Századok – 1988
Tanulmányok - Tóth Sándor László: Az etelközi magyar–besenyő háború 541/IV
AZ ETELKÖZI MAGYAR -BESENYŐ HÁBORÚ 565 hátterében.12 8 Véleményünk szerint a sasok támadásában legfeljebb nagyon áttételesen, mitikus formában maradt fenn egy, a honfoglalást közvetlenül megelőzően a magyarokat ért katasztrofális csapás emléke. Meg kell azonban jegyezni azt, hogy a besenyő háború után 2—300 évvel a súlyos vereség természeti csapássá változott át, amelyben a krónikás a középkori keresztény szemléletnek megfelelően Isten akaratát vélte felfedezni, aki paradox módon a még pogány magyarok honfoglalását segítette volna elő a súlyos katasztrófával. A krónikás hagyomány szerint e természeti csapás nem állt közvetlen kapcsolatban a honfoglalással, azt legfeljebb siettette. A sasok támadásának színtere nem a Maeotis vagy a Don-vidék, hanem egy a Kárpátok közelében levő, pontosan nem is lokalizálható tartomány. A mitikus történet szerint a sasok támadása a magyar állatállományt pusztította. A források időre, térre és eseményekre vonatkozó információinak vizsgálata alapján megkíséreljük rekonstruálni az etelközi magyar-besenyő háborút. E sorsdöntő összecsapás kiváltó, alapvető oka az volt, hogy a Volga és az Urál folyók közti Besenyőországot 894-895 körül kettős támadás érte. A portyázó kazárok délnyugat, a valószínűleg új hazát kereső úzok pedig kelet felől rohanták meg a besenyők szállásait. Az úz-kazár szövetség túlerejével szemben a besenyők alulmaradtak, nagyobbik részük elhagyta a szállásterületet. A hazát vesztett besenyők nyugat felé vonultak, és ideiglenesen a Volgától nyugatra és a Dontól keletre levő területen húzhatták meg magukat.12 9 Lehet, hogy már ekkor konfliktusba kerültek a magyarokkal, akiknek északkeleti határai a Donon átnyúlva a Volgát is elérhették.13 0 A besenyők ekkor kapcsolódhattak be a magyar—bolgár háborúba, mint Simeon szövetségesei. Ez a szövetség — hasonlóan az úz-kazár összefogáshoz - de facto bizonyosan létrejött akkor, amikor a besenyők megrohanták Etelközt. Ez a támadás 895 tavaszán vagy nyarán történhetett, mivel a besenyőkhöz hasonló lovasnomádok télen ritkán indultak hadjáratra, hanem bevárták a fű saijadását. A besenyő hadjárat, a háború lefolyásáról forrásaink csak szűkszavúan tájékoztatnak. A DAI 37/2_1 4 és 38/1 9 _3 2 passzusai említik a besenyők háborúban (csatában) való győzelmét, a magyarok seregének (фоооатои) vereségét, a magyarok elűzését és a besenyők letelepedését a magyar szállásterületen. A 38l$s-6s és a 40/i3_27 ugyan nem szól sem háborúról, sem pedig a besenyők megtelepedéséről, ugyanakkor váratlannak tünteti fel a besenyő támadást, és említi a magyarok kiűzetését, illetve családjaik pusztulását. Utóbbi két passzus a magyarok elmeneküléséről, Nagy Moráviában történt megtelepedéséről is megemlékezik. Regino tudósítása az utóbbi két szövegrésszel rokonítható; ő is a kiűzetést, a magyarok elmenekülését és „honkeresését" említi. Az események menete úgy rekonstruálható, hogy a besenyők serege átkelt a Donon, és pusztította az itt élő keleti magyar törzsek szállásait. A szakirodalomban elterjedt álláspont szerint a besenyőknek nem a magyar törzsek teljes katonai erejével, hanem annak csak egy kis töredékével kellett megküzdeniük. A kutatók jobbára kabar határvédő í2t Veres Р. Г.: A magyar nép etnikai történetének vázlata. Valóság 15 (1972), 8-12. ,2 'Györffy Gy..-MEH. 36. 130 Vö. 55. és 56. jegyzet.
