Századok – 1988
Tanulmányok - Tóth Sándor László: Az etelközi magyar–besenyő háború 541/IV
AZ ETELKÖZI MAGYAR -BESENYŐ HÁBORÚ 567 századi magyar törzsek életében; az arab források szerint a téli szállások a folyóknál voltak. A bizánci uralkodó folyók segítségével írja le a honfoglalás előtti és utáni magyar szállásterületet. Valószínűleg ezek választották el egymástól az egyes törzseket is. Hadászati szempontból is fontos szerepe volt a folyóknak, mert a folyóvédélem lehetőséget biztosított a megtámadott félnek, hogy a szállásterületre betörő ellenséget a folyón való átkelés közben támadja meg.13 6 A folyók jelentették a határvédelem egyedüli természetes támaszait dombokkal és erdőségekkel ugyan tagolt, de viszonylag sík területen, amelyek segítségével egy ideig fel lehetett tartóztatni a túlerőben levő besenyők támadását. A besenyőkkel való első összecsapásra valószínűleg a Don közelében137 kerülhetett sor. A besenyők Donoavaló átkelése után a közvetlenül megtámadott keleti törzsek segítségére siethettek a törzsszövetségi megegyezés értelmében a tőlük nyugatra lakó törzsek. A vereség után a közvetlenül veszélyeztetett törzsek népe nyugat felé menekülhetett. Feltehető, hogy újabb magyar-besenyő összecsapásokra került sor a Dnyepernél, s talán az attól nyugatra levő folyóknál is. Györffy György joggal hangsúlyozta, hogy a besenyők a nagy folyók miatt csak szakaszosan tudtak előrenyomulni.138 Mivel a besenyők e nagy folyók gázlóinál keltek át, valószínűleg ezek közelében történhettek az összecsapások, amelyekben rendre a magyarok maradtak alul. 1 Több besenyő-magyar csatára enged következtetni az a kijelentés, amelyet Gábriel követnek tettek a magyar törzsfők, miszerint „nem bírunk harcolni" a besenyők ellen.13 9 A besenyők fölényét e csatákban tapasztalhatták meg a magyarok, ezért Gábriel tudósítása alapján jegyezhette meg Konsztantinosz császár azt (38/S 5 _65), hogy „attól fogva a türkök nem vették fel a harcot a besenyőkkel". Gábriel klerikosz „turkiai" követségével kapcsolatban különböző időpontokkal találkozunk a szakirodalomban.140 r Több jel is arra utal azonban, hogy a bizánci követ nem sokkal az etelközi besenyő támadás és a magyar honfoglalás után kereste fel a magyar törzsfőket. Az egyik, hogy Leó bizánci császár bizonyára továbbra is szívesebben látta volna a harcias bolgár uralkodó szomszédságában a bolgár szövetséggel „gyanúsítható" besenyők helyett a magyarokat, akiket egyszer már eredményesen felhasznált Simeonnal szemben. Ezért Gábrielt azzal bízta meg, hogy próbálja meg rávenni a magyar törzsfőket korábbi szállásterületük (Etelköz) visszafoglalására, hogy amikor szüksége lesz a magyarok segítségére, közelben legyenek. Mivel tudjuk, hogy 917-ben sikerült először megnyernie a bizánciaknak a 134 A folyóvédelemre általában 1. Clausewitz, C.: A háborúról I—II. Ford.Récsey F. Bp. 1962. П. 217-235. 13 7 A levediai vereség színhelyét Pauler Gy. (Lebedia. 107.) a Közép-Don vidékére tette.; a besenyők a Don középső szakaszán keltek át, és elűzték a magyarok határőreit, 1. Györffy Gy., MEH. 37.; uő. Magyarország története 1/1. 592. 13 'Györffy Gy.: A honfoglalásról. 10.; uő.: Honfoglalás, megtelepedés. 130.; uo.: MEH. 37.; uő.: Magyarország története Ül. 593. A besenyők második támadását a Dnyeperen való átkeléshez kötötte. - Az etelközi vereség színhelyét a Dnyeper és a Bug mentére helyezte Breit J.: MNH. I. 29. 13 9 Vö. 8. jegyzet. 140 A követségre összefoglalólag 1. Commentary. 15-16.; Leó császár korára tette Bury, J. В.: Treatise. 563, 568.; Györffy Gy.: Legenda. 112.;uâ.: Magyarország története 1/1. 596-597, 606.; 927 után időre datálta Moravcsik Gy., 1. Commentary. 16.; uő.: ÁMTBF. 36.1. 2. jegyz.; 943-944-re 1. Fehér G.: Magyarország területe a X. század közepén Konstantinos Porphyrogennetos De administrando imperiója alapján. Századok 55-56 (1921-1922), 358-359.; 1. még Macartney, С. A.: The Magyars. 146, 148.
