Századok – 1988
Tanulmányok - Senga Toru: Béla királyfi bolgár halicsi és osztrák hadjárataihoz 36/I–III
46 SENGA TORU akarnak visszatérni, akkor püspökségeiket pápai felhatalmazással alávetheti a szerémi püspökségnek.4 2 Ezzel kapcsolatban meg kell néznünk azt, hogy Belgrád és Branicsevo körzete mikor melyik országhoz tartozott, bár erre nem könnyű választ adni. Ha helytálló az a nézet, miszerint 1213-1214-ben Belgrád és Branicsevo körzete Borii leányának, Béla jegyesének hozományaként került Magyarországhoz,4 3 akkor feltehető az is, hogy 1221 táján visszakerült Bulgáriához II. András leányának, II. Ivan Aszen feleségének hozományaként.44 Úgy véljük, hogy Belgrád és Branicsevo körzete 1232-ben is Bulgáriához tartozott, és a pápa fent említett, ugyanebben az évben kelt levele arra a kívánságára mutat, hogy a nemrégen létrehozott szerémi püspökség terjedjen ki a bolgár birtokokra, Belgrád és Branicsevo körzetére is.4 5 Most térjünk rá az oklevelünkben említett bolgár hadjáratra vonatkozó, a bolgár történettudományban uralkodó nézetek vizsgálatára, amelyek a pápának 1232. március 21-én a csanádi püspökhöz intézett levelét oklevelünk tudósításával hozzák kapcsolatba. Tudtunkkal e vélemények Zlatarszki alapvető munkáján keresztül Nikov jegyzetapparátussal el nem látott tanulmányára mennek vissza. Nikov szerint a magyarok 4J VMH. I. 103-104. 179. sz.; Latinszki izvori, 4. 44-45. A pápának a csanádi püspökhöz írt levelének szövege majdnem azonos a lengyelországi domonkosrendhez intézett levelével (Pfeiffer: Die ungarische, 217. 56. sz.), de az utóbbi címzettje minden bizonnyal hibásan szerepel a szövegben, és helyesen a magyarországi domonkosrend lehetett. B. Altaner: Die Dominikanermissionen des 13. Jahrhunderts. Habelschwerdt 1924. 156. 43Érszegi: Eine neue Quelle, 95. 22. jegyz.; MTK. I. 131.; MT. I. 1309, 1545. Vö. Dancseva-Vaszileva: Balgarija, 107., Bozsilov: Familijata, 72. 4 4 P. Nikov: Szadbata na szeverozapadnite balgarszki zemi prez szrednite vekove. Balgarszka isztoricseszka bibliotéka. 3 (1930) 128.; Zlatarszki: Isztorija, III. 326.; V. Gjuzelev: Bulgarian und das Kaiserreich von Nikaia (1204-1261). Jahrbuch der österreichischenByzantinistik 26 (1977) 128.; Cankova-Petkova: Balgarija, III.; Isztorija na Balgarija. T. III. 163. (a vonatkozó rész Canková) -Petkova munkája); Dancseva-Vaszileva: Balgarija, 117.; Bozsilov: Familijata, 78. П. Iván Aszen feleségének, Anna-Máriának hozományáról nincs konkrét adatunk. Az a nézet, hogy a IX. Gergely pápa 1229. március 3-án kelt levelében említett „ulterior Sirmia", amelyet a „soror illustris Regis Ungarie" megszerzett (VHM. I. 88-89. 159. sz.; Latinszki izvori, 4. 41-42.), Belgrád és Branicsevo körzetére vonatkozik és Anna-Mária hozománya volt, részben azon a téves azonosításon alapszik, hogy a „soror" nem más, mini IV. Béla nó'testvére. Latinszki izvori, 4. 41. 2-3. jegyz. (a vonatkozó rész M. Vojnov munkája); C. Bonev: L'église orthodoxe dans les territoires carpato-danubiens et la politique pontificale pendant la première moitié du XlIIe s- Etudes balkaniques 22 (1986) 4. 104. Valójában pedig Margitról, II. András nőtestvéréró'l van szó. 4 5 Pauler a pápának a csanádi püspökhöz intézett levelét úgy értelmezte, hogy a püspök rendelkezhet a belgrádi és a branicsevoi püspökségről, és alávetheti a szerémi püspöknek, amiből arra következtetett, hogy 1232-ben Branicsevo is magyar bútok volt. Szerinte Branicsevo inkább Borii, mint II. Iván Aszen idejében került Magyarországhoz, majd III. Béla leánya, Margit, II. Izsák Angelosz bizánci császár özvegye, illetve ennek fia, Kalojan birtokolta Belgrádot és Branicsevót is. Pauler: MNT. II. 92, 104, 493-494. 46. jegyz. Ha figyelembe vesszük azonban azt, hogy 1229-ben a kalocsai érsek kérésére a szerémi püspökséget a Száva jobb partján fekvő „túlsó Szerémség (ulterior Sirmia)" és a bal partra eső „benső Szerémség (citerior Sirmia)" egyesítése révén állították fel (VMH. I. 88-89. 159. sz.; Latinszki izvori, 4. 41-42.), és ugyanakkor azt is, hogy a pápa fent említett 1232. évi levele szerint a csanádi püspök alárendelheti a belgrádi és a branicsevoi püspökséget a szerémi püspökségnek, nem tűnik valószínűnek, hogy Margit, aki megkapta II. Andrástól a „túlsó Szerémség"-et, Belgrád és Branicsevo körzetét is birtokolta volna. A „túlsó Szerémség" bizonyára a Bulgáriához tartozó Belgrád és Branicsevo körzetétől nyugatra feküdt.
