Századok – 1988
Tanulmányok - Tóth Sándor László: Az etelközi magyar–besenyő háború 541/IV
568 TÖTH SÄNDOR LÄSZLÖ besenyőket,14 1 Konsztantinosz császár korára (945—959) pedig már a bizánci külpolitika sarkalatos pontjává vált a besenyőkkel ajándékok révén fenntartott „barátság"; a név szerint nem említett bizánci császár, Gábriel „megbízója" minden valószínűség szerint Konsztantinosz császár apja, Bölcs Leó (886-912) lehetett. A bizánci ajánlatot követő heves magyar reagálás szintén azt sejteti, hogy Gábriel követségére valamikor a 9. század legvégén, vagy a 10. század első évtizedében kerülhetett sor. Ekkor ugyanis még elevenen élő emlékkép lehetett az etelközi katasztrófa. Okkal tehető fel, hogy a magyar-besenyő háborúra vonatkozó konsztantinoszi információk (vagy legalábbis egy részük) a Bölcs Leó korában keletkezett Gábriel-féle jelentésre mennek vissza. Lehetséges, hogy a 3. caput állítása - miszerint „a türkök nemzetsége szintén nagyon retteg és fél az említett besenyőktől, minthogy gyakran (этоХХокк) szenvedett tőlük vereséget, és már-már á teljes pusztulás szélén volt" - szintén a Gábriel-féle tudósításra vezethető vissza. A „teljes pusztulás" említése összefüggésbe hozható a 40. fejezet leírásával, amely a magyar családok teljes megsemmisüléséről számol be. Ennek megfelelően a sok vereség talán vonatkoztatható az etelközi háborúra, amikor a magyar törzsek több összecsapás után voltak kénytelenek elhagyni szállásterületüket. A magyarok kiűzését tehát folyamatnak, többszöri vereség következményének kell felfognunk, nem pedig egyszeri eseményként. Az etelközi magyar—besenyő háború lefolyásának időtartamát tekintve „villámháború" lehetett. A támadó besenyő lovasok viszonylag rövid idő alatt nagyjából egész Etelközt bejárhatták, elpusztíthatták. A besenyők etelközi „honfoglalása" két szakaszban ment végbe: az elsőben a besenyő seregek legyőzték az ellenállást tanúsító magyar törzsszövetség csapatait több csatában, és feldúlták a magyar szállásterületet. A besenyők célja ekkor a letelepedés előkészítése volt; ezért semmisítették meg vagy űzték ki a szállásterületen talált magyarokat. A „vákuumteremtés" sikerrel járt Konsztantinosz elbeszélése szerint, a hadjáratból visszatérő magyarok „pusztán és feldúlva" találták Etelközt. Ez arra utalhat, hogy a támadó besenyők győzelmeik és pusztításuk után egy időre elhagyták Etelközt, és csak egy bizonyos idő eltelte után vették birtokukba azt. A második szakaszban került sor az elhagyott és „puszta" Etelköz tényleges megszállására, amikor nemcsak a besenyő harcosok, hanem a besenyő nép is megjelent, és letelepedett az új szállásterületen. A besenyők etelközi akciójának tökéletes analógiáját fedezhetjük fel a magyarok „turkiai". Kárpát-medencei honfoglalásának leírásában. A besenyőktől elszenvedett vereség után a magyarok földet kerestek, ahol megtelepedhetnének, és elűzték Nagy Moravia lakóit, s letelepedtek ott (Regino, DAI 38/55 _6 s , 40/1 3 _2 7 ). Szvatopluk országának elpusztítását több helyen is említette a bizánci császár (13, 38,40,41. е.). A magyarok pusztító akcióiról - Szvatopluk halálát követően (894) — beszámolt Regino és a Fuldai Évkönyvek "ís.142 A források alapján okkal tételezhetünk fel szakaszos hóditási-foglalási stratégiát mind a besenyőknél, mind pedig a magyaroknál. Az etelközi háború veszteségeit nem ismerjük: pontosan, a forrásokban csak néhány közvetett utalás jelzi ezt. A DAI 40. fejezete szerűit a magyarok családjait teljesen 141 Toynbee, A,: Constantine. 458. 142 Kristó Gy. (Levedi. 195.) utal arra, hogy a morvák éppúgy néptelen földet engedtek át a magyaroknak, mint a magyarok korábban a besenyőknek.; a forrásokra 1. MEH. 117, 119, 121, 122, 208, 211.
