Századok – 1988
Tanulmányok - Tóth Sándor László: Az etelközi magyar–besenyő háború 541/IV
554 TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal.6 7 Ebből arra a következtetésre jutott Czeglédy Károly, újabban pedig Kristó Gyula, hogy a kazárok átköltöztették a magyarokat a kaganátus területére. E feltevés szerint a magyar törzseknek részt kellett venniük a kazárok évenkénti besenyőellenes hadjárataiban. Egy sikeres kazár támadás után a besenyők arra kényszerültek, hogy elfoglalják a magyarok kazáriai, Volgán is esetleg túlnyúló lakhelyét.6 8 Maga a 38/1 9 _3 i is tartalmaz azonban bizonyos utalásokat a magyarok akkori szállásterületére vonatkozólag. Az egyik a magyarok kettészakadásának leírása. Eszerint az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékére, a másik pedig Levedi vezetésével nyugatra ment lakni az „Etelküzü nevezetű helyekre, amely helyeken mostanában a besenyők népe lakik". Etelközzel kapcsolatban is számos feltevéssel találkozunk a történeti irodalomban."9 Etelközt lokalizálták már a Dontól keletre,7 0 a Don vidékére,7 1 a Don és a Dnyeper közé.7 2 Leggyakrabban az „öt folyó vidékére", a Dnyeper és Szeret közti területre gondoltak Etelközzel kapcsolatban,7 3 ezen belül az öt folyó valamelyikével azonosították az Atelt (Etelt).7 4 Ahogy korábban a 37/2 _14 elemzésekor már kimutattuk, a besenyők 10. század közepi lakhelye az Al-Duna és a Don között húzódott. Így a legvalószínűbb az a hipotézis, amely Etelközt erre a nagy területre helyezi.7 5 Ha a kettészakadásból indulunk ki, a magyarok szállásterületének Etelköztől keletre kellett lennie a besenyő támadás idején. Eszerint a Dontól keletre laktak volna a magyarok, innen vonulhatott ugyanis egyik részük nyugatabbra (Etelközbe), másik részük pedig déli irányba, Perzsia vidékére. A bizánci császár keleti irányba vonultatja az elszakadó szavárd néprészt. A nyugati-keleti megkülönböztetés véleményünk szerint nem feltétlenül a vonulás irányát jelöli, hanem inkább a két néprész egymáshoz viszonyított helyzetét.7 6 Harmatta János úgy vélekedett, hogy a két néprészt (Levedi magyarjait és a szavárdokat) ugyan a besenyő támadás elszakította egymástól, de egyik néprész sem mozdult el helyéről.7 7 67 Vö. 60. jegyzet. 6 'Czeglédy K.: Árpád és Kurszán. 50.; uő.: Megjegyzések a honfoglalás előtti magyar királyság intézményéhez. A magyar nyelv története és rendszere. Szerk. Imre S.-Szathmári I. Nyelvtudományi Értekezések 58. Bp. 1967. 85.; Arató Gy.: Levedi. 94-96, 100, 103-104, 109-111. 6 ' A feltevésekre általában 1. Commentary. 148Kristó Gy.: Levedi. 117-118. 70 DeérJ.: A IX. századi. 14. 71 Macartney, С. A.: The Magyars 90-96.; Czeglédy K.: A magyarság. 102-105. 7 2 Váczy P.: A magyarok vándorútja. 284. 7S Pauler Gy.: MNTSZI. 23.; Marquart, J.: Streifzüge. 33.; Fehér G.: Bulgarisch-ungarische. 114.; Németh Gy.: HMK. 152-154.; Vemadsky G.-Ferdinandy, M.: Studien. 14.; Artamonov, M. I.: Isztorija. 341.; Bartha A.: A IX-X. századi. 96-97,100-101, 118.1. 139")egyz.;Kristó Gy.: Levedi. 113, 116-117.; a Dnyeszter-Szeret vidékre redukálta pl. Diaconu, P.: Les Petchénegues. 35-36, 12.1. 10. jegyz.; Diaconu bírálatára 1. Toynbee, A.: Constantine. 457. 2. jegyz., 468. 2. jegyz. 74 Az Etelt Dnyeperrel azonosította Fehér G.: Atelkuzu területe és neve. Századok 47 (1913), 681, 685.; A Dnyesztenel Pauler Gy.: Lebedia, Etelköz, Millenarium (a továbbiakban: Lebedia.). Századok 14 (1886), 10-16, 106-107.; a Prutra vagy a Dnyeszterre gondolt Székely Gy., 1. Elekes L.-Lederer E.-Székely Gy.: Magyarország története I. Az őskortól 1526-ig. Egyetemi tankönyv. Bp. 1965.1 31. 75 Czeglédy K.: IV-IX. századi. 44-45.; uő.: Árpád és Kurszán. 49, 53.; Györffy Gy.: Legenda. 107,109.; Fodor/.: Verecke. 202. 7 6 Tóth S. : Kabarok. 104. 7 7 Harmatta. J.: Lebedia. 430.
