Századok – 1988
Figyelő - Buza János: „Ungerlein 1678”. A magyar dénár kitiltása Nürnberg pénzforgalmából 664/IV
VITA 675 Ez az érmekép a körirattal megerősítve „egyet jelent: a lándzsának, mint hatalmi jelvénynek ábrázolását, szövegbeni megjelölését" — állapította meg Gl (34)).5 Első királyunk lándzsájának ábrázolása két helyen is ránk maradt: a Dbg. 1706/a. dénáron, valamint az 1031-ben befejezett, s később a koronázási palásttá átalakított miseruha alsó medaillonsorába hímzett Szent István kezében. Ha e fegyver alakját részleteinek összességében nem is rekonstruálhatjuk, régészeti típusát egy szerencsés körülmény következtében pontosan meghatározhatjuk: az ún. szárnyaslándzsák (Flügellanzen) közé kellett tartoznia. Ez a 9. században már ismert, s a középkorban mindvégig kedvelt lándzsafajta onnan kapta a nevét, hogy a köpűjéből kétoldalt egy-egy lemezke állt ki azzal a céllal, hogy a sebszélbe akadva meggátolja a lándzsahegy túl mélyre hatolását az ellenfél, annak lova, vagy a vadászott állat testében.6 A köpű említett nyúlványai a két megnevezett ábrázoláson jól felismerhetők. Véleményem szerint is helyesen, GI hitelesnek és nem sablonosnak tekintette a palástra hímzett Szent István alakot, de a fegyvere típusára nem (36.), másutt csak habozva utalt: időközben „lehetőség volt az eredeti koronázási palást vizsgálatára is, és ha nem is egyértelműen, de az állapítható meg, hogy István király kezében szárnyaslándzsa van .. .",(54.). Bizonytalanul foglalt állást a dénár érmeképét illetően is, amikor azt írta, hogy a Dbg. 1706^. lándzsaábrázolásában „szárnyaslándzsát vélünk felismerni. Bár - mint már említettük7 — nem tartjuk meggyőzőnek a lándzsatípus valóságábrázolását, azaz, hogy ennek alapján a magyar uralkodók királyi jelvényére — a lándzsára — szárnyaslándzsát mondjunk. Mégis utalnunk kell arra, hogy a magyar pénzverésben sem az ábrázolás, sem a körirat — különösen a 11. században — sohasem torzult, mindenkor pontos és szabatos volt. így a Dbg. 1706/a. lándzsája is lehet valósághű, azaz szárnyaslándzsa" (37.). A lándzsatípus megítélésében más szerzőknél is ugyanez a bizonytalanság tapasztalható. A dénár lándzsaképét tárgyalva Györffy György először szabatos meghatározást adott, miszerint „az éremképen egy kéz szárnyas lándzsát tart, melyre zászló van erősítve, végén bojtokkal",8 később azonban csak a „zászlós lándzsa" megnevezésnél maradt.9 A paláston szerinte „az ülő királyalak jobbjával egy köpűs lándzsát tart. . . Ami a lándzsa alakjára vonatkozó vizsgálatokat Uleti, a kezdetleges ábrázolásokon nehéz formai sajátosságokat észlelni, s ha az egyik látszólag a szárnyas, a másik a köpűs lándzsák közé sorolható is, ezekből 'messzemenő következtetéseket nehéz levonni. Dyen megkülönböztetésekkel a kézművesek bizonyára nem sokat törődtek. .. Talán e sablonos ábrázolásból fakad, hogy a paláston hímzett lándzsáról a zászlót elhagyták. István lándzsájáról csak azt jegyezték fel hitelt érdemlően, Rómába 5 Vö. Kovács László: A budapesti lándzsa. A magyar királylándzsa történetének vázlata. FolArch 21 (1970) 127-146. (a továbbiakban Kovács 1970). 6 A lándzsatípusról: László Kovács: Bemerkungen zur Bewertung der fränkischen Flügellanzen im Karpatenbecken. MittArchlnst 8-9 (1978-79) 97-119, 351-360. 7„A korai pénzverésben, különösen, ha a publikációkhoz kissé kopott példányok álltak rendelkezésre, nem biztos, hogy a pénz lándzsaábrázolása alapján eldönthető a kibocsátó által használt lándzsatípus: azaz szárnyas vagy egyszerű köpűs lándzsa van-e a pénzen. Felismerhető viszont, ha zászló van a lándzsán" (36.). 'Györffy György: István király és műve. Budapest 1977, 156-157, (a továbbiakban Györffy 1977). ' Györffy György: A magyar állam megszilárdulása. MoTört 1 (1984) 763 (a továbbiakban Györffy 1984). Másutt csak „lándzsa"-ként említette a fegyvert: uő: Die „corona sancti Stephani regis" zur Zeit der Arpaden. Insignia regni Hungáriáé I. Budapest 1983, 57, 56: 5. jegyzet.
