Századok – 1988
Tanulmányok - Ember Győző: Báró Buccow Erdélyben és az osztrák államtanács (1761–1764) 577/IV
BÁRÖ BUCCOW ERDÉLYBEN 615 Stupan szerint a gubernium a háromszéki ügyben a vizsgálatot olyan módon folytatta le, amelyből nyilvánvaló, hogy a vádlottak pártján volt.- A guberniumot a kancellária útján meg kell inteni.3 2 Siskovics nemcsak guberniumi tanácsosokat kapott segítségül a határőrség szervezéséhez, hanem magyarországi katonaságot is. Ehhez tartozott Ernst ezredes, aki ellen Erdély részéről panaszt nyújtottak be. Az udvari haditanács 1763. november 2-án kelt előterjesztésében foglalkozott a panasszal, amely az államtanácshoz került. Stupan véleménye az volt, ha tekintetbe veszi, hogy a határőrség szervezése elé Erdélyben milyen akadályokat gördítettek, különösen azok, akiknek a támogatás lett volna a kötelességük, igazat kell adnia Ernstnek, és buzgóságát méltányolnia. A panasz ügyével nem kell foglalkozni. Borié úgy vélte, hogy az ügyet nem lehet elintézetlenül hagyni. A baj ezáltal nem szűnik meg, hanem egyre tovább terjed, és még erősebben tör ki.3 3 Az ország bizalmatlansága a katonasággal szemben egyre növekednék. Mindkét fél hibázott, mindkettő büntetésével lehet leginkább segíteni. Mária Terézia Boriénak adott igazat.3 4 Borié mintha érezte volna a közeledő nagyobb bajt. Amitől félt, az 1764. január 7-ének éjjelén következett be, a mádéfalvi vérengzés, amelyet Siskovics rendelt el, Lázár és Bethlen guberniumi tanácsosok egyetértésével. (Bethlen egyesek tudomása szerint, nem helyeselte az alvó falu megtámadását.) Buccownak semmi köze sem volt Mádéfalvához, mégis őt nevezték el a székelyek hóhérának. 1764. május 18-án távozott az élők sorából. Az udvari haditanács 1764. január 14-én kelt előterjesztésében számolt be az erdélyi határőrség szervezésével kapcsolatos véres fejleményekről. Az államtanács részéről — Borié távollétében — Stupan foglalt állást a történtekről. Mivel azonban, írta vótumában, a féktelen nép a kötelező engedelmesség alól magát kivonta, összegyülekezett, és fegyverrel kezében a kiküldött császári királyi bizottsággal, valamint a kirendelt reguláris katonasággal szembeszegült, az, amit báró Siskovics tábornok a másik két biztosnak, gróf Lázárnak és gróf Bethlennek az egyetértésével ellene szervezett .és végrehajtott, nem ítélhető el, hanem az udvari haditanács hasonló véleményének megfelelően, dicséretet és helyeslést érdemel. És ez a bár sajnálatos eset, annál jobb, hogy megtörtént, mivel nem csupán Erdély nyugtalan és vakmerő népénél, hanem más országokban is hosszú ideig például fog szolgálni arra, hogy mit várhatnak azok az alattvalók, akik uralkodójuk rendelkezéseinek nem engedelmeskednek, hanem erőszakkal ellenállni merészelnek. Az időt vesztegetni is annál kevésbé lehetett, mivel az ellenállóknál a nyugtalanság lángjai nagyobb tűzben törhettek volna ki, és nem másként, mint még több vérrel lettek volna elolthatok.3 5 32 2775/63 3 3 Das Übel wird dadurch nicht behoben, sondern dasselbe greifet immer weiter umb sich, und bricht sodann noch stärcker aus. 3278/63 34 3278/63 3 5 Nachdem aber das unbändige Volk dem schuldigen Gehorsam sich zu entziechen, zusammen zu rotten, und mit gewaffneter Hand der abgeordneten K. K. Commission und der abgeschickhten regulirten Miliz sich zu wiedersezen unternohmen hat, kann jenes, was der General Freiherr von
