Századok – 1988
Tanulmányok - Kovács I. Gábor: A kalendárium eszköz a nemzet haladásához. (A reformkor naptárirodalma) 316/III
A REFORMKOR NAPTÁR IRODALMA 331 A húszas évektől az örökös tartományokban kibontakozó ipari forradalom állandósuló szívóhatást fejtett ki Magyarországon a tömeges mezőgazdasági árutermelésre. Az ismeretterjesztő szakosztály a nagyobb árutömeget adó, kapitalizálódó nagy- és középbirtokok mellett — az érdekegyesítés jegyében — elő kívánta segíteni a termesztői tudat fejlesztésével a még hagyományosan termelő, de az árutermelésbe lassan bekapcsolódó kisebb gazdaságok, jobbágyparaszti birtokok modernizálását is. A szakosztály felügyelete alatt Kacskovics és Török szerkesztésével meginduló első hazai gazdasági szaklap, a Magyar Gazda 1841. július 1-i beköszöntő cikkében is ezt olvashatjuk: „A nyilvános lapok hivatása: a nép minden osztályaira hatni, országszerte minél egyenlőbb míveltség s szellemi köztársaság létesültén munkálkodni s ezen állapotra azokat is előkészíteni s nevelni, kik e ponttól ezelőtt távolabb állottak." A Magyar Gazda azonban ezt a hatást nem fejthette ki, mert legnagyobb példányszáma 1200 volt, s előfizetői elsősorban földbirtokosok, gazdatisztek, kaszinók voltak, s lelkészekhez, tanítókhoz is csak igen kis számban jutott el.44 A Mezei Naptár szerkesztőinek meghirdetett célja is az volt, hogy naptáruk a „földműves osztály", a „földművelő nagyközönség", a „szegényebb sorsú nép" az adózó nép" kezébe jusson. A megyékhez intézett körleveleik szerint így lehet némileg a hiányos népnevelést pótolni, az „okszerű gazdálkodást s egyéb közhasznú ismereteket" terjeszteni, a „tudatlanságot balítéleteket... ismeretekkel s felvilágosodással felváltani".45 A Mezei Naptárt már valóban sikerült eljuttatni a „földművelő nagyközönséghez". Ezt sejtetik a példányszám adatok is. A naptár 1840-ben 5000 exemplárral indult. 184l-re 15 000, más forrás szerint 25 000 jelent meg. 1842-ben 40 ezerre, majd 1843—44-ben 60 ezerre nőtt a példányszám. Végül 1845-től elérte a 80 ezret.4 6 Ahhoz, hogy e nagy példányszámú naptár valóban eljusson az „adózó nép kezébe", nem volt elegendő a tartalom gondos megválogatása. Meg kellett oldani a terjesztését is, hogy a naptárak legalább részben oda jussanak, ahová szánták őket. A legfontosabb tényező az olcsó ár volt. Ennek a negyedrét alakú naptárnak minden eddiginél — a nyolcadrét alakú néhány lapos toldalékú kis kalendáriumoknál is — alacsonyabb volt az ára, mindössze két ezüst garas, vagy 8. p. krajcár. Ebben nemcsak annak volt szerepe, hogy a nagy példányszám miatt kedvezőbb volt az előállítási költség, hanem annak is, hogy a társadalmi támogatásra, a részvényesek anyagi erejére alapozva az egyesület nem csupán anyagi haszonra törekedett, s az indulás időszakában még áldozni is tudott az ügyre. (A példányszám felfutása után az olcsó ár mellett is nyereséges volt a naptár kiadása.) A terjesztőknek arra is volt gondjuk, hogy senki se adhassa drágábban a naptárt. Rányomtatták az árát, s 1841-ben még ezt a figyelmeztetést is: „Ki ennél drágábban árulja, az emberiség ellen vétkezik". Később csak olyan könyvárusok, könyvkötők kaptak e Fenyő Istvánnak, amikor az ismeretterjesztő szakosztály és a Mezei Naptár eredményeit kicsit talán egyoldalúan csak Fényesnek és a kossuthi tábornak tulajdonítja. "Kókay György (szerk.): A magyar sajtó története I. 1705—1848. Bp. 1979. 387. 45 A 48. sz. jegyzetben felsorolt iratokbői. 46 A példányszámadatok forrásai: 1840: Sopron vármegye közgyűlési iratok 1843/877. A M. Gazd. Egyesület körlevele. Győr-sopron megyei Levéltár, Sopron; 1841: Figyelmező, 1840. okt. 20. 42. sz.; illetve Pitroff', i.m. 58—59.; 1842: Erdélyi János: Nemzeti iparunk i.m. 345—46. Fényes Elek lábjegyzete; 1843: Erdélyi János i.m.; 1844: Mezei Naptár 1844. Beköszöntő a címlap belső oldalán; 1847—48: Pesti Napló 1853. 1066. sz. Naptári irodalmunk, valamint Érkçvy Adolf: i.m.
