán Aladár már nem takarékoskodik a kritikával, és a kormány Németországgal kapcsolatos várakozásait a későbbi fejlemények ismeretében naivságnak minősíti. Mondhatott volna külpolitikai kuriozitást is, mert általában nem szokás és nincs is mit lelkesedni azon, ha a közvetlen szomszédságban birodalom születik. A kritika így is, úgy is indokoltnak látszik. Hogy viszont valóban a perszonális unió lett volna a közjogi célkitűzés, kétségeket ébreszt. A „közös ügyek" Urbán Aladár idézett forrásaiban gyakorta előbukkannak, és az illír lázadás kapcsán az osztrák kormányhoz intézett jegyzékben éppen Kossuth fogalmazta úgy meg az osztrák-magyar érdekközösség gondolatát, hogy az bízvást a hatvanhetes kiegyezés politikai alapvetésének tekinthető. De akár a perszonális unió, akár valamiféle közösügyes berendezkedés volt is a távlati célkitűzés, egy biztos: magyar részről kölcsönösségre a gyakorlatban kevés hajlam mutatkozott. Pedig mint Urbán Aladár is megerősíti, a kormány és a közvélemény köreiben változatlanul élt a reformokból származó oroszfélelem, és továbbra is számoltak a Monarchia biztonságot nyújtó kereteivel. Az önálló államiság megszerzésének eufóriája és a vívmányok megvédésének kényszere azonban elhomályosított minden egyéb megfontolást. Maga a szituáció is egyre inkább ambivalenssé vált ahhoz, hogy tartós maradhatott volna a kettős lojalitás. Urbán Aladár könyve után viszont nem lehet kétséges, hogy a kormány és személy szerint a kormányfő mindent elkövetett annak érdekében, hogy az ország megtarthassa az államiság kiharcolt attribútumait. Az első felelős magyar kormány történetét bemutató könyv egyben politikai életrajz is: Batthyány Lajos adott időszakra érvényes portréjának megrajzolása. Urbán Aladár könyvében előrebocsátotta, hogy az ő általa felvázolt Batthyány-kép eltér a megszokottól. Az olvasó azzal a meggyőződéssel teheti le a könyvet, hogy ez a kép nemcsak más, mint a korábbiak, de azoknál sokkal hitelesebb is. Károlyi Árpád lojális Batthyányja és az ötvenes évek erre épült megalkuvásra hajló miniszterelnöke Urbán Aladár könyve után nem tartható többé. A ma történészének persze nemcsak a régi kérdésekre adott hibás válaszokat kell korrigálnia, hanem neki magának is új kérdéseket kell feltennie. Ha Urbán Aladár az olvasó reményei szerint megírja majd Batthyány Lajos egész életpályáját, bizonyára teljesen kilép a történész elődök adta keretekből. Diószegi István (
