Századok – 1988

Történeti irodalom - Szemenova L. N.: Ocserki isztorii bita i kulturnoj zsizni Rosszii (Ism.: Kurunczi Jenő) 489/III

490 TÖRTÉNETI IRODALOM lyozta a nemesi föld öröklését. Mindezzel megváltoztatta a házastársaknak és az örökösöknek az ingatlanhoz való viszonyát. így míg a nemesi családok korábban az örökösödésnél csak a férfiágat tartották számon, most a női ággal is számolniuk kellett, ami idővel kihathatott a családi viszonyok fejlődésére. Más volt a helyzet az orosz parasztságnál, ahol az örökösödési rendet a szokásjognak megfelelően a faluközösség szabályozta. A 18. sz. első felében a társadalmi közvélemény élesen elítélte a különböző társadalmi rétegekhez tartozók házasságát. E tekintetben I. Péter korának törvényhozásában is nyomon követhető a rétegekhez kötés elve. A kor tipikus házassági elképzelései tükröződnek I.T. Poszoskov végrendeletében és V.N. Tatiscsev írásaiban. Eszerint a házasulandóknak hasonló származásúaknak és vagyoni helyzetűeknek kell lenniük. Szemenova könyvének második fejezetében (A szülők és a gyermekek) különösen részletesen szól az oktatás és nevelés kérdéseiről. Megállapítja, hogy a 18. sz. elején a reformok megvalósításakor igen nagy szükség volt a képzett szakemberekre. így felvetődött a nemesi fiatalok egész életmódja átalakításának kérdése, és az oktatásukról történő gondoskodás (a világi iskolahálózat kiépítése) először emelkedett az állami politika szintjére. Bár a nemesek fiatalabb nemzedéke fogékonyabb volt a művelődésre, és az állam kényszert is alkalmazott, kötelező tanulásuk így is csak részlegesen valósult meg. Az új közoktatási rendszer a városi lakosság bizonyos csoportjainak kedvezőbb feltételeket teremtett. A kor haladó pedagógiai nézeteiről A.D. Kantemir, I.T. Poszoskov, Feofan Prokopovics és V.N. Tatiscsev írásai alapján Szemenova igen részletes áttekintést ad. A felnőnek és a gyermekek viszonyával kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a 18. sz. első felében megváltozott a családok életformája és érzelmi légköre. A gyermekek tevékenységének feltételei kedvezőbbek lettek. Igaz, hogy ez csak lassan ment végbe, és egyelőre kevés embert érintett. A könyv harmadik fejezete az életmód külső jellemzőiről és az emberek lelkivilágáról szól. I. Péter kormányzata intézkedéseivel teljesen megváltoztatta a korabeli divatot. Azonban a bíróságok ellenére is Moszkvában több év, míg a vidéki városokban évtizedek kellettek meghonosításához. Az új öltözeteket először a hadsereg tisztjei és közkatonái viselték. A manufaktúramunkásokl

~szegényes ruházata kiáltó ellentétben állt a fővárosi arisztokrácia fényűzésével. Az alsóbb rétegek (főleg parasztok) öltözködése ebben a korban is megőrizte hagyományos nemzeti jellegét. Az életforma külső jegyeinek változásai mellett szembetűnő a korabeli érzés- és gondolatvilág átalakulása. A 18. sz. eleji reformok eredményeként a régi egyházi világnézettel szemben egy új emberszemlélet kialakulása figyelhető meg. A prózai és lírai művekben ez az energikus és vállalkozó szellemű hősök alakjában jut kifejezésre. I. Péter korában az emberek lelkivilágának új vonásai egyrészt a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődéssel, másrészt a középkori világnézet és életmód lerombolásával függtek össze. Szemenova gazdag forrásanyagon sokoldalúan mutatja be az életforma külső jegyeinek gyors változását és vele párhuzamosan a személyiség erkölcsi értékrendjének lassabb átalakulását. Műve negyedik fejezetében a szerző azt vizsgálja, hogyan ünnepelt és szórakozott a 18. sz. első felének embere. A hivatalos egyházi ünnepek mellett Oroszországban nagy hagyománya volt a néptáncon és a népzenén alapuló ünnepségeknek. I. Péter és szűkebb környezetének sajátos szórakozása volt az ún. tréfás zsinat. Szemenova szerint Péter ezzel a rendezvénnyel nemcsak a katolikus egyházat gúnyolta ki, hanem az egész papságot. A cár ugyanakkor megértette a vallás jelentőségét, csak az egyházat is meg akarta refoimálni, és az állam szolgálatába állítani. A 18. sz. elején rendezték meg erópai mintára az első estélyeket Oroszországban. Ezzel szakított a főurak korábbi vendégfogadási szokásaival, elzárkózásával, a férfiak és nők társaságbeli elkülönítésével. Az estélyek közönsége I. Péter korában még tágabb társadalmi körből került ki. A század közepére a társadalom alsó és felső rétegei közti szakadék a szórakozás terén különösen szembetűnő lett. A század elején az északi háborúban aratott katonai győzelmeket nagy diadalmenetekkel és tűzijátékokkal ünnepelték meg. Az ünnepségnek mély allegórikus értelmük volt (pl.: megmagyarázták a háború célját), jelentőségüket I. Péter igen nagyra értékelte. A kötet záró fejezetében a nép élet- és munkafeltételeiről olvashatunk. A korabeli táplálkozás nagyban függött a termelés színvonalától és a kizsákmányolás fokától. A 18. sz. elején az elhúzódó háborúk miatt egyre szaporodtak és növekedtek a különféle adók. Ezenkívül nagy terhet jelentettek a dolgozó lakosságnak a közmunkák és a természetbeni szolgáltatások. Az adóteher súlyát növelték az ismétlődő éhínséges évek is. Az utóbbiak szervesen hozzátartoztak a 18. sz. első fele elnyomott osztályainak mindennapi életéhez. A kormányzat csak az északi háború fordulata — és még inkább befejezése — után foglalkozott komolyabban ezzel a kérdéssel. I. Péter rendelkezéseinek hatását azonban csökkentette, hogy csak az éhség sújtotta területekre terjedtek ki, és az uralkodó osztályt nem kényszerítették az intézkedések betartására. A feudalizmusra jellemző fogyasztás szerint az alsó rétegek periódikusan éheztek, míg a felső rétegek bőségesen, sőt pazarlóan táplálkoztak. Ugyanígy éles különbség figyelhető