Századok – 1988
Történeti irodalom - Sztanyiszlavszkaja A. M.: Polityicseszkaja gyejatyelnoszty (Ism.: V. Molnár László) 494/III
494 TÖRTÉNETI IRODALOM be létezését. A francia történészek nem „szenioriális rend"-nek nevezték a feudalizmust (173 1.), hanem ,seigneurial"-nak, magyarul földesúrinak, hiszen a szeniorátus egészen mást jelent. A francia parasztság nem a jakobinus kormánytól ..kapott közös földeket ", mint ezt a 173. oldalon olvashatjuk, hanem éppen ellenkezőleg: a jakobinus kormány tette lehetővé a faluközösségi földmaradványok felosztását, magántulajdonba való vételét. A legtöbb nehézséget a cirill betűs szöveg nem-orosz neveinek átültetése jelentette, s így lett Morellyból Morelli (28.1.), Le Peletier de Saint- Fargeau-ból Lepentier de Saint-Fargeot (170. 1.), Houchard-ból Gousard (181. 1.), Lameth-ból Lamette (197. I.), Mounier-ből Munier (204. 1.), Bentabolle-ból Bentobolle (235. 1 ), Barére-ből Barrier (238. 1.), Fleuriot—Lescit-ból Flericot-Lescuot (244.1.), Cobban és Cobb brit történészek neveiből Cobben és Köbbe (176.1.) Desmoulins „Franciaország és Brabant forradalmai" című lapjából pedig „A forradalmi Franciaország és Brabant" (200.1.). Az ilyen és ehhez hasonló fordítási hibák méltatlanok az Európa Könyvkiadó méltán nagysikerű Mérleg-sorozatához. Hahner Péter A. M. SZTANYISZLAVSZKAJA POLITYICSESZKAJA GYEJATYELNOSZTY F. F. USAKOVA V GRECH 1798-1800 GODOV Moszkva, Nauka, 1983. 302 I. F. F. USAKOV POLITIKAI TEVÉKENYSÉGE GÖRÖGORSZÁGBAN (1798-1800) A szerző — a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa — több mint 25 esztendeje végez kutatásokat a 18—19. századi Oroszország külpolitikája és diplomáciája témaköréből. Jelentős szakmai sikert hoztak számára „Az orosz — angol kapcsolatok és a Földközi-tengeri problémák (1798—1807)", valamint az „Oroszország és Görögország a 18. század végén — a 19. század elején" című, 1962-ben, illetve 1976-ban megjelent munkái. Sztanyiszlavszkaja — bár ez alkalommal Fjodor Fjodorovics Usakov 1798—1800 közötti görögországi tevékenységét állítja vizsgálódásai középpontjába, — felvázolja egész életét (1744—1817), s megrajzolja a tengernagy teljes emberi, hadvezéri és államférfiúi portréját. A kötet életrajzi vonatkozásban is meghaladja J.V. Tarle és A.I. Andrusenko hasonló témájú munkáit. Az olvasó részletesen nyomon követheti az 1744-ben, kisnemesi családban született Usakov életútját, aki 1766-ban, miután befejezte a Nemesi Tengerészeti Akadémiát, előbb az azovi flottánál szolgált, majd 1780-ban az a megtiszteltetés érte, hogy II. Katalin cárnő jachtjának parancsnokává nevezték ki. A tehetséges tisztet azonban hamarosan a Földközi-tengeri orosz kereskedelmi hajók védelmére a „Viktor" hadihajóra helyezték át, majd a feketetengeri orosz-török összecsapásokban magát többször kitüntető kapitányt 1784-ben az egyik legnagyobb cári sorhajó (a „Szent Pál") parancsnokává léptették elő. 1785-től kiemelkedő szerepe volt a híres szevasztopoli flottabázis kiépítésében. A könyv kimagasló részei közé tartoznak azok a leírások, amelyek Usakov hadvezéri erényeit méltatják. Mint ismeretes, az 1787—1791. évi orosz—török háborúban — Szuvorov szárazföldi sikereivel egyenlő értékű — ragyogó győzelmet aratott a cári flotta is, az akkor már altengernagy Usakov irányítása alatt, aki elvetette a tengeri ütközet ósdi sortaktikáját, s ehelyett a döntő csapást az ellenséges zászlóshajókra összpontosította. A legendás parancsnok szinte minden ütközetben eredeti taktika alkalmazásával mutatott iskolapéldát, amely „újszerűsége és „szokatlansága" következtében rendszerint zavarba ejtette ellenfeleit. Ez történt 1790. május 21-én is, amikor Usakov egysége váratlanul Szinopéhoz vitorlázott, s ott a török flotta csaknem összes hajóját elsüllyesztette. Döntő győzelmet aratott — ugyanabban az évben — a Tendra-sziget melletti ütközetben (a Fekete-tenger északnyugati partvidékén) is: ekkor a Hadzsibejből (ma: Odessza) kiinduló orosz flotta „menetből" támadta meg az ellenséget anélkül, hogy végrehajtotta volna hajóinak — a korabeli szabályzatok által előírt — harci rendbe való átcsoportosítását. 1791. július 31-én Usakov hajóhada a Kaliakra-fok melletti összecsapásban ismé! megsemmisítette Husszein kapudán-pasa flottáját. Ezekért a sikerekért — amelyek következtében Oroszország a Fekete-tenger egész északi partvidékét megszerezte, s jelentősen növelte stratégiai helyzetét — a cárnő tengernaggyá léptette elő, és számos kitüntetésben részesítette.
