Századok – 1988
Tanulmányok - Kovács I. Gábor: A kalendárium eszköz a nemzet haladásához. (A reformkor naptárirodalma) 316/III
336 KOVÁCS I. GÁBOR miskolci Szigethy nyomdából a reformkorban néha 30 ezer példány került ki.6 3 A komáromi naptár példányszámáról kétféle adatunk van. Az egyik forrás szerint 1836-ban 84 ezer komáromi kalendárium jelent meg.6 4 Egy másik adat szerint a nevezetes naptár a 120 ezres példányszámot is elérte volna. Bizonyosat nem állíthatunk, de ez nem látszik valószínűnek. A 80 ezer körüli mennyiség azonban elképzelhető.6 5 A kortársak egybehangzóan a komáromi kalendáriumot tartották a kor legelterjedtebb sajtótermékének. (Egy tréfás megjegyzés szerint annyira elhíresült volt, hogy ha a cselédlányt koriandrumért küldték, akkor is komáromi kalendáriumot vitt haza.) Az új típusú naptárak bizonyos tematikai és egyéb újításai hatással voltak a hagyományos kis naptárakra is, anélkül azonban, hogy azok alapstruktúráját megváltoztatták volna. A komáromi kalendárium sikerének azonban — az egészen kiváló terjesztő munka mellett — tartalmi oka is volt. Nevezetesen az az újszerűség, hogy gyakorta jelentek meg benne dalok, népdalok, ill. műnépdalok. Ez persze jobbára csak a rendszeresség miatt volt új jelenség, mert a 18. század végétől, elvétve kalendáriumokban is megjelentek az egyébként önálló ponyvafüzetekben forgalmazott „új világi énekek", „világi dalok". Ezek a patriarchális, nemesi népiesség, a köznemesi-parasztpolgári-honorácior művelődés tipikus megnyilvánulásai voltak.66 Fenyő István kritikatörténeti munkájában finom elemzéssel mutatja ki, hogy a 19. század második-harmadik évtizedében e konzervatív nemesi népiesség, a rendi nacionalizmus néhány tudatosabb elmélkedójének, a nemesi eredetiség hagyományvédő szószólóinak munkáiban a hagyománymentés, a régiként értelmezett népiesség hogyan fordult át az igazi népiesség megjelenésévé. Hogyan adta át a helyét a népköltészet-kultusz perspektivikusabb, tágasabb nemzetszemléletére törekvő liberális változatainak, így a romantikus irányon belül kibontakozó Auróra-63 A sokszor igen bizonytalan alapon álló példányszámadatok újabb és újabb publikációkban bukkannak fel, ahol az előző közlésekre utalva már mint szilárd adatot közlik. Ezért a sok hasonló adatközlés közül mindig az ősforrást igyekeztünk megkeresni. Szegedi naptár: Nóvák L:. A nyomdászat története V. Bp. 1928. 74.; Bagó-féle és a temesvári naptár: Ballagi Aladár. A magyar nyomdászat történeti fejlődése 1472—1872. Bp. 1878. 158—160.; magyaróvári naptár 1839-re: Ács Anna: Adalékok a magyaróvári Czéh-nyomda történetéhez. In: Tanulmányok Mosonmagyaróvár és vidéke történetéhez. Győr, 1979. (levéltári forrás alapján); magyaróvári naptár 1848-ra: Czéh Sándor 50 éves nyomdászi jubileumát köszöntő cikk, Typográphia, 1875. május 7. 1.; győri naptár: Pitroff Pál. i.m. 58—59. (levéltári adat alapján); miskolci naptár: Aigner Károly: A magyar nyomdászat fejlődése a XIX. században. Corvina, 1889. 78. 1. "Ballagi A. i.m. 158—159. 65 A 120 ezres adat id. Szinnyei Józseftől származik. A lelküsmeretes, pontos s ráadásul helybeli komáromi könyvész adatát még a kiváló könyvtörténész Fitz József is hitelesnek tartotta. A magyar nyomdászat 1848—49. Bp. 1948. 104. (A reformkorra vonatkoztatott adat forrása Fitznél: id. Szinnyei József: Tímár ház. klny. Komáromi Lapokból, 1903 . 68. Szinnyeit azonban itt valószínűleg megcsalták cédulái. Ugyanis egy húsz évvel korábbi komáromi vonatkozású mukájában is szerepel, hogy 1819-ben a komáromi naptár 120 ezer példányban jelent meg. (id. Szinnyei: A komáromi magyar színészet története. Komáromi Lapok 1881. 41. sz.) Ez azonban megbízható forrásunk szerint (Kovács László: Könyvnyomdáink a jelen század harmadik tizedében. MKsz 1899. 359—66.) csak elírás, tévedés, sajtóhiba lehet a valóságos 12 ezer helyett. Valószínűleg ez a tévedés került át a későbbi dolgozatba is. A komáromi kalendárium a Czuczor szerkesztése idejére eső fénypontján, a harmincas években a 80 ezer körüli példányszámot azonban valóban elérhette. A Mezei Naptár második évfolyamának megjelenése idején olvasható a Figyelmezóben, hogy nem olyan csoda a nagy siker, mert „vannak magyar kalendáriumok, mikből évenként 50—80 ezer kél el". (Figyelmező, 1840. okt. 20. 42. sz.) ^Ezeket a ponyvafUzeteket szépen mutatja be Pogány Péter: A magyar ponyva tüköré Bp. 1978. 123— 176., L. még Horváth János: A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig. Bp. 1978. 99—101.
