Századok – 1988

Beszámoló - Beszámoló a IX. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszusról (Csató Tamás) 464/III

470 BESZÁMOLÓ — a munkajáradék nagy részének elengedésére és a jobbágyi pénzszolgáltatások nagymérvű emelésére került sor. Utóbbit pedig a földesurak elsősorban éppen bérmunka (mezőgazdasági cselédek, napszámosok) alkalmazására fordították. Újabb fordulat következett be a 17. század közepén, amikor a háborús pusztítások (svéd— lengyel háború) következtében a munkaerőhiány ismét a jobbágyok robotkötelezettségének növelésére és a bérmunka alkalmazásának csökkentésére késztette a hercegi Poroszország uradalmainak kezelőit. Ha mindehhez hozzátesszük az ún. királyi Poroszország majorságaira vonatkozó legújabb kutatásokat, amelyeket E.Spaak lengyel történész 1984-ben egy budapesti szimpóziumon ismertetett, akkor elmondhatjuk, hogy a 16—17. századi gazdaságtörténet egyik klasszikus témájában, amely az 1890-es évek óta áll az agrártörténészek figyelmének előterében, nevezetesen az Elbától keletre fekvő európai régió fejlődésének a nyugateurópaitól való elkanyarodása problémakörében az utóbbi évek nem lényegtelen új eredményeket hoztak. Megcáfolták ugyanis azt a véleményt, amely reprezentatív gazdaságtörténeti összefoglalásokban, pl. a Cambridge Economic History of Europe vonatkozó köteteiben olvasható, és amely szerint a kelet-európai (keletelbai) mezőgazdaság ,.monolitikus feudális tömböt" alkotott. Mindez hozzájárulást jelent a még átfogóbb problémakör: a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet keleteurópai sajátosságainak kimunkálásához. A gazdasági mentalitás és a gazdasági élet a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában című téma szervezője Jerry Topolski (Poznan) és Maria Bogucka (Varsó) volt, egyik előadója pedig Zimányi Vera. J. Topolski bevezető előadásában a jövedelem és a szükségletek egymáshoz viszonyított különböző változásait vette sorra, és megállapította, hogy ezek ösztönöznek a magatartás, a mentalitás megváltoztatására. A feudalizmus korszakában háromféle magatartást különböztetett meg: 1/ az egyszerű kereskedői mentalitást, azaz eladni a felesleget; 2/ az eladható felesleg növelésére törekvést; 3/ a gazdasági kalkuláció, a vállalkozó szellem kibontakozását. Hangsúlyozta, hogy a tőkés gazdálkodás, a társadalmi tudat új formája együtt született a tőkés gazdálkodással. M. Bogucka a fejlettebb területekről jövő bevándorlók jelentőségéről beszélt, akik megőrizhették korábbi jogi státuszukat, magas szintű kiváltságokat kaptak, s ezzel jótékonyan hatottak a helyiek jogi helyzetére, a fejlődés motorjai és követendő példakép lehettek. A vitában M. A. Barg (Szovjetunió) rámutatott annak fontosságára, hogy az egyes társadalmi csoportok (feudális urak, városi polgárok, parasztok) mentalitását külön-külön meg kell vizsgálni. Zimányi Vera előadásában a 16. századi agrárkonjunktúra hatását elemezte a magyar társadalom különböző csoportjainak mentalitására, utalva Pach Zsigmond Pál nyitó előadására az 1982. évi budapesti VIII. kongresszuson. A nemesség privilégiumait is felhasználva kereskedett, s a városi polgárok is e privüégiumok megszerzésére törekedtek. Ám az agrárkonjunktúra rövid ideig tartott, s a 17. században az agrárdepresszió az előző századi modernebb gazdasági gondolkodás csíráit elsorvasztotta. Minden más tényező legfeljebb csak színezte az áthághatatlan mederbe terelődött gazdasági folyamat által meghatározott mentalitást. Kis létszámú szekció vitatta meg a munkásosztály lakásviszonyai a 19. század végi városokban című témát. Érdekes hasonlóságok és különbségek mutatkoztak az újabb kutatásokon alapuló előadásokban. Az odensei munkáslakások 1750 és 1914 között volt Hans Christian Johansen és Per Boje (Dánia) előadásának tárgya. A részletes vizsgálatot az tette lehetővé, hogy a tűzkár elleni kötelező állami biztosítás 1761. évi és a vagyonadó 1802. évi bevezetését követően rendszeresen részletes lakásfelmérést végeztek, melyeknek anyaga ma is hozzáférhető. A kutatás főbb eredményei: a területegységre jutó személyek száma alapján a munkások lakásviszonyai 1890-ig romlottak, utána a régebbi beépítettségű utcákban csökkent a lakók száma, a századfordulótól pedig az új lakások az egy, vagy két családnak otthont adó kisházas formában épültek; viszont a lakásméretek, az egy főre jutó lakásnagyság, a felszereltség, minőség tekintetében a múlt század közepe óta töretlen a fejlődés. A német városok lakáshelyzetéről előadást tartó Clemens Wischermann (NSZK) abból indult ki, hogy a közép-európai városoknak már az urbanizáció kezdetén a túlzsúfolt, emeletes bérházak és a fejlett lakáspiac voltak a jellemzői. Az első világháború előtti évtizedekre a lakáskínálat hosszú távú javulásának hatására a munkások életfeltételei jelentősen jobbá váltak: csökkent a zsúfoltság, javultak a higiéniai viszonyok. Közben azonban a tömeges kislakás-építés következtében csökkent a lakások átlagos alapterülete. A kereskedői kézikönyvek és kereskedöképzés a 16—17. században című szekció Pierre Jeannin (Párizs) és Jochen Hoock (Bielefeld) szervezésében annak a nemzetközi jellegű kutatásnak a keretébe illeszkedett, amely az 1470 és 1820 közötti európai kereskedő-irodalom feldolgozását célozta. A szekcióban előadás tartására és az irodalom magyar vonatkozású kiegészítésére kérték fel Horváth RóberteX, aki az addig elkészült bibliográfiában szereplő egyetlen magyar művet számos 1499 és 1830 között megjelent kiadvánnyal egészítette ki. Előadása a feltárt művek tartalmi ismertetése mellett kitért a magyarországi kereskedőréteg összetételére is. A fejlődéselmélet és a harmadik világ történelmének összehasonlító megközelítései témakörű szekció egyik előadója Ránki György volt, aki elsősorban az összehasonlító gazdaságtörténetírás módszertani kérdé-