Századok – 1988
Tanulmányok - Ember Győző: Báró Buccow Erdélyben és az osztrák államtanács (1761–1764) 577/IV
BÁRÖ BUCCOW ERDÉLYBEN 579 rangra emelkedett. A hétéves háborúban már mint altábornagy vett részt. A leutheni csatavesztésnél a visszavonulást olyan ügyesen irányította, hogy a Mária Terézia rend nagykeresztjét és a lovassági tábornoki rangot érdemelte ki (1758). Daun alatt szolgált, és a torgaui ütközetben megsebesült. Felgyógyulása után Erdély katonai parancsnokává nevezték ki. Nincs tudomásunk róla, hogy valamilyen kapcsolata lett volna Erdéllyel. Erdélyi szereplésének kezdete körülbelül egybeesett az államtanács működésének megindulásával. Élete eme utolsó szakaszáról már több a mondanivalónk. * A korábbiakban említett irodalmat, benne elsősorban Szádeczky Lajos könyvét, Teleki Domokos tanulmányának adataival kiegészítve, Buccow 1761 és 1764 közötti erdélyi szereplésének főbb állomásait az alábbiakban foglalhatom össze. Mária Terézia Buccowot 1761 elején Erdély katonai parancsnokává nevezte ki, és a román vallási zavargások lecsillapítására küldött bizottság elnökévé tette meg, mint királyi biztosát. 1761 március végén érkezett Erdélybe. A román vallási kérdés megoldódott, az ortodox felekezetet elismerték, püspökét augusztus végén felavatták. 1762. április 11-én az uralkodó Buccowot az erdélyi nemzeti katonaság, azaz a határőrség megszervezésével bízta meg. 1762. május 7-én az uralkodó Buccowot a gubernium elnökévé nevezte ki. 1763. március 21. Siskovics Szebenbe érkezett. A határőrség szervezője lett Buccow helyett. 1763. máj. 6. Az uralkodó gróf Lázár Jánost és grót Bethlen Miklóst nevezte ki Siskovics mellé. Elnök: Lázár. 1763. máj. 23. Buccowot és Bruckenthalt az uralkodó Bécsbe rendelte. 1763. okt. 14. Buccow visszatért Szebenbe. Kormányzó és katonai parancsnok maradhatott, a határőrség szervezésével azonban nem foglalkozhatott. 1764. jan. 7. Mádéfalvi vérengzés. 1764. máj. 18. Buccow halála. Fenti adatokból megállapítható, hogy Buccow 1763. május 23-aóta, amikor Mária Terézia rendelkezésére Bécsbe utazott, egészen haláláig a határőrséggel nem foglalkozott, mert az uralkodó parancsára visszatérte után sem foglalkozhatott. Hogyan és miért kenték hát reá a Mádéfalván lemészároltak vérét, lett belőle a székelyek hóhéra? És maradt meg annak még a mi korunkban is? Hogyan olvashatjuk a Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába című, egyébként kitűnő munka 1954-ben megjelent II. kötetének 185. oldalán a következő sorokat: „A székely ellenállásnak a császári katonaság, Buccow tábornok által történt vérbefojtására (1764. jan. 7.) néhány újabb részlet ..." A fentiekben felsorolt Buccowról cseppet sem hízelgően nyilatkozó szerzők munkáinak egyikében sem található ez az állítás. E szerzők közül a legrészletesebben és legkeményebben gróf Teleki Domokos nyilatkozott róla. Idézem: „Mialatt Buccow erőszakoskodásai a székelyek között ily nehézségekre találtak, önkénykedő oktalan magaviselete a kormányszék kebelében is élénk ellenszenvet keltett ellene. Ő az alkotmányról és az ország törvényéről nemcsak semmit nem tudott, de tudni nem is akart. - ő semmi tulajdonokkal nem bírt, melyek szükségesek lettek volna arra, hogy a leggyűlöletesebb küldetés keserűségét enyhítsék. Buccow e tulajdonokkal nemcsak a legkevésbé sem bírt, de általában a
