Századok – 1988

Történeti irodalom - Budától Belgrádig. Válogatott dokumentumrészletek az 1686–1688. évi törökellenes hadjáratok történetéhez (Ism.: Hóvári János) 701/IV

702 TÖRTÉNETI IRODALOM adminisztratív akadály nehezíti meg. A történeti kutatások „demokratizálása" is a feltárt források kinyomtatását igényeli. A fenti kérdések különösen akkor vetődnek fel élesen, ha egy-egy olyan korszak történelme kerül az érdeklődés előterébe, amelynek forrásai ma is levéltárak polcain porosodnak. Ezek közé tartozik az 1683-1699. közötti évek nagy háborúja, amelynek során Magyarország felszabadult a török uralom alól. Bécs 1683. évi ostromának és Buda 1686. évi visszafoglalásának kivételével - egy-két múlt századi német hadtörténeti munkát leszámítva - alig készültek feldolgozások. Pedig majdnem egy-tucat olyan Habsburg-török összecsapás van a Bécsnél és Budán lezajlott harcokon kívül, amelyeknek meghatározó szerepük volt Kelet-Közép-Európa további története szempontjából. Mint ahogyan várható volt, 1983-ban és 1986-ban újabb monográfiák és források jelentek meg. Ausztriában szinte minden történeti folyóirat megemlékezett Bécs 300 évvel ezelőtti ostromáról. Újabb kiadásban tették közzé az időközben tragikus hirtelenséggel elhunyt Richard F. Kreutelnek a Bécs ostromára vonatkozó török forrásokat tartalmazó kiadványát (Kara Mustafa vor Wien. Graz-Wien-Köln, 1986.) Ugyanakkor a korabeli német és külföldi híradások megjelentetésére csak ritkán került sor. A magyar történettudomány igen készült Budavár visszavívásának évfordulójára. Lotharingiai Károly naplójának megjelentetésén (Zrínyi kiadó) kívül két igen fontos kötet is napvilágot látott: „Buda expugnata" címmel a Fővárosi Levéltár adott közre egy kiadványt, amelyben a magyar főváros visszafoglalására vonatkozó nemzetközi dokumentumokat gyűjtötte ösze. Az Európa kiadó pedig „Buda visszafoglalásának emlékezete 1686" címmel jelentetett meg korábban részben ismert, részben most először közölt elbeszélő forrásokat. Ezzel nagyon sokak előtt - miként az osztrákok számára is 1983-ban - be is fejeződött a felszabadító háborúkra való visszaemlékezés. Ugy látszott, az 1686 és 1699 között történtekről Szakály Ferenc és Varga J. János útbaigazító könyvein kivül szinte semmi sem fog megjelenni. Mindez szerencsére másként alakult, sőt a továbblépés lehetőségei is adottak, s ez Szita Lászlónak, a Baranyai Megyei Levéltár igazgatójának és munkatársainak köszönhető. 1987-ben egy vaskos kötetben tették közzé az 1686-1688. közötti évek forrásait „Budától Belgrádig" címmel, amely a Buda visszafoglalásától 1688. szeptember 6-ig, Belgrád bevételéig kíséri végig a történteket. A kötet hadműveleti naplókat, memoárokat, korabeli leveleket és röplapokat ad közre a dél-dunántúli, bácskai, szerémségi harcokról. Ezek nagy része - egyes leveleket és természetesen a röplapokat leszámítva - nemhogy magyarul, hanem még németül sem jelentek meg. A „Budától Belgrádig" kötetben olvashatjuk Lotharingiai Károly naplójának folytatását, Buda visszafoglalásától 1687. november 16-ig. A legismeretlenebb források azonban Miksa Emánuel Münchenben őrzött naplója (1687. június 17-től augusztus 28-ig), valamint gyóntatójának Gaetano Bonomonak 1687 májusától szeptember végéig terjedő, ugyancsak a müncheni levéltárban található naplója és Miksa Emánuel főszállásmesterének, Tobias von Hesslingen bárónak 1684-től 1687. november 30-ig vezetett hadműveleti naplója, amely a karlsruhei levéltárból került elő. Ezek a közzétett dokumentumok az 1687. évi hadjárat, az eszéki török erőd sikertelen ostromának és a nagyharsányi csatának eddig teljesen ismeretlen részleteit világítják meg, s így történetük megírásában e forrásokat aligha lehet nélkülözni. Hasslingen naplójában gyakran találkozunk például a nehézségekkel, amelyekkel az egyes csapategységeknek meg kellett küzdeniök. A tanulság az, hogy a törökök elleni háború nem „gyors és könnyű győzedelmes menetelés" volt, hanem buktatókkal teli veszélyes háború, amely igen szakavatott hadvezetést igényelt. A kötetnek egyik legfeltűnőbb érdekessége az a mustrajegyzék, amely az 1688-ban toborzott két magyar huszárezredre vonatkozik. A magyar huszárok különösen nagy pártolója Miksa Emánuel bajor választófejedelem volt, aki nagyon jól tudta - miként sokan a szövetségesek tisztikarában -, hogy jól alkalmazhatók felderítéseknél, portyázásoknál s az ellenség üldözésekor. A magyarok igen jó hírben állt lovaskatonák voltak. A csás^ri tisztek azt is nagyon jól tudták, hogy igen sok jól képzett magyar huszár kóborol az országban, akik korábban Thököly seregében szolgáltak. A kuruc fejedelmet Buda visszavívása után már csak kevesen követték a törökökhöz. A felszabadító seregbe kezdetben egyrészt katonai okok, másrészt a Thököly-kollaboráció veszélye miatt nem nagyon fogadták fel őket. A török elleni háború folytatása következtében azonban rájuk is szükség lett, ahogyan ezt az 1688. évi mustrajegyzék is jelzi, amely egyben dokumentum is az átállás történetéhez. Gyakran szerepel a nevek között, hogy igen kiváló lovas volt Thököly seregében; sőt gyakori az is, hogy az ott viselt rendfokozattal kerültek át a császári seregbe. Ebből jól látszik, hogy a császári táborban nagyon sokan