Századok – 1988
Közlemények - Monok István: Cseffei László 1592–1662 622/IV
CSEFFEI LÁSZLÓ 1592-1662 631 A peregrináció történetét e ponttól már részletesebben kell tárgyalnunk, hiszen a Leydenben eltöltött egy év után döntött úgy a fejedelem és id. Bethlen István, hogy Cseffei Lászlót - ez évtől Belső-Szolnok megye főispánját54 - küldik az ifjú Péter mellé kísérőnek. A peregrináció korabeli értékeléséről, céljairól, várható, s tényleges eredményeiről két szélsőséges véleményt idézünk. Az első Kecskeméti Gergelyé arról, hogy miért indult Péter erre az útra: A gróf azért indul útnak, hogy tanulmányozza a kegyes törvényeket, a népek szokásait és erkölcseit, a városokat.5 5 Ezzel szemben álljon itt Kemény János véleménye a hosszú, s költséges utazás eredményeiről: „Az grófnak nem használa az peregrináció; corrumpáltatván erkölcse, semmirekellő emberré lött vala, nem mint az bátyja ifjabb gróf Bethlen István."56 A fennmaradt levelekből, amelyeket a kísérők haza, id. Bethlen Istvánnak írtak, kiderül, hogy a valóság inkább az utóbbi véleményhez áll közelebb. Komis Mihály szerint mindent elkövettek, hogy megtanítsák németül, de nem ment. Péter tovább akart utazni Leydenből is. A francia nyelvvel is próbálkoztak, s ezért egy „gall gazdánál" béreltek szállást. Egyéb tárgyak közül az aritmetikát erőltették, de nem akarta tanulni, s egyébként is unta a leydeni tartózkodást. Az sem tartotta vissza, hogy a legjobb tanárok tanították57 (Altingiuss 8 és Polyander5 9 ). Id. Bethlen István válaszleveleiből kiderül azonban, hogy a két nevelővel is voltak bajok — meghasonlás támadt Tölcseki és Kornis között, s Tölcseki jobbára a maga tanulmányaival volt elfoglalva; Leydenből ő nem is akart továbbmenni, egy évig szeretett volna még ott tanulni.6 0 Ezeknek az ellentéteknek az elsimítására, s az ifjú Péter irányítására küldték ki Cseffei Lászlót, és külön utasítással diplomáciai ügyekben való eljárásra Bornemissza Ferencet61 és Pálóczi Horváth Jánost.6 2 A peregrináció e szakasza történetének forrásanyaga az utóbbi időben jelentősen kibővült. E dokumentumok első olvasásra azt bizonyítják, hogy Bethlen Gábor életének utolsó két 54 Lázár 1889. 16S.;Kddár VII. 1905. 183. 5 5 Kecskeméti 1626. 21-23. 56 Kemény 1980. 52-53. - A Kemény által említett ifjú Bethlen István, id. Bethlen István kisebbik fia volt. 1619-1620-ban tanult Heidelbergben, de a város elfoglalása miatt meg kellett szakítani tanulmányait. Vö. Lukinich 1926. 79-85. és ennek hivatkozásai. 5 'Kornis levele id. Bethlen Istvánnak, Leyden, 1627. április 16. (Lásd Lukinich Imre, TT 1911. 305-310.); Bethlen válaszai: Kükülló'vár, 1627. május 31. illetve Kolozsvár, 1627. augusztus 26. (Lásd Monok István: Adalékok id. Bethlen István patrónusi tevékenységéhez. = Ráday Évkönyv. VI. Szerk. Benda Kálmán. Bp. 1989); ez utóbbiból egy idézetet kiadott Szentkatolnai Bakk Endre: Az alsó-fehérmegyei történelmi régészeti és természettudományi egylet XIII. évkönyve. Gyulafehérvár, 1904.69. 5t Henricus Altingius (1583-1644) egykori heidelbergi teológia professzor ez időben Leydenben tanított. 55 Johannes Polyander (1568-1641) 1611-től haláláig a leydeni egyetem teológia professzora volt. 6 °Id. Bethlen István idézett 1627. május 31-i levele. Lásd az 57. jegyzetet. 6 1 Szalárdi János siralmas krónikája. Kiad. Szakály Ferenc. Bp. 1980 (a továbbiakban: Szalúrdi 1980) 214. 6 2 Id. Bethlen István haláláig egyik leghűségesebb embere. Lásd a gróf végrendeletét: Radvánszky Béla: Családélet és háztartás a 16-17. századi Magyarországon. III. Bp. 1879 (a továbbiakban:Radvánszky 1879) 277-304. Lásd még 91. jegyzetünket.
