Századok – 1988
Tanulmányok - Tóth Sándor László: Az etelközi magyar–besenyő háború 541/IV
564 TÖTH SÄNDOR LÄSZLÖ bizonyosan nem egy helyen, közös erővel támadt a magyarokra. Jóval valószínűbb ennél, hogy Simeon a Bulgáriában levő kalandozó csapatokat, a besenyők pedig az Etelközben maradt erőkel verték meg. Az „együttes" támadásra utaló kifejezés inkább arra vonatkozik, hogy a szövetség értelmében támadt mindkét fél a magyarokra és nagyjából egyidőben. Konsztantinosz három magyar csoportot különböztet meg: a hadjáratra vonulók, a szállásterületen levő őrzők és a magyarok családjai. Az első csoportot a bizánci császár kivonja a katasztrófából, hiszen ők nincsenek a helyszínen, amikor a besenyőbolgár akció bekövetkezik. Az őrzőket a támadók kiűzik, a magyarok családjait viszont elpusztítják. A három csoportnak tehát eltérő sors jut osztályrészül a konsztantinoszi történetben. Ennél azonban jóval valószínűbb az a lehetőség, hogy a hadjáraton résztvevőket Simeon megtizedelte Bulgáriában, ahonnan egy részük visszatérhetett Etelközbe. A Fuldai Évkönyvek szerint 20 ezer bolgár esett el a háborúban, a magyarok veszteségét ennél többnek gondolta a vonatkozó rész írója.12 3 Georgius Monachus Continuatus azt állította, hogy a bolgár cár az összes magyart lemészárolta.12 4 A magyar veszteségeket nyilvánvalóan e források is erősen felnagyították. A másik két csoport; az Etelközben levő harcosok és a magyarok családjai ellen minden valószínűség szerűit a besenyők indítottak támadást. Mivel más források csak a magyarok kiűzetését említik, a tudósítás e részét hitelesnek fogadhatjuk el. Nem hihető viszont, hogy a besenyő pusztítás csakis a családokra, a kiűzetés pedig csak a harcosokra vonatkozott volna. E megkülönböztetés tehát egyáltalán nem indokolt. A Fuldai Évkönyvek és Georgius Monachus Continuatus egyedül a bolgároknak tulajdonítja a magyarok feletti győzelmet. Regino és Konsztantinosz több helyen megemlíti azt, hogy a besenyők legyőzték a magyarokat, és kiűzték őket szállásterületükről. A bizánci császár műve 40. fejezetében összekapcsolja a bolgár-magyar és a íjesenyő-magyar háborúkat. Tudósításának a lényeget illetően hitelt adhatunk, a bolgár—besenyő koalíció nem átmeneti, hanem végleges diadalában a besenyők váratlan támadása döntő szerepet játszott.12 5 Simeon cár Bulgáriában aratott pürroszi győzelmét ugyan nem becsülhetjük le, de a háborút a besenyők nyerték meg Simeonnak azzal, hogy támadásuk következtében a magyar törzsszövetség vándorútra kényszerült, és ezzel Bizánc a bolgárok ellen bármikor felhasználható szövetségesét elvesztette. A magyar krónikakompozíció sasok támadására vonatkozó epizódját több kutató is a besenyő támadással hozta összefüggésbe. Györffy György rámutatott arra, hogy a régi magyar nyelvben a sasokat beséknek nevezték, így a sasok támadásában a besenyők elleni harc emléke őrződött meg.12 6 Bartha Antal szerint „a sasok vagy keselyűk a vesztett háború jelképei".12 7 Más felfogás szerint egy szárazsági periódus áll a szokatlan esemény '"Gombosi. 133.; MEH. 212. 134 ÁMTBF. 61,64.; MEH. 107. 1,5 A besenyők beavatkozásának fontosságára 1. pl. Macartney, С. A.: The Magyars. 181. Ö egyébként a DAI 40. fejezetében leírt besenyő-bolgár támadást azonosítja a Fuldai Évkönyvekben és a Georgius Monachus Continuatusnál szereplő bolgár győzelemmel.; 1. még MNT. I. 28.; Breit J.: MNH. I. 30. 136 Györffy Gy.: Krónikáink és a magyar őstörténet. Bp. 1948. (a továbbiakban: Krónikáink.) 29.; uő.: MEH. 12, 37.; 1. még Vajay Sz.: Eintritt. 26.1. 57. jegyzKristó Gy.: Levedi. 185-186. 117 Bartha A.: Magyarország története 1/1. 545.; uő.: A honfoglalás. 11.
