Századok – 1988
Tanulmányok - Ember Győző: Báró Buccow Erdélyben és az osztrák államtanács (1761–1764) 577/IV
584 EMBER GYÖZÖ Stupan mindenben egyetértett a kancelláriával. Azt ajánlotta, hogy Buccow országgyűlési királyi biztosi utasítását az erdélyi udvari kancellária útján adják ki, a gyanú elkerülése végett, hogy Erdély ügyeit nem a törvényeknek megfelelően intézik. Borié véleménye az erdélyi országgyűlés összehívásáról eltért Stupan nézetétől, ő úgy látta, és ebben az erdélyi kancellária előterjesztése megerősítette, hogy Erdélynek egyelőre nincsen szüksége új törvényekre, új intézkedésekre, hanem a régieket kell végrehajtani. Amikor Habsburg-uralom alá került, I. Lipót és I. József diplomái megfelelő alapot teremtettek kormányzata számára. Az erdélyi kancellária előterjesztéséből azt is látta, hogy Erdély hajlandó az uralkodó elgondolásait megvalósítani, ha a kivitelben törvényeit nem éri sérelem. Az országgyűlés összehívását azért szükségesnek tartotta, mert Erdélyben bizonyos országos tisztségek betöltésére az országgyűlés tett javaslatot az uralkodónak. Azt ajánlotta, hogy az összehívott országgyűlés csak ezekkel a jelölésekkel foglalkozzék. Az, hogy az ország javára müyen intézkedésekre lenne szükség, még nem ismeretes. Buccownak még nem volt ideje és alkalma, hogy erről megfelelően tájékozódjék, és még kevésbé tudta a személyzetet és annak érzületét eléggé megismerni, hogy megállapíthassa, ki miként hasznosítható az uralkodó szolgálatában. Ebből, folytatta, arra kell következtetnem, nem szükséges, hogy Buccow az ország < nem katonai ügyeibe nyíltan beavatkozzék, miként azt jelenleg teszi, amit az ország sérelmezhet. Ettől függetlenül mindenre figyelhet és mindenről jelentést tehet. Ha az országgyűlésen valakinek az ország javát célzó indítványa van, azt mint királyi biztos átveheti és őfelségéhez továbbíthatja. Vótumát azzal fejezte be, hogy hasznos lenne, ha egy német személy erdélyi indigenatust kapna, és a gubernium tanácsába kineveznék. Ottan megismerné a hiányossá- t gokat, majd az erdélyi udvari kancelláriában hasznosítaná tapasztalatait. Az államtanács tagjai közül Kaunitz, Haugwitz és Blümegen Stupan indítványát fogadták el, Borié javaslataihoz nem fűztek észrevételt.6 A tanács többi tagjának nem volt kifogása az ellen, hogy Buccow nem katonai ügyekkel is fogalkozik. Nem volt ez ellen észrevétele az erdélyi udvari kancelláriának, gróf Bethlen Gábor kancellárnak sem. Sőt, 1761. június 27-én kelt előterjesztésében azt indítványozta, hogy Buccow a katonai parancsnokság mellett legyen egyben Erdélyben az uralkodó biztosa is, hogy ilyen minőségében a teljes kormányzatban részt vehessen. Borié ezzel kapcsolatban ezúttal csak azt jegyezte meg, hogy Erdély törvényeit szentül meg kell tartani.7 Az az ígéret, amelyet Buccow, miként említettük, Soffroniusnak, a fellázadt románok vezetőjének tett, nem vonatkozott a mozgalom minden résztvevőjére. Báró Bartenstein Jánosnak, az erdélyi ügyekkel is foglalkozó udvari bizottság elnökének, 1761. július 3-án kelt előterjesztéséből azt állapította meg az államtanács, hogy a felkelésben részes egyes román pópákat katonai munkára ítélnek. Borié tiltakozott ez ellen, mert a pópákat, habár illicite vannak felszentelve, katonai munkára ítélni nem lehet. Halálra vagy börtönre kell ítélni őket. Utóbbi esetben Temesvárra kell szállítani őket, hogy kiszabadításukra kísérlet ne történhessék, és a 61194/61 11298/61
