Századok – 1988
Beszámoló - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság 19. ülésszaka (T. L.) 472/III
472 BESZÁMOLÓ A MAGYAR—CSEHSZLOVÁK TÖRTÉNÉSZ VEGYESBIZOTTSAG 19. ÜLÉSSZAKA (Olomouc, 1987. szeptember 7—II.) A Vegyesbizottság magyar tagozata részéről Tilkovszky Lóránt elnök, Király Péter alelnök, Szarka László titkár, valamint Kiss Gy. Csaba, Somlyai Magda, Szabó Ferenc, Szakály Ferenc, Vargyai Gyula tagok mellett — a levéltári kapcsolatok kérdésében a távollévő Varga Jánost képviselő — Körmendi Lajos vett részt ezúttal a szokásos zárt illésen. Щ. Barta János, Orosz István, Vörös Károly a további programban ezúttal is hagyományosan szereplő nyilvános szimpózium felkért előadóiként utaztak veltlk. (Niederhauser Emil akadályoztatása miatt az ó előadásának előterjesztése Szarka Lászlóra várt). A csehszlovák tagozat részéről Vladimír Matula elnök, Richard Praiák alelnök, Dagmar Ciema-Lantayová titkár, Michal' Barnovsky, Vojtech Dangl, Jan Gebhart, Elemír RákoS, Marta Romportlová, Milan ámerda tagok voltak a zárt ülés résztvevői, amelynek egyik — a történelmi jelentőségű személynevek szlovák írásmódjával foglalkozó — napirendi pontjának tárgyalásába a magyar fél hozzájárulásával Vincent Blanár, Pavol Horváth, Milan Majtán és Richard Marsina is bekapcsolódhatott. A zárt ülésen Tilkovszky Lóránt elnökölt. Mindkét tagozat elnöke kegyelettel emlékezett meg az 1986. decemberében elhunyt Benczédi Lászlóról, méltatva két évtizedes aktív tevékenységét a Vegyesbizottságban, érdemeit a magyar—csehszlovák történész együttműködés elmélyítésében. A magyar tagozat részéről az elnök átnyújtotta a „Szomszédok hármas tükörben" című kiadványt, amelyet a Vegyesbizottság 25 éves jubileuma alkalmából, de némi késéssel (1987-ben) jelentettek meg, s amely 7—7 magyar, illetve cseh és szlovák szerzőnek a Vegyesbizottság szimpóziumain elhangzott előadását teszi közzé. A kiadványt a csehszlovák tagozat örömmel fogadta. A két tagozat kicserélte a legutóbbi ülésszak (1985) óta történeti folyóiratokban kölcsönösen megjelentetett tanulmányok és recenziók jegyzékét. Eszerint Csehszlovákiában 61 (általában kisebb) recenzió jelent meg magyar történészek munkáiról, Magyarországon 18 (nagyobb) recenzió foglalkozott csehszlovákiai kollégák művével, s emellett 4 tanulmányt is közöltek cseh és szlovák szerzők tollából. A levéltáriigyi együttműködésről folytatott vitában csehszlovák részről a magyarországi mikrofilmeztetés kereteinek bővítését kívánták, míg magyar részről szóvá tették, hogy a Szlovák Levéltári Főigazgatóság mintegy 120 000 mikrofilm-felvétellel tartozik. A csehszlovák fél ígérte az elmaradás fokozatos felszámolását, az okául említett műszaki akadályok elhárításának ütemében. Az együttműködés kiterjesztéséről a levéltári szakmai tevékenység területére is, valamint az osztrák levéltárakban készült mikrofilmek cseréjéről a magyar és a szlovák levéltári főigazgatóságok fognak egymással tárgyalni. Mindkét fél megállapította, hogy a budapesti és pozsonyi (bratislavai) társadalomtudományi kutatócsoportok az előző vegyesbizottsági ülésezés óta eltelt időszakban is eredményesen működtek. A Vegyesbizottság örömmel üdvözölte a Magyar és a Szlovák Akadémia azon megállapodását, miszerint a kutatóutak kölcsönös csere-keretét évi 6 hónappal bővítik, majd a Magyar— Csehszlovák Kulturális és Oktatási Bizottság 1988. évi illése elé a közös történelmi hagyományok kölcsönös ápolása tárgyában terjesztendő javaslat kérdéséről tárgyalt. Ezek után került sor igen élénk vitára azon állásfoglalás felett, amelyet a Vegyesbizottság előző ülésszakán történt megállapodás alapján a magyar tagozat részéről dolgoztak ki „a magyar történelmi személynevek szlovák átírására irányuló törekvés tárgyában", és küldtek meg a csehszlovák tagozatnak. Ez utóbbi erre egy ekkor felolvasott viszont-állásfoglalás formájában reagált, amely a magyar állásfoglalásban bírált szlovák tervezet alapelveihez és javasolt — már alkalmazásba is vett — módszereihez ragaszkodott. A vitában is szlovák részről annak adtak hangot, hogy minden nemzetnek szuverén joga úgy alakítania, módosítania nyelve helyesírási szabályzatát, s annak keretében az idegen nevek írásmódját, ahogyan jónak látja, kijelentették viszont, hogy a magyar történelmi nevek szlovák átírásának szabályai nem fognak vonatkozni a csehszlovákiai magyar sajtóra. Minthogy ez utóbbi kérdés a magyar állásfoglalásban kifejtett aggályok legsúlyosabbika volt, a magyar fél köszönettel fogadta az e tekintetben tett nyomatékos ígéretet, amelyet az ülésezésről felvett, kölcsönösen aláírt hivatalos jegyzőkönyv is megfelelő hangsúllyal rögzít. Fenntartotta azonban általános érvényű egyet nem értését és érvelését nevek önkényes átírásával szemben, s továbbra sincs megnyugodva az akció tendenciáját illetően. Az e tekintetben fennálló véleménykülönbséget a jegyzőkönyv szintén világosan kifejezésre juttatja. Az idő előrehaladott voltára való tekintettel a Vegyesbizottság közmegegyezéssel űgy határozott, hogy a helységnevek írásmódjával kapcsolatos vitát a következő ülésszakra halasztja. Mint a történelmi nevek kérdésében készült — előbb tárgyalt — magyar, illetve szlovák állásfoglalás, úgy a helységnevek kérdésében
