Századok – 1988
Történeti irodalom - Nardova V. A.: Gorodszkoe szamoupravlenie v. Rosszii v 60-h-nacsale 90-h godov (Ism.: Mucsi Ferenc) 512/III
513 TÖRTÉNETI IRODALOM a városok életébe, de a cári kormány éppen ezt nem akarta, s el is érte, hogy a „házbéradót" nem vezették be, s így a városi orvosok, jogászok, tanárok, mérnökök, egyéb szabadfoglalkozásúak nem jutottak szavazati — és így képviseleti — joghoz a városi önkományzatokban. A harmadik fejezet foglalkozik a városi önkormányzatok tisztségviselőinek jogi helyzetével, kompetenciáival, illetve ezek bizonyos fokú tisztázatlanságával. Részletes statisztikai táblázatokban ismerteti és elemzi ezután a városi önkománvzatok vezetőinek (polgármesterek) származási, foglalkozási, jövedelmi adatait, s ismét arra a konklúzióra jut, hogy túlnyomó többségük az erősödő kereskedő (és részben ipari) tőke képviselője volt, s politikájuk is elsősorban ennek a feltörekvő osztálynak az érdekeit képviselte. Ez az érdekképviselet a központi kormánnyal és helyi képviselőivel való gyakori összetűzésekre vezetett. A harcok-kompromisszumok, a polgármesterek és a kormányzók (gubernátorok) közötti versengés jellemző eseteit a könyv negyedik fejezete tárgyalja. A konfliktusokhoz hozzájárult, hogy az egyes kompetenciák nem voltak kellőképpen tisztázva, s a kormányzók, de maga a központi kormányzat is az önkormányzat rovására kívánta megoldani a kérdéses konkrét eseteket, s ez többnyire be is következett. A városi önkormányzatok eleve hátrányban voltak: a választott tisztségviselőket a központi államhatalom képviselője erősítette meg hivatalukban; a városok nem alakíthatták ki országos szövetségüket: az effajta kísérleteket — mint politikailag megengedhetetleneket — a központi kormányzat egyszerűen megtiltotta. Bármilyen jelentéktelenek voltak is időnként az összetűzések, bármilyen kicsinyes kérdésekben lobbantak is lángra, jelentőségük mégsem becsülhető le. A városi-polgári elemek öntudatra ébredésének első jelei voltak, azt bizonyították, hogy ezek az elemek — alkalmanként — készek szembeszállni a bürokratikus önkényuralmi rendszerrel. A könyv ötödik fejezete a városi önkormányzat továbbfejlesztésének terveivel foglalkozik: azzal a tervezettel, amelyet Kahanov volt belügyminiszterhelyettes vezetésével dolgoztak ki, illetve a belügyminisztérium gazdasági ügyosztályán 1882-ben elkészült tervezettel. Ezek a programok az 1880-as évek végi, 1890-es évek eleji újabb oroszországi forradalmi helyzetből következtek, annak leszerelésére irányultak. Nardova részletesen bemutatja, hogy az előző 10—12 év tapasztalatai alapján a tervezetek mely pontokon kívánták továbbfejleszteni, kiteljesíteni a városi önkormányzatokról hozott 1870. évi rendelkezést, s az mennyiben szolgálta volna a polgári fejlődést ezen a sajátos területen. A II. Sándor elleni merénylet, a cár meggyilkolása (1891. március 1. ) utáni helyzet azonban nem volt alkalmas a reformok továbbfejlesztésére. A cári kormányzat, amint úrrá lett a forradalmi válságon, főleg D.A. Tolsztoj kormányzása idején, a reformok általános visszaszorítását kezdeményezte. Maga III.Sándor is, az új cár, úgy vélte, hogy véget kell vetni a „hírhedt önkormányzatnak", hiszen „az oroszországi városi önkormányzat ostobaságát a kormány már régen felismerte" (253.oldal). Mindennek következtében 1892-ben a reformok felülvizsgálata olyan „ellenreformokba" torkollott, amelyek lényegesen leszűkítették a városi polgári elemek mozgásterét, ekképpen igyekeztek gátat vetni további megerősödésüknek, s ezáltal annak, hogy a cári önkényuralmi rendszerrel szemben politikai tényezővé válhassanak. így bukott meg a cárizmusnak az a kísérlete, hogy az új gazdasági-társadalmi jelenségeket „beépítse" az önkényuralom rendszerébe, hogy az új polgári rend elemeit alárendelje a maga hatalmi érdekeinek. V.A. Nardova könyvének számos tanulságos részletéről itt nem emlékezhettünk meg. A kitűnő munka mindenesetre ismételten atTÓl győz meg bennünket, hogy mennyire szükséges lenne a tőkés fejlődés 19—20. századi közép-kelet-európai összefüggéseinek alapos, közös vizsgálata, a régió egyező és országonként eltérő vonásainak komparatív vizsgálata az állami-társadalmi intézményrendszer területén is. Ehhez a munkához Nardova könyve máris kiváló kiindulási alapként szolgálhat. Mucsi Ferenc
