Századok – 1988
Tanulmányok - Kovács I. Gábor: A kalendárium eszköz a nemzet haladásához. (A reformkor naptárirodalma) 316/III
A REFORMKOR NAPTÁR IRODALMA 337 népiességnek. Fenyő bemutatja, hogy ebben a folyamatban, az érdekegyesítést irodalmi téren reprezentáló népiesség kialakításában, hogyan törekedtek a mindenkihez szóló irodalom létrehozására, egy szélesebb közönség megteremtésére.6 7 E törekvések legtipikusabb műfaja a műköltók által széles közönség számára alkotott populáris műforma, az új népdal. Ezek szinte azonnal meg is jelentek a nagyszámú közönséghez szóló kalendáriumokban.6 8 Vörösmartynak 1829-től szinte minden évben jelenik meg népdala a Trattner-féle Nemzeti Kalendáriumban vagy a komáromi kalendáriumban. Még nagyobb számban jelentek meg Czuczor Gergely versei a komáromi naptárban és a Mezei Naptárban.6 9 A negyvenes években már valódi, gyűjtött népdalok is megjelentek a naptárakban. A közönség története, s ízléstörténeti szempontból mindez azt jelenti, hogy sajátságos kapcsolat van a volt „második szint" köznemesi-középosztályi-gazdagparaszti s honorácior közönsége, e közönség ízlése és a reformkorban kibontakozó népiesség szélesebb olvasóközönsége, ízlésvilága között. Jellemző, hogy a romantikus irodalmi irányból ebben a legszélesebb közönségkörben csak a népies összetevő elem jelent meg.70 A hagyományos kis naptárak alapstruktúrájának viszonylagos változatlansága a „második szint" művelődési hagyományának továbbélését, további hatását mutatja. A bemutatott változások viszont e hagyomány bizonyos átformálódására, illetve a régi típusú kis naptárt vásárló közönség összetételének a módosulására utalnak. Ezeket a naptárokat ugyanis nagyobb részben a régi „második szintet" hordozó rétegek utódai, e szint hagyományának a folytatói használták. Kisebb részben azonban az új vásárlók, a paraszti elit vagy a paraszti sorból kikerülő, esetleg városba jutó kispolgárosodó közönségelemek is vették ezeket. Az új jelenségek összefoglalása Összefoglalva eddigi közléseink néhány lényegesebb eredményét, mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a reformkor naptárirodalmának egyik legfontosabb jellemzője, hogy a liberalizmustól egyre jobban áthatott közgondolkodásban meggyökeresedett a gondolat, mely szerint a kalendáriumot az új racionális ismeretek, a hasznos információk terjesztése révén fel lehet s fel is kell használni az egész nemzet társadalmi és kulturális emelkedésének a segítésére. A felemelendő nemzetbe az érdekegyesítés jegyében egyre inkább beleértették a parasztságot, az adózó népet is. Széles társadalmi 67 Fenyő István: Az irodalom respublikájáért 1817—1830. Bp. 1976. 125—161. A kérdés bő irodalmából 1. még Horváth János alapvető, az előző jegyzetben idézett munkáját s Wéber Antal: A népiesség jellege és változatai a 18—19. századi magyar irodalomban, in. hő: Irodalmi irányok távlatból. Bp. 1974. 68 A folklorizáció kérdéseit kutatóknak érdemes lenne a reformkori naptárakat módszeresen megvizsgálni. Ezek annál is inkább jól hasznosítható források, mert a közlések mindig pontosan évszámhoz köthetők. 69 Bizonyára ennek is szerepe volt abban, hogy a Petőfi előtti korszak legtöbb népdalt alkotó költőjének 113 népies verséből 39 ment át a nép ajkára. Czuczor Gergely összes költői művei. Bp. 1899. 283. Zoltvány Irén kimutatása. 70 Egyébként már Julow Viktor rámutatott, hogy a második szint bizonyos árnyalatainak széles körben továbbélő ízlésvilága a Petőfi-féle népiességnek is egyik fontos előzménye, s Petőfi gyors közönségsikerének egyik egyik előfeltétele volt. Julow Viktor: Árkádia körül. Bp. 1975. 289—92.
