Századok – 1988
Tanulmányok - Kovács I. Gábor: A kalendárium eszköz a nemzet haladásához. (A reformkor naptárirodalma) 316/III
332 KOVÁCS I. GÁBOR eladásra naptárt, akik reverzálist adtak, hogy nem fogják drágábban árulni. A megyékhez küldött körlevelekben pedig arra kérték a főszolgabíró urakat, hogy akik a kötelezvény ellenére drágábban árulnák, azoktól kobozzák el a példányokat.4 7 A Gazdasági Egyesület korifeusai nem hagyatkoztak egyedül az olcsó árra. Tudhatták, hogy a jobbágynép, amely eddig nem nagyon használt kalendáriumot, nagyon olcsón sem fogja megvásárolni azt. Ezért energikus propaganda munkát is folytattak. Évente újra és újra körleveleket küldtek a megyéknek, egyháziaknak, hogy a „naptárt az adózó nép között minden kitelhető módon terjeszteni iparkodjanak", „a köznépnek a megyei földesurak, a községi elöljárók, a köztisztviselő és lelkész urak által ajánltatni méltóztassanak". Kérték a megyéket, hogy maguk is vásároljanak s osszanak szét a nép között naptárakat. Komárom megyében 1843-ban járásonként 150 db-ot osztottak ki. Győr megyében 1842-ben egy névtelen adakozó 120 példányt adott át a főszolgabíróknak szétosztásra. Az 1847-es rossz termésű évben a szakosztályelnök felkérésére Kopácsy hercegprímás 1000 példányt vásárolt. A megyék buzgólkodásának egy formája volt az is, hogy pl. Komárom megyében elrendelték: a jegyzők hetente bizonyos órákban olvassanak fel a kalendáriumból.48 A terjesztésnek ez a megszervezett módja csaknem teljesen új volt.4 9 (Meg kell azonban jegyezni, hogy a Mezei Naptár példányszámainak legalább 90 százaléka alapvetően a piaci forgalom révén jutott el az olvasókhoz.) Milyen eredményekkel járt végül is ez az intenzív és rámenős terjesztő munka, amelynek fő szervezője saját állítása szerint Török János volt, de nyilván Fényesnek is része volt benne?5 0 Maguk a terjesztők az elért sikernél is nagyobb célokat tűztek ki. Először jelent meg a naptár 60 ezer példányban, amikor egyik körleveliikben ezt írták: „még sem elégedhetünk meg a jövendőre ilyen mennyiség kiadhatásával, mert hazánk magyar ajkú népességét tekintve a tízszerese sem volna felette sok. Célját pedig csak akkor érhetné el tökéletesen, ha azt minden magyar földmíveló olvasná." Ez a cél nyilvánvalóan egyelőre elérhetetlen volt, már csak az olvasnitudás alacsony foka miatt is. Az elért 60—80 ezer példányszám azonban mégis azt jelentette, hogy minden negyedikhatodik magyarországi naptárvásárló Mezei Naptárt vett. Ha pedig csak a magyar nyelvű naptárak vásárlóit tekintjük, akkor minden harmadik-negyediknek jutott Mezei Naptár. Ezek a vásárlók természetesen nem voltak mind új vásárlók s kiváltképpen nem mind az adózó népből kerültek ki. A fennmaradt példányok s a debreceni Telegdi-Kovács könyvkereskedő cég üzleti könyveinek adatai szerint a korábbi naptárvásárlók minden rétegét megtaláljuk a Mezei Naptár használói között, így igen szép számmal igényesebb olvasókat is. (pl. kollégiumi professzorokat, plébánost, lelkészt, a veszprémi kaszinót, "Sopron vm. közgy. i. 1841/2640 és 1843/877. Győr-Sopron m. lt. Sopron. A visszaszoruló konkurencia is a Mezei Naptár „iszonyú csekély" árában látta a maga eladási nehézségeinek az egyik okát. Takács Béla: i.m. 13—14. A sárospataki naptár „töméntelen helyét kiszorítá a Mezei Naptár". A győri Streibig Lipótnénak is nyakán maradt sok ezer naptár. Pitroff i.m. 58—59. 48 Sopron vm. kgy. i. 1841/2640, 1842/21, 1843/877. Győr-Sopron m. lt. Sopron; Komárom vm. kgy. i. 1841/1210, 1843/1865. Komárom m. lt. Esztergom; Győr vm. kgy. jkv. 1841/2789. Győr-Sopron m. lt. Győr, Esztergomi Prímási Levéltár 1887—88. 144/1847; 49 Később gyakran fogja jellemezni a népművelő szándékú naptárvállalkozásokat. Előzményként talán csak a sárospataki kalendárium terjesztését említhetjük, ahol a legációba menő tógátus diákoknak fejenként tíz db sárospataki kalendáriumot kellett eladni. Takács Béla i.m. 12—14. ®°Pesti Napló 1853. 1066. naptári ideálok V.; Fenyő István: Haza és tudomány i.m. 420—22.
