Századok – 1988
Tanulmányok - Tóth Sándor László: Az etelközi magyar–besenyő háború 541/IV
AZ ETELKÖZI MAGYAR -BESENYŐ HÁBORÚ 555 A másik közvetett utalás, amelyből következtetni lehet a magyar szállásterületre, a besenyő (kangar)-kazár háború. Eszerint a besenyő és a kazár szállásterület szomszédos volt egymással. Ez viszont megfelel a 37/2-14 leírásának, ahol a Volga és az Urál folyók között lakó besenyőkről olvashatunk. A besenyők csak e területet veszthették el, ez azonban a 37. fejezetből kitűnően csak a 890-es évek közepén következhetett be. A magyar szállásterület csak e Kazáriával északkelet felől határos Besenyőországtól nyugatra lehetett. Ez azonban egybeesik a 870—880 körüli időre vonatkozó arab források Atil és Duna közti magyar és a Konsztantinosz által 950 körül leírt Al-Duna és Don közti besenyő szállásterülettel. Lényegében tehát alapvető és feloldhatatlan ellentmondás húzódik meg a 38/1 9 _3i leírásában; Konsztantinosz előbb kiűzeti a besenyőket saját (Volga és Urál közti) hazájukból, és elfoglaltatja velük a magyar szállásterületet [Etelközt], Ezután pedig e háború következményeként említi meg a kettészakadást, amelynek során a magyarok egy része éppen Etelközbe vonul. A 38/!31 alapján nem állapítható meg biztosan, hogy a besenyők hol harcoltak a magyarokkal, és mely területen telepedtek le. A 38/s s _6s nem szól arról, hogy a besenyők honnan űzték el a magyarokat. A már elemzett 38/19_31 viszont Etelközben, a „besenyők földjén" telepíti le a Levedi vezette magyarokat. így okkal tételezhető fel, hogy Etelközben történt a besenyő támadás. Megerősíti e feltevést, hogy a magyarok a vereség következtében a Kárpátoktól nyugatra levő Nagy Moráviában kerestek maguknak új lakóhelyet. Az idézett passzust követő 38/6 6-71 pedig pontosan meghatározza a „besenyők helyét, amely helyeket abban az időben a türkök laktak. A folyók a következők: első folyó az úgynevezett Varuch (Dnyeper), második folyó az úgynevezett Bug, harmadik folyó az úgynevezett Trullosz (Dnyeszter), negyedik folyó az úgynevezett Prut, ötödik folyó az úgynevezett Szeret."78 Ahogy arra a 38/19 — 31 elemzésénél már utaltunk, általánosan elterjedt az a nézet, hogy a Dnyepertől a Szeretig terjedő terület volt Etelköz.7 9 Más nézet szerint az említett terület nem lehetett Etelköz, a bizánci császár sem állította ezt az öt folyó vidékéről.8 0 A besenyők 37. és 42. fejezetben pontosan leírt 10. század közepi szállásterületén belül ezek lehettek a legnagyobb és legfontosabb folyók. A 37. fejezetből az is kiderül, hogy a Dnyeper folyótól keletre is lakott négy besenyő törzs, így a Dnyepert nem lehet határfolyóként értelmezni.8 1 Nézetünk szerint a 38/6 6 _7 i-ben folyókkal körülírt besenyő szállásterület megegyezik a 37. fejezetben szereplő Besenyőországgal és azonos a 38/19-э 1 -ben előforduló Etelközzel. A fentiek alapján joggal tehetjük fel, hogy a 38/55-65-ben említett besenyő támadás során a Don és az Al-Duna közti Etelközből űzték el Árpád magyarjait. A 40. fejezet szerint „azt a helyet pedig, amelyen a türkök korábban laktak, az ott keresztülmenő folyó nevéről Ételnek és Küzünek nevezik, s mostanában a besenyők lakják". Ez a tudósítás a 37/2_i4 -hez, a 38/i9 _3 i-hez és a 38/6 6 -7i-hez hasonlóan azonosítja a régi türk (magyar) és a későbbi besenyő területet. A 38/19 — 31 -el megegyezően Etelköznek nevezi a korábbi magyar hazát, annyiban viszont új információt 7, DAI 174-175.; MEH. 119-120.; ÂMTBF. 45. "Vö. 73. jegyzet. 8 0 Czeglédy K.: A magyarság. 102-105.; Macartney, С. A.: Magyars. 94-95. •1 Váczy P.: Etelköz. 25.; 1. mégGyörffy Gy.: A besenyők. 284.
