Századok – 1988

Tanulmányok - Ember Győző: Báró Buccow Erdélyben és az osztrák államtanács (1761–1764) 577/IV

578 EMBER GYÖZÖ Az általam 1933/34-ben lemásolt és kivonatolt, birtokomban lévő, Buccowra vonatkozó adatokat tartalmazó vótumívek közül tanulmányomban nem valamennyit dolgoztam fel, hanem csak a legjelentősebbeket. A továbbiak feldolgozását a tervezett nagyobb monográfiában szeretném megírni. Témámra vonatkozó forrásanyagot másodsorban Halmágyi István feljegyzései tartalmaznak. Ez az 1719 és 1785 között élt erdélyi nemes a kérdéses években a gubernium tisztviselője, 1769-ben már titkára volt, ebben az évben lett háromszéki főispán. Naplóit és iratait Szádeczky Lajos 1906-ban kiadta a Monumenta Hungáriáé Historica. П. Scriptores. 38. kötetében. Jegyzőkönyve és Libellusa nem jelent meg. — A szász viszonyokról M. Conrad von Heydendorf Selbstbiographie-je tanulságos. Kiadta R. Theil, Archiv des Vereines für Siebenbürgische Landeskunde. Nagyszeben, 13, 16, 18, 1876—1880. — Felbecsülhetetlen értékű adatokat nyújt Benkő József: Transsilvania, sive Magnus Transsilvaniae Principatus. 1-2. Bécs, 1778. — Benkőnek egy, a mádéfalvi eseményt leíró kéziratát közölte Gálos Rezső: Századok, 1909. - Témám idejéből (1764-1766) való székely és román határőrségi regulamentumok olvashatók a Sammlung einiger Normal-Verordnungen. Hermanstadt. 2. és 4. kötetében. A Deductio genuina rerum occasione erectionis militiae nationalis in sedibus siculis ... a mense Junio anni 1762 actarum c. egykorú feljegyzést először Kováts Tamás (Hazai és Külföldi Tudósítások, 1828) használta fel, majd D. Orbán Gyula (A mádéfalvi veszedelem, Bp. 1893), végül pedig Szádeczky Lajos (A székely határőrség szervezése és a mádéfalvi veszedelem, Századok, 1900). - A mádéfalvi veszedelem a címe Balló István 1906-ban Csíkszeredán megjelent munkájának is. A székely határőrséggel foglalkozó monográfiák sorát gróf Teleki Domokos nyitotta meg: A székely határőrség története. Bp. 1877. — Jakab Elek: Erdély katonai védereje átalakulása a XVIII. században címen írt az Akadémiai értekezések a történettudomány köréből sorozatban 1884-ben. — A legjelentősebb és legterjedelmesebb monográfia írója és egyben gazdag forrásanyag közzétevője Szádeczky Lajos volt, A székely határőrség szervezése 1762-1764-ben címen. (Bp. 1908.) - A sort egy rövid cikk zárja le, amelyet Endes Miklós írt a Magyar Katonai Szemlében, 1941-ben, Az egykori székely határőrvidék intézménye címen. A fentiekben felsorolt források és feldolgozások kizárólag a székely határőrség szervezésével foglalkoznak. Buccownak csak a szervezéssel kapcsolatos tevékenységét ismerhetjük meg belőlük, azt sem kielégítő teljességgel és pontossággal. Többet tudunk meg Buccow erdélyi működéséről gróf Teleki Domokos tanulmányából, amelynek címe: Erdély három államférfia a XVIII. században, és amely a Budapesti Szemle Új Folyamának X. kötetében, annak XXXI. füzetében jelent meg 1868-ban. E három államférfi báró Buccow Adolf Miklós, báró Bruckenthal Sámuel és gróf Lázár János volt. — E tanulmánynak Buccowra vonatkozó részei sem tekinthetők teljesnek és pontosnak. Báró Buccow Adolf előéletéről viszonylag keveset tudunk. Még születésének évét és helyét sem ismerjük pontosan. Északnémet régi nemesi családból származott, a 18. század elején született, már gyermekkorában gondos katonai nevelésben részesült, és katona maradt 1764-ben bekövetkezett haláláig. Katonai erényei korán jelentkeztek. Lotharingiai Károly herceg főhadsegédévé nevezte ki. 1744-ben már ezredes volt, az osztrák örökösödési háborúban sikeres hadi cselekményekkel tüntette ki magát, vezérőrnagyi