Századok – 1988

Tanulmányok - Senga Toru: Béla királyfi bolgár halicsi és osztrák hadjárataihoz 36/I–III

BÉLA KIRÁLYFI HADJÁRATAI 1228—1232 45 Ezzel be s fejezhetnénk a bolgár hadjárat időrendi kérdésének vizsgálását, de mivel az erről vallott nézetünk eltér a bolgár történetírásban uralkodó véleményektől, az alábbiakban ezt kell vizsgálat alá vennünk. Mielőtt rátérnénk erre, talán nem felesleges az események alakulását még tovább követnünk, hiszen a szóban forgó nézetek későbbi időkre helyezik a bolgár hadjáratot. 1230-ban, amikor Béla a fent említett halicsi hadjáratában Begovarsz kunjaival együtt hadat viselt Danyiil Romanovics ellen — aki pedig Kötöny kunjait hívta segítségül —, a Balkánon Klokotnica falu mellett pedig II. Iván Aszen vívott csatát a kunok segédletével Theodórosz Komnénosz epiruszi despotával. Mint ismeretes, II. Iván győzelme területi gyarapodással járt, és hatalma megnövekedett a Balkán-félszigeten. A bolgár uralkodó ezekben az időkben — és később is — a nikaiai császárság és a latin császárság között ingadozott, és már a klokotnicai csata előtt vagy kevéssel azután elkezdte tárgyalásait a nikaiai pátriárkává! a görögkeleti egyház visszaállításának ügyében.4 1

1231-ben a perugiai szerződés realizálódott, amikor Jean de Brienne Konstantinápolyba érkezett, és augusztusban császárrá koronázták, ami bizonyára közelebb hozta II. Iván Aszent a nikaiai császársághoz, és meggyorsította a Kalojan cár ideje óta fennálló, a bolgár és a római egyház közti unió felbomlását. Az unió felbomlásának jelei nem sokkal később már a Bulgária északnyugati 1 határaihoz tartozó területeken is jelentkeztek. IX. Gergely pápa ugyanis 1232. március 21-én levelet intézett a csanádi püspökhöz, amelyben az állt, hogy Belgrád és Branícsevo püspökei, akik már régóta alárendeltjei a római egyháznak, elszakadnak tőle. A pápa elrendeli a csanádi püspöknek, hogy törekedjen őket viszanyerni, és ha azok nem Kaliman valószínűleg nagybátyjának, a magyar Kálmán szlavón hercegnek a nevét viselte. [Zlatarszki: Isztorija, III. 420. 1. jegyz.; Gyóni M.: A magyar nyelv görög feljegyzéses szórványemlékei. Bp. 1943. 63. Ld. még Bozsilov: Familijata, 104-105. 1. jegyz. A bizánci és a bolgár forrásokban szereplő Kalimanosz és Kaliman neveket a magyar név idegen nyelvi alakulásainak kell tartanunk, hiszen ezek a 13. századra feltételezhető magyar Kalamán > Kálmán fejlődési sorból kiesnek. Gyóni: i. m. 64. Megjegyezzük azonban azt is, hogy IV. Ince pápa egy 1245-ben kelt levelében a bolgár uralkodó Colomannus néven szerepel (VMH. I. 196. 365. sz.; Latinszki izvori za balgarszkata isztorija. 4. Szófia, 1981. 89.), amely azonos a magyar Kálmán herceg nevének latin forrásokban előforduló alakjával; Albericus krónikájában pedig Colmannus néven szerepel (Albericus monachus Trium Fontium ad a. 1241. MGH. Pertz, SS. XXIII. 950.; A. F. Gombos: Catalogus fontium historicae Hungaricae. I—III. Bp. 1937-1938. I. 34. 103. sz.; Latinszki izvori, 4. 185.), és mind a két névalak nagyjából megfelel a magyar név akkori ala inak.) Azt is megemlíthetjük, hogy 1235 táján, még IV. Béla trónra lépése előtt, Julianus domonkos borát, aki ekkor indult Béla kíséretével és költségén keleti útjára, Bulgárián keresztül haladva érkezett Konstantinápolyba. (Scriptores rerum Hungaricarum, II. 536.; Latinszki izvori, 4. 52.; TE. 118.) Nem meglepő tehát, hogy IV. Béla 1238-ban IX. Gergely pápához intézett levelében azt olvassuk, hogy a király baráti és rokoni szövetségben van II. Ivan Aszennel, akinek fia és örököse (Kaliman) van IV. Béla elhunyt nővérétől, és aki a király parancsainak „annyira engedelmeskedik mindenben, hogy inkább alattvalónak, mint barátnak tekinthető". Makkai L.-Mezey L. (szerk.): Árpád-kori és Anjou-kori levelek. Bp. 1960. 143.; CD. IV/1. 112.; VMH. I. 170. 308. sz.; Latinszki izvori, 4. 69.; RA. I. 196. 642. sz. "Vö. Zsavoronkov: Nyikejszko-bolgarszkije, 199-200. ; Dancseva-Vaszileva: Balgarija, 133. 65. jegyz.; Bozsilov: Familijata, 81-82.