Századok – 1988
Figyelő - Buza János: „Ungerlein 1678”. A magyar dénár kitiltása Nürnberg pénzforgalmából 664/IV
VITA 689 magyar érmék is eltérő időben jelentkeztek bennük, a pénz nélküli temetés időszakát minden temetőben egyedileg kellene meghatározni. Ennek az óhajnak pedig jelenleg aligha lehet eleget tenni, ha egy olyan érmegazdag temetőben, mint a magyarhomorogi, sem sikerült a pénz nélküli időszakra vonatkozó két fő kérdésre választ kapni: 1. mikor kezdték és meddig folytatták a sírok ásását a temető északnyugati, érmementes szegletében? , 2. meddig temetkeztek érme nélkül a délkeletebbre nyitott új temetőközépen? GI véleménye szerint „a magyarországi temetőtérképek elemzéséből. . .6 s végső eredményként kimutatható, hogy István CNH. I. 1. obolusa uralkodásának végénél előbb nem kerülhetett a földbe, sőt két temetőben (Ellend -I—II, vö. 68.) megfigyelt kopott veretek hiánya szerint az tűnik valószínűbbnek, hogy ezeket uralkodása második harmadának végén verhették. Természetesen az említett megfigyeléseket csak a sírba tett pénzekre lehet vonatkoztatni. Távolról sem kívánjuk azt állítani, hogy mivel kimutathatóan István uralkodásának végén kerültek sírba a pénzek, ezért István uralkodásának vége előtt nem készültek István-obolusok" (69.). Fenti, körülményesnek ható adatgyűjtésemet összegezve, GI véleményét a következőképpen ajánlom finomítani: bár a 10. században meglévő pénz-ékszer és halotti obolus-adás szokása megérte a magyar pénzverés kezdetét, egyelőre nem lehet e szokásoknak a magyar pénzekkel folytatódó gyakorlatát évtizednyi pontossággal keltezni. Különösen nem országos méretekben, hiszen sok temetőben I. István veretei fel sem tűnnek, másutt pedig a 11. századi magyar uralkodók pénzei nem követik egymást a pénzverés folyamatának megfelelően. A halotti obolus-adás szubjektív cselekmény maradt, s ezért a jobban tanulmányozható temetőkben is csak a helyi közösségben fellépő gyakorlat keltezésére tehetünk kísérletet. Ebből következik, hogy I. István CNH. I. 1. érméje verésének kezdete, majd halotti obolusként való földbekerülése közötti időbeli kapcsolatot jelenleg nem tudjuk felbecsülni, s az utóbbi esetleges — azaz nemcsak helyenkénti, hanem országosan még bizonyításra váró — későiségéből az előbbi, vagyis a pénzverés késői megindítására nem következtethetünk. 3.2. A magyarországi temetőtérképek felhasználásán kívül a kincsleletektől lehetett a CNH. I. 1. verésének kezdetét keltező adatokra számítani. Sajnos a magyarországiak semmilyen felvilágosítást nem adnak (vö. 70: 22. táblázat), tehát csak a külföldiek értékelhetők. Lengyelországból 58, a Szovjetunióból 16, Cseh- és Morvaországból 5, Svédországból 45, Dániából 15, Norvégiából 2, a Faröer szigetekről 1 és Finnországból 3 olyan, zömében 11. századi kincslelet adatait foglalta GI össze (79—89.), amelyek többségében I. István valamelyik verete (a Dbg. 1706/a, a CNH. I. 1., vagy a vitatott bosarvei típusú66 ) jelen volt, hiszen a 145 kincsből csak 12-ben hiányzott. Mivel GI véleménye szerint (92-93.) a CNH. I. 1. verése 1015—1020 táján kezdődhetett meg, elsősorban a legkorábbi, az 1000-1020 között lehetséges elrejtési évű kincsleletekre kell 65 GI itt az 1. táblázata (69.) eredményeire hivatkozott, amelyben az egy-egy sírban együtt előfordult, több uralkodó által kibocsátott érméket mutatta be. A táblázat anyaga azonban nem elsősorban I. István vereteinek késői földbekerülését, hanem utódai pénzeivel való együttes forgalmát tanúsítja. Emiatt nem lehet a csak I. István vereteit tartalmazó temetkezéseket automatikusan a király uralkodásának végéről származtatni. További együttes előfordulások: László Kovács: Zur ersten Publikation einer neuen Veröffentlichungsreihe. ActaArctHung 36 (1984) 276. 6 6 Vö. GedaiIstván: Az első magyar pénzek időrendi kérdéséhez. Ld. ugyanebben a számban!
