Századok – 1988

Beszámoló - A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság 19. ülésszaka (T. L.) 472/III

BESZÁMOLÓ 473 készült két — szintén eltérő felfogásokat tükröző — előterjesztés is a hivatalos jegyzőkönyv csatolmánya lett. (Mindezeket a dokumentumokat, valamint a csehszlovák tagozat két állásfoglalására tett megjegyzéseit a magyal tagozat önálló kiadványként nyilvánosságra hozza. A magyar történelmi személynevek szlovák átírására irányuló törekvés tárgyában készült állásfoglalását, valamint az azt részletesen megalapozó szakértői tanulmányokat a Kortárs 1987. évi 5. és 8. számában már a vegyesbizottsági vitát megelőzően is publikálta.) Megállapodás történt arról, hogy a Vegyesbizottság következő ülésszakának zárt ülésén a helységnevek írásmódjával kapcsolatos vita mellett napirendre kerti csehszlovákiai és magyarországi történelemtankönyvek kölcsönös véleményezése és vitája. A csehszlovák tagozat kívánságára megvitatásra fog kerülni a „Magyarország története 1918—1975" című egyetemi tankönyv is, amelyet véleménye szerint befolyásolt a „Magyarország a XX. században" című kollektív tudományos—népszerűsítő munkának a csehszlovák tagozat részéről „komoly fenntartásokkal" fogadott koncepciója. A „komoly fenntartások" mibenlétét illetően tájékoztatásul átnyújtottak a szóban forgó kötetről egy recenziót, amelyet csehszlovák történelmi folyóiratban meg fognak jelentetni. A magyar tagozat véleménye szerint ez a huszadik századi magyar történelmet természetesen más aspektusból szemlélő recenzió méltatlanul tulajdonít e nem marxista módszerűnek és nem internacionalista szelleműnek minősített kiadvány szerzőinek olyan szándékot, „hogy a magyar olvasóban nacionalista visszhangokat keltsenek". Ami az egyetemi tankönyvet illeti: az 1986 óta Magyarország valamennyi felsőoktatási intézményében minden nem történelemszakos hallgató számára féléves tantárgyként tantervileg előírt kurzusnak — a marxizmus—leninizmus tanszékek részéről e tankönyv szerint folyó — oktatása bőséges tapasztalati anyagot nyújt máris a csehszlovák megjegyzések megválaszolásához. Az élénk viták ellenére a zárt ülés — a Vegyesbizottság negyedszázados hagyományainak megfelelően — ezúttal is konstruktív szellemben és barátságos légkörben folyt le, s ugyanez mondható el a másfél napos nyilvános szimpóziumról is, amelynek szintén a Palacky Egyetem Bölcsészettudományi Kara adott helyet. A téma ,A 18. század a csehek, szlovákok, magyarok történetében" volt. A tanácskozás, amelynek résztvevőit a kari dékán, Karel Motyka üdvözölte, Tilkovszky Lóránt és Vladimír Matula elnökletével — és megnyitó szavaikkal — kezdődött, majd Király Péter és Richárd Pra>.ák vették át az elnökséget; a továbbiakban Somlyai Magda és Richard Marsina, őket követően pedig Szakály Ferenc és Elemír RákoS látták el ezt a feladatot. A referátumok és korreferátumok első csoportja demográfiai és migrációs kérdésekkel, a mezőgazdaság állapotával és a jobbágyviszonyokkal, a népek, nemzetiségek gazdasági és társadalmi helyzetével, illetve az ipari termelés egyes ágazataival foglalkozott.' Vörös Károly „Magyarország népei Bél Mátyás műveiben" címmel tartott előadást, Orosz István a 18. századi magyarországi jobbágyviszonyokról; Maria Kohutová a mai Szlovákia 18. századi demográfiai helyzetéről és az ottani jobbágyviszonyokról beszélt, Szabó Ferenc a Felvidékről az Alföldre költöző hivatalkereső szlovák nemesek részvételéről az ottani vármegyék újjászervezésében. Jozef Vozár előadása a bányászat 18. századi fejlődését mutatta be a mai Szlovákia területén, hatásával a gazdaságra és műszaki kultúrára, míg Frantiäek Spumy a korabeli morvaországi vászontermeléssel foglalkozott. E kérdéskör vitájában a felsorolt referenseken ' és korreferenseken kívül Pavol Horváth, FrantiSek Sedlák és Király Péter szólalt még fel. Az eszmecsere során magyar részről vitatták a szlovák előadó által szlovák vonatkozásban süllyedőnek ábrázolt 18. századi demográfiai trendet, s vitatkoztak az úrbérrendezés egyértelműen konzervatív reformként való felfogásával is, rámutatva, hogy az úrbéres szolgáltatások szabályozása mértéket szabott a korábbi földesúri önkénynek, a rendelet megakadályozta a jobbágyföldek további elvételét, s előírta a megüresedő jobbágytelkek' újratelepítését is. Egyetértés mutatkozott viszont abban, hogy az irtványföldek rendkívül alacsony áron lehetséges földesúri megszerzése a szlovák lakta megyék parasztságát különösen sújtotta, s hogy az az átlagosnál súlyosabb adóterheket viselt, a telekviszonyok különbözősége folytán. Bél Mátyás munkásságával kapcsolatban leírásainak egyenetlenségeire hívták fel szlovák részről a figyelmet, aminek oka egyrészt a nemesi igényekhez való alkalmazkodása, másrészt adatszolgáltatóinak nem egyöntetű felfogása lehet. A szimpózium második témaköre a felvilágosodás volt, amelynek magyarországi történetéről ifj. Barta János, csehországi szerepéről és annak historiográfiai értékeléséről Josef Haubelt tartott előadást, a szlovák társadalomra tett hatásáról pedig Viliam Őicaj beszélt. Ide kapcsolódott Miroslav Pospíchal, illetve Eva Kowalská korreferátuma a felvilágosodás kora kulturális viszonyairól a cseh—morva és szlovák területeken: egyesületekről, társulatokról, iskolai oktatásról. Kiegészítette mindezt Király Péter felszólalása, amely a nemzeti nyelvek oktatását megvalósító Ratio Educationisra, valamint a budai egyetemi nyomdának a nemzetek, nemzetiségek kulturális fejlődése szempontjából nagy jelentőségű kiadványaira utalt. A harmadik témakör, amellyel a szimpózium foglalkozott, a nemzeti mozgalmak kibontakozása volt. A problematikát Niederhauser Emil referátuma a felvilágosodással összefüggésben, széles kelet-európai át-