Századok – 1988
Közlemények - Monok István: Cseffei László 1592–1662 622/IV
632 MONOK ISTVÁN évében átalakítandóban volt szövetségi politikáját, Bornemiszának volt a feladata ezt, a protestáns szövetségeseknek megmagyarázni.6 3 Volt azonban egy másik szempont is, amely miatt a választás éppen Cseffeiékre esett: Bethlen Gábor Kornisnak adott instrukciója 6. pontjában külön hangsúlyozta, hogy kerüljék el a „pápista" helyeket, illetve, hogy ilyen helyekre csak fokozott felügyelettel látogassanak el. 6 4 E kérdésben azonban lehettek gondok a katolikus Kornissal, mert az őt felváltó nevelő személyének megválasztásában már szempont volt az is, hogy az illető református legyen: „Se urunk őfelsége, se én elménkkel fel nem tudtuk találni eddig a személyt, noha bizony valóban volnánk rajta: hanem kételenség alatt mivel az idő ennyire eltelék, ím Doctor Scultetivel indultunk traktába urunk őfelsége kegyelmes tetszéséből, ha felvállalná, mivel igen fő deák, s fő orator mind németül, mind deákul. Őfelőle nem is gondolhatom, hogy pápista vallásra igyekeznék fiamat hajtani mind annyi látásra méltó sok különb-különb-féle kiváló pápista főhelyeken való járási között is, semmi rábeszéléssel és sugalmazással."6 5 Abban, hogy végül is Cseffeiékre esett a választás, jelentős szerepe volt tehát annak, hogy mindhárman reformátusok voltak. Érdemes tovább időzni az alkalmas személy kiválasztása körüli bonyodalmaknál: id. Bethlen István is íija, hogy alkalmas személyt — olyat, aki nyelveket ismer, tud viselkedni előkelő udvarokban, református és jó erkölcsű, s mindezeken túl ért valamennyit a neveléshez is — Erdélyben nehéz fellelni. A Scultetusról szóló rész például így folytatja: „Ez egyen kívül immár nincs is kiről tudjunk gondolkodni..."; aztán ugyané levél utószavában: „Noha ez levelemet régen ezelőtt megírtam volt, de mivel a peregrinációra való személyt oly nehéz feltalálni, kinél nehezebb s ritkább dolog ez mi szegény nemzetünkben alig lehetett, ezmiatt oly gondjaim és búsulásim voltak immár egy időtől fogva, kit meg sem írhatok, mert ím Scultetusra vettük vala bizonyos feltételek alatt, de őfelsége meg nem nyughaték természetiben. Hanem azután asszonyunk őfelsége titkárával kezdtünk vala traktálni, de abban is sok nehézségek találkoztanak. E néhány időtől fogva mind igyekeztünk és szorgalmatoskodtunk. Hanem ím újobban őfelségének tetszik, hogy Cseffei László urat bocsássa őfelsége, úgy mint ki fő gondviselője legyen, mellette Bornemisza Ferencet (ki fő francúz, fő deák, s oda sokat lakott) bocsássa őfelsége úgy, hogy hogy mindenekben Cseffei úrtól legyen függések. . ,"66 Szalárdi Jánosnak a Bethlenéhez hasonlóan jó véleménye volt Cseffeiről. Krónikájának abban a részében, ahol Bethlen Gábort azért dicséri, hogy milyen gondot fordított testvéröccsei tanníttatására, ezt írja: „mindőn az iskolából kivenné őket, böcsületes tudós főrendek gondviselések, mint tottőri Cseffei László, Pálóczi Horváth János és többek gondviselése alatt ... elküldvén őket ... az haza jövendő szolgálatjára őket készíteni, nevelni, gyarapítani, alkalmatosbakká tenni."6 7 6 3 A Ferdinánddal kötött béke után Bethlen Gábor magyarázkodni kényszerült a protestáns hatalmaknál. Ezért küldte Bornemiszát Hollandiába és Angliába. Visszafelé aztán tárgyalt Párizsban, Rómában, de fó'képp a velencei idó'zésük lehet érdekes. E kérdésekről külön tanulmányban kívánunk beszámolni. 4 4 Lukinich Imre, SZ 1912. 716-718., és Lukinich 1926. 90-91. 4 5 Lásd a 60. jegyzetet. 44 A 60. jegyzetben idézett levél 1627. július 1-én Radnóton írott utószava. 4 7 Szalárdi 1980. 126.
