Századok – 1988

Beszámoló - Beszámoló a IX. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszusról (Csató Tamás) 464/III

BESZÁMOLÓ 469 helyzetét, mesterségük gyakorlásának szabályait tette vizsgálat tárgyává Bnjggeben és Brüsszelben J.-P. Sosson (Louvain la Neuve). Az itáliai kereskedő-bankárok nemzetközi hitelezési tevékenységéről, a hitel eszközeiről és jelentőségéről beszélt M. Cassandro (Siena) a 14—16. század európai üzleti életben. Bergier nyomán felvetette azt a gondolatot, hogy az olasz hitelezés — melynek nyomán az illető területeken kiváltságokhoz jutottak az itáliai kereskedők — megkönnyítette az olasz exportot. A nagyhitelezők és a politikai hatalom együttműködését vizsgálta a keresztes hadjáratok megszervezés?!^ W. von Stromer (Nürnberg),és агта a meglepő eredményre jutott, hogy már a 12—13. században kialakult Északnyugat- és Közép-Európában egy gazdag kereskedőréteg, amely az itáliaival egyenrangúnak tekinthető. A Flandriából, Artois-ból, Angliából, Kölnből származó nagykereskedők a világi és egyházi hatalmasságokat jelentős kölcsönökkel segítették politikai céljaik elérésében. A késő középkori városok parasztoknak, nemeseknek és fejedelmeknek nyújtott hiteleivel foglalkozott S. Epperlein (Berlin), hangsúlyozva a parasztság pénzgazdálkodással együtt előrehaladó eladósodását. A lengyelországi hitelek a 14—15. században alapvetően az agrárszférához kapcsolódtak, struktúrájuk jelentősen átalakult, s a külföldi hitelkapcsolatok megerősödtek, állapítottta meg H. Samsonowicz (Varsó). Rámutatott arra, hogy a nemesek és polgárok mellett a parasztok is bekapcsolódtak a hitelnyújtásba, sokkal jelentősebb mértékben, mint eddig gondoltuk. Maria Bogucka (Varsó) véleménye szerint a lengyel hitelélet megélénkülésének végső haszonélvezői nem helyi hitelezők, hanem a németalföldi bankok voltak. A folyamatban levő nemzetközi kutatások bemutatását szekciócsoportba sorolták a nemzetközi bankrendszer és az ipa/finanszírozás (1870—1914) című témát, melynek szervezői V.l. Bovikin (Moszkva) és Rondo Cameron (Atlanta, USA) voltak. A szekciót előkészítő tanulmányok egyikét, a dualista Monarchia tárgyköréből Kövér György írta. A bankrendszerek kialakulásának és a banki iparfinanszírozás nemzetközi tényezőinek vizsgálata állt a szekció munkájának középpontjában. A bankrendszer jellegét az egyes országok gazdasági fejlettsége és hatalmi helyzete nagymértékben meghatározta. Az angol bankrendszerre a gyarmatokkal kapcsolatos pénzügyi műveletek, a nemzetközi kereskedelem finanszírozása és a tőkekivitel nyomta rá a bélyegét (P. L. Cottrell, Leicester), míg a francia bankok számára a tőkekivitel volt meghatározó jelentőségű, s ennek révén a párizsi bankok Európán belül lényegében elszámolási központ szerepet is játszhattak (H. Bonin, Párizs). A bankok iparfinanszírozó tevékenysége elsősorban ott volt nagy jelentőségű, ahol a gazdaság növekedése dinamikus volt, mint Németországban (R Tilly, Münster), Belgiumban (M. Goossens, Leuven), míg a lelassult növekedésű országokban, mint Nagy-Britannia, Franciaország kisebb volt az igény a hosszúlejáratú ipari hitelekre. Ezért ez utóbbi országok bankjainak iparfinanszírozó tevékenysége inkább a külföldi befektetéseknél érhető tetten. A külföldi iparfinanszírozás azon országok bankjai számára is fontos üzletággá vált, melyek ilyen jellegű hazai tevékenysége is jelentős volt. A kérdéskört több előadás taglalta a tőkeimportáló országok oldaláról is. Az előadások és a tőkeimport hatásáról kibontakozott vita alapján úgy tűnik, nem tulajdonítható neki sem egyértelműen pozitív, sem egyértelműen negatív szerep. Ez esetben is a konkrét történelmi helyzet vizsgálata alapján lehet csak határozottabb véleményt kialakítani. így például igen lényeges volt a külföldi tőke szerepe Oroszország számára, ahol a gazdaság a múlt század végén már képes volt azt felszívni (A.A. Furszenko, Leningrád). Az állam viszont gátolta a modernizációt, a beáramló tőkék jelentős részét saját, improduktív céljaira használta fel. A külföldi bankok a fennálló rendelkezések értelmében nem nyithattak fiókintézeteket Oroszországban, ahová azonban orosz bankok közvetítésével mégis jelentős összegek áramoltak be. A Kutatási témák csoportjában a pásztorgazdaság a görög és római klasszikus antikvitásban tárgyú szekció egyik résztvevője Bökönyi Sándor volt. A Műhelyszemináriumok csoportban egy szekció tárgya a bérmunka a preindusztriális korszakban volt. A téma egyik előadója Pach Zsigmond Pá! volt, aki a magyar mezőgazdaság történetének 16—17. századi szakaszával foglalkozott, három kérdést emelve ki: 1/ a bérmunka megjelenése és terjedése a magyarországi földesúri gazdaságokban a 15. század végén és a 16. század első felében; 2/ a bérmunka visszaszorulása a 16. század utolsó évtizedeitől kezdve; 3/ kísérlet e sajátos folyamat magyarázatára. A magyarázatban egyebek közt a 16. század ún. árforradalmának szerepét emelte ki. Az ugrásszerű áremelkedés és infláció elértéktelenftette a földesúri jövedelmek korábban előtérben álló forrását: a feudális pénzjáradékot. Ennek az inflációval párhuzamos emelésére, mintegy „mozgó pénzjáradék-skála" bevezetésére az adott viszonyok között nem kerülhetett sor. A földesurak a természetbeni járadék, elsősorban a robotjáradék emelésésével rekompenzálták magukat jobbágyaik pénzszolgáltatásának elértéktelenedéséért. Ugyanezt a kérdést vizsgálta M. North (Hamburg) az ún. hercegi Poroszország (a későbbi Kelet-Poroszország) földesúri gazdaságaiban, ugyancsak a 16—17. században. Az általa bemutatott kelet-poroszországi fejlődésmenet annyiban tért el a magyarországitól, hogy ott a 16. század majorsági terjeszkedése döntően a munkajáradék fokozásásán alapult; a 17. század elején viszont — ugyancsak az árforradalom hatásaként