Századok – 1988

Történeti irodalom - Nardova V. A.: Gorodszkoe szamoupravlenie v. Rosszii v 60-h-nacsale 90-h godov (Ism.: Mucsi Ferenc) 512/III

512 TÖRTÉNETI IRODALOM V. A. NARDOVA A VÁROSI ÖNKORMÁNYZAT OROSZORSZÁGBAN A 19. SZÁZAD 60-AS ÉVEITŐL A 90-ES ÉVEK ELEJÉIG, KORMÁNYZATI POLITIKA A doktori disszertációként megvédett monográfia a szovjet történeti irodalomban eddig még nem tárgyalt témát vizsgál. A cári kormány politikáját elemzi a városi önkormányzat megteremtésére tett kísérletek kapcsán — az 186I-es jobbágyfelszabadítástól az 1890-es évek reakciójáig, az „ellenreformok" periódusáig; azt a helyzetet, amely — a zemsztvók reformja mellett — kikényszerítette az 1870. évi városi reformot is. A reform megvalósulásának feltételeit, nehézségeit, ellentmondásait vizsgálva, a szerző voltaképpen arra a kérdésre keres választ: milyen helyet foglalt el a városi önkormányzat a cári önkényuralmi rendszerben, illetve miért volt - az adott politikai-hatalmi feltételek között - a városi önkormányzat mégoly korlátozott megvalósítására tett kísérlet is „rendszer-idegen", s végül milyen okok-körülmények vezettek erőteljes korlátozására s az 1892. évi „ellenreformok" bevezetésére. A könyv elsőrendű kormányzati forrásbázisra épült. Forrásai között kiemelkedően fontos szerepet játszanak a Központi Történeti Levéltár fondjai közül a korabeli belügyminisztérium gazdasági ügyosztályának anyagai (ez az ügyosztály foglalkozott a városok igazgatásának és gazdasági fejlesztésének kérdéseivel); az Államtanács rendeletei, a kancellária, a miniszteri bizottság iratai, továbbá az Októberi Forradalom Központi Levéltárának a korabeli központi államigazgatási szervezet fondjait tartalmazó anyagai. A szerző több vidéki levéltár vonatkozó iratait is hasznosította munkájában, amellett, hogy rendkívül széleskörűen felhasználta a korabeli sajtó- és politikai pamflet-irodalom termékeit. (A magyarországi olvasó számára érdekes megemlíteni, hogy a moszkvai polgármester, B.N. Csicserin és a központi kormányzat közötti 1883. évi presztizs-küzdelmet a Pester Lloyd is figyelemmel kísérte, és Nardova — a Moszkovszkije Vedomosztyi alapján — idézi is a Csicserin mellett állástfoglalő lap kommentárját, 166. old.) A könyv első fejezete a reform előzményeivel foglalkozik, a városi igazgatásnak a jobbágyreform előtti tisztán rendi-feudális jellegével, a szentpétervári, moszkvai és odesszai reformkísérletekkel, majd részletesen ismerteti az 1860-as évek elejével indult vizsgálatokat, amelyek egy erre a célra létrehozott belügyminisztériumi bizottság vezetésével zajlottak, s többéves munkával (és nem függetlenül a háttérben zajló társadalmi-politikai küzdelmektől) kialakították az 1870-ben bevezetett városi önkormányzati reformot. A cár áltajg^pO. június 16-án aláírt és ezzel hatályba lépett reform a városi önkormányzat lényegében polgári típusát valósította meg, bevezetve a városokban — porosz mintára — a három kúriás választási rendszert; a kommunális feladatok közvetlen irányítása a választott önkományzati szervek hatáskörébe került, a központi kormányzat hatásköre — ezekben a kérdésekben — a „törvényességi ellenőrzés" feladatára redukálódott. E progresszív rendszabályok érvényesülését azonban gátolta az önkormányzatok szűkre behatárolt önálló költségvetési jogköre, az, hogy rendelkezéseinek kötelező végrehajtásához nem volt megfelelő hatalmi eszköze, végül, a testületi és igazgatási jogkörök szétválasztása sem valósult meg a szükséges mértékben. A második fejezetben alaposan kidolgozott statisztikai táblázatok tárják fel az egyes városok vonatkozásában, hogy — a választási adatok alapján — a városi lakosság milyen rétegei, csoportjai vehettek részt az önkormányzatban, lehettek választók, illetve választottak. A választók szociális összetételének, gazdasági helyzetének, választási aktivitásának adatsorai azt igazolják, hogy a városok politikailag aktív csoportjai legnagyobbrészt a kereskedők és iparosok köréből kerültek ki; a városlakó nemesi-patríciusi rétegek a választók körében legfeljebb harmadrésznyi arányt tettek ki; a kispolgárság alsóbb csoportjai — a kuriális rendszer következtében — számarányuk alig egy tizedét érték el, míg a bérmunkások, házi cselédek, a városlakók egyéb kétkezi dolgozó rétegei teljesen kívül maradtak a választásokon, tehát azon a jogon, hogy „törvényesen" beleszólhassanak a város életének alakításába. Egyébként is a városi lakosságnak átlagban alig 5—5,5 %-a kapott szavazati jogot, s ezeknek is alig ötöde vett részt aktívan nem is a város életében, hanem csupán a választásokon. Külön kérdés volt a városi vegyes származású értelmiség részvételének lehetősége a városi önkormányzat életében. A probléma — a választási rendszer kapcsán — a „házbéradó" bevezetésének kérdése formájában vetődött fel, vagyis Sbban, hogy az egyenes adót nem fizető, de tehetős és művelt lakásbérlők rétegét hogyan lehetne választójoghoz juttatni. A moszkvai, odesszai, egyéb városi önkormányzatok igyekeztek elérni, hogy a polgári fejlődés szempontjából értékes réteget is bekapcsolják