Századok – 1988
Beszámoló - Beszámoló a IX. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszusról (Csató Tamás) 464/III
BESZÁMOLÓ 467 multinacionális vállalatok gyors növekedésének következő három időszakát határozta meg: 1/ az 1880—1890-es évek, 2/ az 1920—1930-as évek, 3/ az 1960—1970-es évek. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a multinacionális vállalatok nem csupán az Egyesült Államok második világháború utáni gazdaságánák termékei, hanem a múlt század végi Európa gazdaságilag legfejlettebb országaiban (legfőképp Nagy-Britanniában) jelentek meg először és kezdték meg teijeszkedésüket. Az viszont kétségtelen, hogy a harmadik fázisban volt a legdinamikusabb a multik növekedése, és külföldi beruházásaik több mint a fele az Egyesült Államok multinacionális vállalatainak a tulajdona volt. Olyan előadó is volt azonban, aki — mint John Cantwell (Nagy-Britannia) — már a korai újkorban is multinacionális vállalatokról beszélt, és ennek megfelelően négy periódusban négy nemzetközi vállalattípust határozott meg: 1/ a 16. századtól 1770-ig a Verlag-rendszer kora, állami monopóliummal felruházott kereskedelmi társaságokkal: 2/ 1770—1890 az ipari kapitalizmus kora, nyersanyagok megszerzésére szervezett kereskedelmi magánvállalkozásokkal; 3/ 1890—1945 a nagybankok és ipari nagyvállalatok kora, a modem multinacionális vállalatok megjelenésével; 4/ 1945 után a nemzetközi kapitalizmus kora, multinacionális vállalatokkal és bankokkal, oligopolisztikus versennyel. A másik fontos kérdés a multinacionális vállalatokkal kapcsolatban az volt, milyen hatást gyakoroltak azon országok gazdaságára, amelyekben leányvállalataik működtek. A multik szerepének és e szerep időbeli változásainak megítélése nagy eltéréseket mutatott. Zbigniew Landau és Jerry Tomaszewski (Varsó) szerint a két világháború közötti lengyel gazdaságra nem volt pozitív a külföldi tőke tevékenysége. Riitta Hjerppe és J. Ahvenainen (Finnország) előadásából viszont az tűnt ki, hogy a külföldi vállalatok finnországi tevékenységének hatása — főként egyes ágakban — lényegében pozitívnak ítélhető, amiben jelentős része volt az állam határozott szabályozó tevékenységének. David Fieldhouse (Cambridge) szerint napjaink multinacionális vállalata már nem olyan, mint a korábbi időszakok helyi hatalomtól független kitemield vagy ültetvényes vállalata, hanem csúcstechnológiával termelő gyár, amely a befogadó állam jóakaratától függ. Roy Church (University of East Anglia) éppen ez utóbbi típust tette vizsgálat tárgyává, nevezetesen a Ford és a General Motors angliai gyárainak tevékenységét 1911 és 1983 között. Megállapítása szerint az amerikai leányvállalatoknak jelentős szerepük volt az angliai autógyártás és -kivitel növekedésében 1973-ig, amikor is Nagy-Britannia belépett a Közös Piacba, ami az amerikai anyavállalatokat szigetországi termelésük csökkentésére késztette. A szekciót szervező M. Lévy-Leboyer (Franciaország) zárszavában azt mondotta: a vita után sokkal bizonytalanabb a multinacionális vállalatok fogalmának és szerepének meghatározásában, mint volt annak előtte. Az első négy téma tárgyalásánál sem hiányzott a napjaink problémáival való kapcsolat felmutatására irányuló törekvés, az ötödik téma tárgya viszont maga a múlt és a közelmúlt, illetve jelen összhasonlítása volt. Az 1930-as évek válsága és jelentősége napjaink számára című, nagy érdeklődést kiváltó — és egyben az egyik legsikeresebb — szekció szervezője, munkálatainak irányítója Berend T. Iván volt. A előmunkálatok során elkészült, 24 tanulmányt magában foglaló — már említett — kötet bevezető áttekintését Knuth Borchardt (München), összegező zárótanulmányát Berend T. Iván, s egyik tanulmányát Botos Katalin (Pénzügyi Kutató Intézet) írta. A több világhírű szakembert felsorakoztató tanulmánykötet és a szekcióban kibontakozott széles körű vita fontosabb csomópontjai között is alapvetőnek tekinthető az, hogy az 1930-as és az 1970—1980-as évek nagy gazdasági megrázkódtatásai összehasonlíthatók-e, illetve, hogy miben hasonlít és miben különbözik a közelmúlt és jelen válsága a fél évszázad előtti „nagy válsághoz" viszonyítva. Ennek sokoldalú taglalása azt mutatja, hogy ez a szekció eredményes kísérletet tett az összehasonlító módszer egy eddig ritkán gyakorolt formájának alkalmazására. Itt ugyanis többségében nem arról volt szó, hogy bizonyos jelenségeket és folyamatokat különböző országok között hasonlítsanak össze, hanem különböző időpontok közötti összehasonlítás volt a cél, természetesen széles nemzetközi kitekintéssel. A hasonlóság — úgy tűnik — a felszínen viszonylag kevéssé látszik nyilvánvalónak (bár jó néhány vonatkozásban, mint a hosszú időtartam, vagy a növekvő munkanélküliség általában megállapítható). Ha azonban a felszín alá hatolunk, fontos hasonlóságok tárulnak fel: a gazdaság szerkezeti átalakulásának hosszú távon érvényesülő szükségessége, ami még a legfejlettebb országok számára is kemény feladatot jelentett, vagy az ehhez párosuló, viszonylag rövidebb távon érvényesülő pénzügyi válság. A különbségek viszont eléggé kézenfekvőnek látszanak: az akkori deflációs folyamattal szemben most általános az infláció; az ipari termelés és a világkereskedelem akkori erőteljes visszaesésével szemben most megújuló növekedésük a jellemző; a munkanélküliség most nem érte el az akkori pusztító arányokat; a pénzügyi válság most nem súlyosbodott annyira, hogy eljutott volna a pénzügyi és hitelrendszer akkon teljes összeomlásáig stb. Az összehasonlított két időszak között végbement változások figyelembevétele általában fontosnak bizonyult, s ennek kapcsán a szocialista országok gazdaságának problematikája jelentős hangsúlyt kapott. Félmerült a kérdés, hogy a közelmúlt és a jelen válsága általános, az egész világot átfogó jellegű-e, azaz érintie a szocialista országok gazdaságát? E kérdésre az egyik választ V. Vinogradov (Moszkva) és B. Berov (Szófia)
