Századok – 1988
Közlemények - Kozári Mónika: Németország orosz politikája a berlini kongresszus előkészítésének időszakában 422/III
NÉMETORSZÁG OROSZ POLITIKÁJA AZ 1870-ES ÉVEK MÁSODIK FELÉBEN 44 3 Bismarck széljegyzetéből kitűnik, hogy voltak kétségei az angol javaslat pétervári elfogadását illetően: „Schweinitzen keresztül azonnal szondírozni... Fő kérdés a tárgyalásokat folyamatban tartani. — Drinápoly német mérföldre van Konstantinápolytól, és a vasútvonal tönkretehető. De ezt tudják az oroszok is, át kell hogy gondolják a dolgot."12 2 Oroszország a javaslatot közvetlenül akarta visszautasítani saját londoni követén keresztül, és Gorcsakov csak Schweinitz érvelésének engedve egyezett bele, hogy német közvetítéssel menjen Londonba az elutasító válasz. Németország ebben az esetben azért ragaszkodott a közvetítéshez, mert tudatában volt, hogy egy egyenes orosz elutasításon a tárgyalások azonnal megfeneklenek, és ezt el akarta kerülni. Annyira, hogy az orosz elutasítást egyelőre nem is közvetítette London felé.123 Müjutyin hadügyminiszter megindokolta Schweinitznek, hogy Oroszország a javaslatot nem fogadhatja el katonai szempontból, mert félő, hogy Anglia a visszavonulást követően rövidebb idő alatt lehet ismét Konstantinápoly alatt flottájával, mint az orosz hadsereg. Miljutyin a feltételt csak akkor tartotta elfogadhatónak, ha Németország magára vállalja a garanciát, hogy az angol flotta a kongresszus ideje alatt nem fog befutni a tengerszorosokba.12 4 Ismét olyan kísérlettel állunk szemben, amely arra irányult, hogy Németországot valamilyen formában Oroszország melletti cselekedetre bírják. Ez a kísérlet azonban irreális volt, és Schweinitz közölte is Miljutyinnal, hogy Németország semmi szín alatt sem vállalhat ilyen jellegű garanciát.125 Bismarck olyan megoldást tartott volna helyesnek, ahol a távolságot és az időt együttesen veszik figyelembe, vagyis olyan távolságra visszavonni a flottát és a hadsereget, hogy mindegyik azonos idő alatt tudja ismét megközelíteni Konstantinápolyt,12 6 és Bismarck fölhatalmazta Miinstert, hogy közölje ezt Salisburyvel, azzal kiegészítve, hogy a kölcsönös orosz—angol bizalmatlanságot talán oldaná, ha Anglia hajlandónak mutatkozna a szerződésben kötelezni magát, hogy flottája csak Oroszországnak adott néhány napos előny után futna be ismét a Dardanellákba, mégpedig pontosan annyi idővel később, amennyi Oroszországnak szükséges Drinápolytól Konstantinápolyig csapatai újabb fölvonultatásához.12 7 Salisbury elfogadhatónak találta Bismarck javaslatát, amennyiben meg tudnak állapodni a csapatvisszavonás időtartamában. Salisbury kérte Bismarckot, hogy az Oroszországnak adandó előny időtartamára ó tegyen javaslatot. Bismarck azonnal tájékoztatta Gorcsakovot erről az angol álláspontról, és hozzáfűzte, ő maga 72 órát javasol.128 Oroszország eddig nagyra értékelte a német közvetítést. Gorcsakov lelkesedésében azt mondta Schweinitznek, hogy „én most két kokárdát fogok hordani a kalapomon, a németet és az oroszt, mert a mi két kancelláriánk most egyet képez".129 122 PA, I.A.B.q. 128.Bd.4.Bismarek Schweinitznek, ápr. 13. No. 70. 123 PA, I.A.B.q. 128 .Bd.4.Schweinitz Bismarcknak, Pétervár, ápr. 13. No. 108. 124 Ugyanott. 125 GP.II.Nr.389. I26 PA, I.A.B.q. 128.Bd.4. BUlow I. Vilmosnak, Berlin, ápr. 15. p.035. 127 GP.II.Nr.391. Bismarck széljegyzete. I28 PA, I.A.B.q,128.Bd.4. Schweinitz Bismarcknak, Pétervár, ápr. 16. No.l 14. Szigorúan titkos. ,29 Ugyanott.
