Századok – 1988
Tanulmányok - Tóth Sándor László: Az etelközi magyar–besenyő háború 541/IV
562 TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ támadás előtt említik), a 895-ös és a 896-os évnél magyar—bolgár összecsapásokra vonatkozó bejegyzések szerepelnek. Utóbbi évnél említik meg azt, hogy Arnulf Pannónia védelmét a Mocsárvárral együtt hercegére, Bratzlavra bízta.112 Arra viszont nincs egykorú forrásadatunk, hogy Árpád valóban benyomult volna seregével együtt a Kárpát-medencébe még a besenyő támadás előtt. Kristó Gyula e hipotézissel kapcsolatban hangsúlyozta azt, hogy Regino leírása szerint a besenyők előbb űzték ki a magyarokat szállásterületükről, s csak utána került sor arra, hogy azok bekóborolják a pannonok és avarok pusztaságait.113 Két további tényre kell felhívnunk a figyelmet. Az egyik, hogy a 40. fejezet szerint a magyarok hadjáratukból visszatértek a besenyők által már feldúlt szállásterületre, és csak utána vonultak új, Kárpát-medencei hazájukba. A másik, hogy a 38/s ? _ 6 5 azt a fontos információt közli, hogy a besenyők Árpád fejedelemmel együtt 0мета roi) ApxovTCx; aörüv Àpiraof)) űzték el a magyarokat. Tehát Árpád nem tartózkodhatott a Kárpát-medencében a besenyő támadás idején, mint diadalmas honfoglaló vezér. Ez a krónikakompozíció, illetve Anonymus nyomán megrajzolt kép semmiképpen sem fogadható el, mivel ütközik az eseményekhez jóval közelebbi, 950 körüli magyar hagyománnyal. Az arab források 870—88Q körüli időszakra vonatkozóan említik a magyar szállásterülethez közeli szlávok elleni rendszeres portyákat.11 4 Nem lehet tehát eleve kizárni azt a lehetőséget, hogy a magyarok a besenyő támadás idején északi irányba kalandoztak volna. Ebben az esetben viszont — ahogy azt már Pauler Gyula felismerte — a magyar sereg gyorsan visszatérhetett volna Etelközbe, és felvehette volna a küzdelmet az ellenséggel.11 5 Erről viszont a 40. fejezet semmit sem tud. Egy szlávok elleni portya sokkal kevésbé valószínű, mint a pontosan datálható pannóniai vagy bolgár kalandozásban való részvétel. A konsztantinoszi leírást szó szerint követve nem tudjuk meghatározni a magyar törzsszövetség kalandozásának helyszínét, holott a korábbiakhoz képest elég jól ismerjük a 890-es évek eseményeit. Más források alapján elsősorban Bulgáriára kell gondolnunk, ahol 895-ben magyar csapatok harcoltak. Konsztantinosz azonban a besenyő—bolgár támadás előtt említi a sikeres magyar hadjáratot és visszatérést a saját szállásterületre. E tudósítás nem zárna ki eleve egy Kárpát-medencébe vezetett hadjáratot. A Fuldai Évkönyvekből viszont tudjuk, hogy a pannóniai kalandozás egy évvel korábban volt, mint a bolgáriai, ahonnan pedig a bizánci császár szerint visszatértek a magyarok a már feldúlt Etelközbe. A besenyő—bolgár akció idején tehát nem járhattak kalandozó vagy honfoglaló magyar csapatok a Kárpát-medencében. A 40. fejezet leírása azonban nemcsak abból a szempontból okoz nehézségeket, hogy hova vezettek a magyarok hadjáratot a besenyő invázió idején. Az idézett passzus alapján a következő kép rajzolódik ki előttünk. A magyaroktól vereséget szenvedő Simeon cár békét köt a bizánciakkal, majd „felbéreli" a magyarok ellen a besenyőket. Kilesi az alkalmat, és akkor támad a besenyőkkel együtt az Etelközben maradottak ellen, amikor a magyar sereg hadjáratra elvonul. A magyarok családjait lemészárolják, a többieket kiűzik. A magyar vereség ebben az összefüggésben elkerülhetetlen; egyrészt a I "Gombosi. 133.;MEH. 212. 115 Kristó Gy.: Levedi. 188. 114 MEH. 88-89. II s Pauler Gy.: MNTSZI. 152.1. 61. jegyz.
