Századok – 1988

Beszámoló - Beszámoló a IX. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszusról (Csató Tamás) 464/III

BESZÁMOLÓ 471 seivel foglalkozott. A fejlett és az elmaradott országok viszonyát elemezte a világgazdasági rendszer fejlődésének 19. századi szakaszában, különös tekintettel arra, hogy a fejlett országok egyrészt mennyiben jelentenek mintát, ösztönzőt, támogatót az elmaradottak számára, másrészt ugyanakkor mennyiben határozzák meg az elmaradottak fejlődési lehetőségeit, sok esetben torzítva vagy korlátozva azokat. A fejlődés időbeliségének különös figyelmet kell szentelni az összehasonlító gazdaságtörténetírásban, ugyanis a technikai fejlettség különböző szakaszai szintén meghatározó befolyást gyakorolnak a későn induló országokra, és lehetetlenné teszik a mintául szolgáló országok fejlődésének egyszerű követését. A vállalati koncentráció a 19. századtól volt a témája annak a szekciónak, amelyben az EgyesUlt Államok, Franciaország, Japán, Németország gazdaságának sajátosságait bemutató referátumok mellett hangzott el T. Mérey Klára előadása. Ebben az ipartörténeti kutatások, s ezeken beltll a koncentráció középszintű regionális vizsgálatával foglalkozott. A kutatás módszertani kérdéseit állította a középpontba, s hangoztatta a középszintű regionális megközelítés hasznosságát a valóság alaposabb megismerésében. Ezt a Dél-Dunántúlra vonatkozó adatokkal sokoldalúan illusztrálta. A kongresszus záró akkordjaként került sor a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság közgyűlésére, ahol a résztvevő országokat egy-egy küldöttjük képviseltein a leköszönő főtitkár, Pierre Jeannin és a leköszönő elnök, Jean-Francois Bergier átfogó tájékoztatást adott a Társaság működéséről az 1982. évben Budapesten tartott VIII. kongresszus óta. A közgyűlés köszönetét fejezte ki a távozó tisztségviselőknek és a svájci szervező bizottság elnökének, Martin Körneraek eredményes tevékenységükért, a IX. kongresszus sikeres előkészítéséért és lebonyolításáért. A leköszönő elnököt a közgyűlés a Társaság tiszteletbeli elnökévé választotta. E szerint a Társaságnak (Braudel és Lane halálával) tiszteletbeli elnökei a következők: Jean-Francois Bergier (Zürich), Kristóf Glamann (Koppenhága), Witold Kula (Varsó), Péter Mathias (Oxford) és Pat h Zsigmond Pál. A közgyűlés az 1986-1990 időszakra Herman Van der Wee professzort, a leuveni egyetem gazdaságtörténeti tanszékének vezetőjét választotta a Társaság elnökévé, a leköszönő Jürgen Kuczynski (NDK) helyére a közgyűlés két új alelnököt választott Berend T. Iván és Rondo Cameron (USA) személyében. A leköszönő főtitkár helyére Joseph Goy-t választották, aki — akárcsak elődje — a párizsi École des Haut Études en Sciences Sociales professzora. A Társaság új pénztárosa F. M. L. Thompson (London) lett. A Végrehajtó Bizottság tagjai maradtak az eddigek közül: W. Fischer (Berlin), L. Jörberg (Lund), I. Kovalcsenko (Moszkva), A. De Maddalena (Milánó), J. Topolsky (Poznan) és G. Tortella (Madrid); az újonnan választott tagok: F Grouzet (Franciaország), A. A. Furszenko (Szovjetunió), A. Hayami (Japán), M. A. Klein (Kanada), D Landes (USA) és H. Nussbaum (NDK). A közgyűlés — a Társaság hagyományaihoz híven — elfogadta azt a javaslatot, hogy a következő, X. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszus Belgiumban (az elnök hazájában) kerüljön megrendezésre 1990 -ben. Végezetül néhány záró észrevétel: 1/ A magyar részvétel, aktivitás a korábbi kongresszusokéhoz hasonló, „hagyományos" szinten volt. A 47 szekció közül 10-ben 13 magyar gazdaságtörténész szervezőként, illetve előre felkért elóadóként-tanulmányíróként vett részt, s emellett többen több szekcióban részt vettek a vitában. Talán nem nélkülözi az alapot az a megállapítás, hogy a magyar gazdaságtörténetírás, a magyar gazdaságtörténészek nemzetközi elismertsége legalábbis nem kisebb a hazainál. 2/ A kongresszus tematikája rendkívül gazdag volt, amiből viszont a program zsúfoltsága következett. Jó volt, hogy a résztvevők sok őket érdeklő témát találtak a programban, rossz volt, hogy ezek közül több azonos időpontban került megvitatásra, ami kényszerű választás elé állította az érdeklődőt. A tematika szűkítése segítene ezen, de túl súlyos áron. Ez általában is elmondható, de különösen akkor, ha számba vesszük azokat az észrevételeket, amelyek Közép-Kelet-Európa, illetve a középkor nem elégséges részesedését kifogásolták a tematikában. 3/ A kongresszus szerkezetét illetően főként, az újonnan bevezetett Folyamatban levő nemzetközi kutatások bemutatása csoport kapcsán fogalmazódtak meg kétkedő, illetve kritikus észrevételek. Voltak, akikben nem is tudatosult, hogy nem csupán a korábbi А, В, С szekció típus kapott új elnevezést, hanem a soruk egy új típussal bővült. Mások viszont szóvá tették, hogy nem látszik indokoltnak, miért éppen arra a három témára esett a választás, amely ebbe a csoportba került, illetve miért nem kerültek más csoportba, vagy mások ebbe? Befejezésül konklúzióként az állapítható meg, hogy nagy kongresszusokkal kapcsolatban régóta felmerülő kifogások egy része ugyan most is megfogalmazódott — és nem is alap nélkül —, mégis az az összefoglaló megítélés tűnik dominálónak, amely szerint a kongresszus az aktív szereplők részére erősen inspiráló volt, s minden résztvevő számára értékkel bírt nemcsak informatív jellege, hanem impulzust adó hatása miatt is. Csató Tamás