Századok – 1988
Tanulmányok - Tóth Sándor László: Az etelközi magyar–besenyő háború 541/IV
AZ ETELKÖZI MAGYAR -BESENYŐ HÁBORÚ 561 A Simeonnal kötött megállapodás azt tartalmazta, hogy a besenyők leverik és megsemmisítik a magyarokat. A bolgár uralkodó megsemmisítő vereséggel akarta kikapcsolni a magyarokat a Bizánccal felújítandó háborúból, a besenyők pedig bizonyosan új szállásterület megszerzése reményében vállalták a Simeon által rájuk osztott szerepet. A 40. fejezet besenyő háborújának leírása több problémát vet fel. Az egyik, hogy vajon hova mehettek hadjáratra a magyarok a besenyő támadás idején. Egy feltevés szerint a támadó Simeon cár bolgárjai ellen harcoltak Bulgária vagy Havasalföld területén.10 7 Felmerült az a lehetőség is, hogy talán valamelyik Etelközhöz közeli szláv törzs ellen indítottak hadjáratot.10 8 Marczali Henrik úgy vélte, hogy a besenyő támadás idején a magyarok a leendő Kárpát-medencei hazában kalandoztak. Ezt azzal próbálta igazolni, hogy a Fuldai Évkönyvek szerint 896-ban Amulf császár hűbéresére, Bratzlavra bízta Pannónia védelmét, így a magyarok a közelben lehettek.10 9 Újabban Györffy György vetett fel lényegében hasonló magyarázatot. Szerinte a 894-es pannóniai kalandozás után a magyar sereg nem tért vissza Etelközbe, hanem Szvatopluk halála (894) után letelepedett a Felső-Tisza vidéken. Ezt követően 894 őszén, de legkésőbb 895 elején Árpád fejedelem a magyar törzsek lovassága élén bevonult a Kárpát-medencébe. Györffy úgy vélte, hogy Regino erre a honfoglaló akcióra utalt, amikor közölte, hogy a magyarok először „a pannonok és avarok pusztáira" hatoltak be. Továbbá Árpád diadalmas bevonulásával hozta összefüggésbe azt a krónikapasszust, amely szerint Árpád a Pannóniába költöző vezéreket állítólag megelőzte. Elmélete szerint a besenyők egy tudatosan eltervezett honfoglalást zavartak volna meg azzal, hogy az Etelközben hátrahagyott népre és a határőrzőkre támadtak.11 0 A fenti hipotézisek egyike sem ad teljesen kielégítő választ arra a kérdésre, hogy hol kalandoztak a magyarok. Ha ugyanis szó szerint vesszük a 40. fejezet leírását, és a szakirodalomban uralkodó nézettel összhangban a bolgárok és a besenyők egyidejű támadását tételezzük fel,11 1 a magyarok bolgáriai vagy akár havasalföldi bolgárellenes hadjáratát ki kellene zárnunk a lehetőségek közül. A hadjáratra vonuló magyarok ugyanis még azelőtt elhagyták a magyar szállásterületet, mielőtt még a besenyők Simeonnal megtámadták volna az otthon maradottakat. Visszatérésükkor pedig a szállásterületet „pusztán és feldúlva" találták, tehát nem találkoztak össze sem a besenyőkkel, sem pedig a bolgárokkal. Az a hipotézis sem nyújt megnyugtató megoldást, amely szerint a besenyő invázió idején a Kárpát-medencében volt a magyar haderő. A Fuldai Évkönyvek 894-ben emlékeznek meg a magyarok pannóniai kalandozásáról (Szvatopluk halálát a magyar 107 Bulgáriára 1. Pauler Gy.: Lebedia. 112-114.; Hóman В.: MT6. 116.; Marquart, J.: Streifzüge. 524-525.; Fehér G.: Bulgarisch-ungarische. 123. Czeglédy K.: A magyarság 121.; Vajay Sz.: Eintritt. 26.; Havasalföldre 1. Kristó Gy.: Levedi. 188. \"'HorváthM.: Magyarország története. 1. k. Pest 1860. 26.; Szabó K.: A magyar vezérek kora Árpádtól Szent Istvánig. Pest 1869 (a továbbiakban: A magyar vezérek.). 48-49.; Breit J.: MNH. I. 29. I °'MNT. I. 28, 113. II "Györffy Gy.: A honfoglalásról. 9-10.; uő.: Honfoglalás, megtelepedés. 129.; uő.: MEH. 35.; uő.: Magyarország története Ül. 590-591.; 1. még Fodor I.: Verecke. 232-234.; Magyarország hadtörténete I. 19. III Együttes vagy egyidejű támadásra 1. 107. jegyzet
