Századok – 1988
Közlemények - Kozári Mónika: Németország orosz politikája a berlini kongresszus előkészítésének időszakában 422/III
440 KOZ'ÁRI MONIKA Gorcsakov makacsul ellenezte az elokonferencia összehívását, mert azt látta benne, hogy ez a tanácskozás nem pusztán a formai kérdések megvitatásának fóruma lesz, és nem akarta hagyni, hogy a kongresszus szerepét egy elókonferenciával lecsökkentsék. Érvként azonban ezt természetesen nem hozta föl, hanem azzal akart kitérni, hogy az elókonferenciától nem várható eredmény, sőt félő, hogy nehezen áthidalható nehézségek merülnének föl, amiket rögtön ki lehetne küszöbölni, ha б személyesen találkozna a kormányfőkkel.64 Gorcsakov azért sem értett egyet az elokonferencia összehívásával, mert Oroszország elleni német—angol együttműködést feltételezett mögötte, és emiatt rendkívül bizalmatlanul viseltetett Németországgal szemben. így aztán nagyon elcsodálkozott — jelentette Schweinitz —, amikor kiderült, hogy szó sincs közös német—angol indítványról, és hogy Derby külügyminiszter sem lelkesedik a német javaslatért.65 ' Végül is II. Sándor döntött a kérdésben, éspedig úgy, hogy a javaslat célszerű, és Oroszország részt fog venni az elókonferencián. Az elokonferencia összeülésére azonban az orosz beleegyezés ellenére sem került sor. A javaslatot Anglia buktatta meg. Méghozzá azzal, hogy elókonferencián való részvételének feltételéül jelölte meg, hogy Oroszország az egész San Stefano-i békeszerződést bocsássa a kongresszus elé, és a kongresszus legyen hivatott eldönteni, hogy melyek a szerződésnek azok a pontjai, amelyek módosítják a korábbi párizsi és londoni egyezményeket, tehát felülvizsgálatra és európai szankcionálásra szorulnak. Ezzel szemben Oroszország makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy bár hajlandó az egész békeszerződést nyilvánosságra hozni, de magának a kongresszusnak a a békeszerződés egyetlen pontját sem kívánja előterjeszteni, hanem még a kongresszus megkezdése előtt ajánlásokat fog tenni az érintett konnányoknak. Anglia nem volt hajlandó elfogadni az orosz álláspontot. Suvalov, a londoni orosz követ, többszörösen próbálkozott közvetítéssel konnánya és az angol kormány között, de eredménytelenül.6 6 Oroszország eljárása nemcsak Anglia, hanem egy egész nemzetközi tanácskozó testület jogait nyirbálta volna meg, és minthogy a Balkán átrendezéséről, Törökország további státuszáról volt szó, amely több nagyhatalmat is közelebbről érintett, Anglia kívánsága jogosnak volt tekinthető. A tárgyalásokra előterjesztendő kérdések köréről Bismarck véleménye az angol állásponttal egyezett meg, vagyis elkerülhetetlennek tartotta, hogy Oroszország az egész békeszerződést a hatalmak elé terjessze abból a célból, hogy megvizsgálják, ténylegesen melyik pontok módosítják a korábbi nemzetközi szerződéseket. Véleménye szerint kérdéses csak az lehet, hogy az előterjesztést Oroszország egyedül, vagy a két hadviselő fél együttesen tegye-e meg. Németország ragaszkodott ahhoz, hogy valamennyi keresztény török alattvaló sorsát érintő kérdést a kongresszus elé kell utalni, nemcsak a most függetlenné, vagy autonómmá válókét.6 7 64 PA, I.A.B.q.l28.Bd..l.Schweinitz a Külügyminisztériumnak, Pétervár, márc. 15.Tel.No.59. 65 GP.Il.Nr.359. 66 PA, I. A.B.q. 128.Bd. 1 Bülow feljegyzés, Berlin, márc. 18. p.209. 67 PA, I.A.B.q. 128.Bd. I .Bülow Schweinitznek, Berlin, inárc.21. No.224.p.001.
