Századok – 1988
Tanulmányok - Senga Toru: Béla királyfi bolgár halicsi és osztrák hadjárataihoz 36/I–III
BÉLA KIRÁLYFI HADJÁRATAI 1228—1232 41 azonban, hogy e nézet, amely szerint az oklevelünkben említett két halicsi hadjárat 1229-ben és 1231-ben volt, főképp azért teszi 1230-ra az osztrák hadi eseményt, mert elfogadta az oklevelünkben előforduló sorrendiséget, amely a két halicsi hadjárat közé illeszti be az osztrák hadjáratot. Az Ausztria, illetve Stájerország történetével foglalkozó főbb munkákban viszont II. Frigyes idejében határmenti villongásokról csak később, az 1233. évnél esik szó először. Közülük Pirchegger munkája az egyetlen — bár nem hivatkozik forrásadatokra - , amely talán felhasználta oklevelünket is, és Hartnid Pettau (Hartnid von Pettau) fogságbáesését az 1233. évi hadi eseménnyel hozza kapcsolatba.24 Ez a nézet csak akkor fogadható el, ha az oklevelünkben említett hadjáratok előfordulási vagyis — szerintünk — időrendi egymásutánját nem vesszük figyelembe. II. Mielőtt sort kerítenénk a bolgár hadjárat kérdésére, elöljáróban tekintsük át röviden a Magyarország és Bulgária között fennálló kapcsolatokat a IV. Béla trónralépése előtti időszakban, vagyis apja, II. András uralkodása idején, i II. András nemrégen ismertté vált okleveléből kitűnik, hogy 1213 végén vagy 1214 elején a király eljegyezte fiának, a későbbi IV. Bélának Borii bolgár cár (1207-1218) leányát.2 s 1217 táján I. Iván Aszen fia, a későbbi II. Iván Aszen (1218—1241) visszatért ruszi száműzetéséből Bulgáriába, hogy a trónt megszerezze; 1217—1218-ban elfoglalta Tirnovót, és fogságba ejtette Boriit, majd 1218-ban trónra került.2 6 így az eljegyzés felbomlott. II. András — aki 1215-ben újból megnősült és Pierre de Courtenay, a későbbi • latin császár leányát, Jolantát vette feleségül - 1217 nyarán keresztes hadjáratra indult, és onnan 1218 vége táján tért haza. Az időközben trónra lépett új bolgár uralkodó, II. Ivan Aszen rokoni kapcsolatba akart kerülni II. Andrással, amikor az 1218-ban Bulgárián (Bernstein) és „Landigh" (Landek/Langeck? ; Lándzsér/Landsee? ) várát. Van olyan nézet is, amely szerint ez késó'bbiidőkre vonatkozik. L. Auer: Eine österreichische Briefsammlung aus der Zeit Friedrichs des Streitbaren. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung. 77(1969)59. Vö.Urkundenbuch des Burgenlandes, I. 224. 322. sz.;#. Prickler: Burger und Schlösser in Burgenland. Wien 19722. 16.; Fügedi E.: Vár és társadalom a XIII-XIv! századi Magyarországon. Bp. 1977. 1 12. 24tf. Pirchegger: Geschichte der Steiermark. I. Gotha 1920. 188. Ld. még A. Ficker: Herzog Friedrich II. der letzte Babenberger. Innsbruck 1884. 24-25.; A. Huber: Geschichte Österreichs. I. Gotha 1885. 408.;M. Vancsa: Geschichte Nieder- und Oberösterreichs. I. Stuttgart-Gotha 1905. 474.; K. Lechner: Die Babenberger. Markgrafen und Herzoge von Österreich 976-1246. Wien-Köln-Graz 19762. 276. 2S G. Érszegi: Eine neue Quelle zur Geschichte der bulgarisch-ungarischen Beziehungen während der Herrschaft Borils. Bulgarian Historical Review 3 (1975) 2. 93, 96. Ld. még G. Cankova-Petkova: Balgarija pri Aszenovci. Szófia 1978. 99.; MT. I. 1309.; MTK. I. 131.;/. Bozsilov: Familijata na Aszenovci (1186-1460). Genealogija i proszopografija. Szófia 1985. 72., A. Dancseva Vazileva: Balgarija i Latinszkata imperija (1204-1261). Szófia 1985. 107. 2 6 К. N. Zlatarszki: Isztorija na balgarszkata darzsava prez szrednite vekove. Szófia 1940. (Reprint: 1972) 322-323.; Isztorija na Balgarija. T. III. Vtora balgarszka darzsava. Szófia, 1981. 152. (a vonatkozó rész В. Primov munkája).; Bozsilov; Familijata, 73, 77.; Dancseva-Vaszileva: Balgarija, 114. Vö. Cankova-Petkova: Balgarija, 103.
