Századok – 1988
Figyelő - Buza János: „Ungerlein 1678”. A magyar dénár kitiltása Nürnberg pénzforgalmából 664/IV
690 VITA figyelmet fordítanunk. Gl hét ilyen kincsleletet kutatott fel (90—95.), közülük kettőben, a sochaczewi (GI által még zakrzewinek nevezett lengyelországi) és a stockholm-karlbergi kincsben (72: No. 181 : No. 1) a Dbg. 1706/a. dénár bukkant fel. Mindkettőt, s velük a nagyharsányi kincset is, GI a CNH. I. 1. verési idejének általa 1020 tájára meghatározott kezdete (95.) elé keltezte: a nagyharsányit 1010 tájára, a sochaczewit (= zakrzewit) közvetlen 1000 utánra, a stockholm-karlbergit pedig datálás nélkül. Megkockáztatta azt is, hogy a rácalmási példány a CNH. I. 1. verése előtti, érmenélküli temetőszakaszból való. Szemügyre véve a leletek terminus post quem-eit (Nagyharsány: 1006 —, Stockholm-Karlberg: 1013-), semmi sem szól GI keltezése ellen. Nyitott kérdés marad viszont, hogy kik és mikor készítették a nagyharsányi példányoktól több szempontból is lényegesen eltérő észak-európai utánvereteket, hiszen a Magyarországon vert példányoknak először oda el kellett jutniuk, s utánzataiknak helybeli kincsben földbe kellett kerülniök ilyen rövid idő alatt. Visszatérve a többi kincslelet keltezéséhez, a CNH. I. l.-et tartalmazó maradék ötből az első, a dániai ibskeri kincs (terminus post quem dátuma: 997—) Gl véleménye szerint hiányosan maradt, ránk, hiszen csak három érméjét leltározták be, ezért nem értékelhető. Az ugyancsak dániai brandsgaardi kincs 152 érméje közül egy CNH. I. 1. volt a legfiatalabb, s az összes többi 10. századinak tekinthető (!), de mivel 1840-ben találták, GI ennek is vitatta a teljességét. Ugyanerre a következtetésre jutott három lengyelországi kincslelet kapcsán: a 27 darabos stroszki (1004—), a 28 példányos rudai (1011—) és a részleteiben ismeretlen majkówi (1016—) kincs ismertetésekor. Mivel pedig a felsorolt kincsleleteknek csak terminus post quem-e a zárójelben megadott évszám (amely a kincs legfiatalabb, azaz a legutolsó érméjét verető uralkodó trónralépésének éve), s a valószínű elrejtés pedig bizonyára évekkel később következett be, GI úgy vélte, hogy „a magyar pénzeket tartalmazó leletek hulláma csak 1030 után keltezhető" (92.). Ellenvéleményem szerint a brandsgaardi, stroszki és rudai leleteket bizonyíték nélkül nem lehet az 1030-as évektől keltezni. Különösen érvényes ez a brandsgaardi leletre, amelynek kivétel nélkül 10. századi érmesorozatát logikus kapcsolódással, és nagyobb időbeli hiány szükségessége nélkül zárja le a CNH. I. 1. veret.6 7 Az I. István pénzeit tartalmazó kincsleletek kis száma sem elegendő érv azok koraisága ellen, hiszen őket megelőző magyar érmék nem lévén, a magyar pénzek kiáramlását a CNH. I. 1. kezdhette csak meg, a ritka Dbg. 1706/a-t most nem számítva. Az I. István pénzeit tartalmazó kincsleletek csekély érmemennyisége sem lehet értékelhetetlenségük oka, hiszen ilyen kis leleteket másutt is találtak.6 8 Sajnos még a viszonylag nagy számú lengyelországi kincsleletből sem lehet jól meghatározni az egymást követő magyar uralkodók pénzei ottani földberejtésének korát. I. Béla és I. László pénzét tartalmazó egy-egy kincs akár már trónralépésük után egy-két év elteltével is földbe kerülhetett. I. András vereteinél ez az időkülönbség nagyobb is lehetett, Péter és Salamon érméi pedig még jelentősebb késést mutatnak.6 9 Mindez persze csak elméleti megkülönböztetés, hiszen ha 1051 tájától I. András pénzei már foroghattak Lengyelországban, akkor semmi értelme azt állítani, hogy Péter érméi viszont 1061 utánig késtek! Általános érvényű következtetést tehát aligha vonhatunk le egy érme verésének kezdete és 6 7 Kovács 1975, 263: 25. jegyzet. 6S P1. Tum: 22 db (74: No. 22), Gostawce: 25 db (75: No. 41), Vicemilicie: 23 db (80: No. 5), Sigfride: 10 db (81: No. 4). 6 'Részletesen:Kovács 1988, 99. jegyzet.