Századok – 1988

Tanulmányok - Kovács I. Gábor: A kalendárium eszköz a nemzet haladásához. (A reformkor naptárirodalma) 316/III

330 KOVÁCS I. GÁBOR A kezdeményezések közül az egyetlen, igazán sikert hozó vállalkozás a Mezei Naptár kiadása volt. Célszerűnek bizonyult a kalendárium műfajának felhasználása. Előzményei közül meg kell említenünk a Sárospataki Nemzeti Kalendériumot (1829-ben indult) és a Pápai Közhaszú Kalendáriumot (1839-től, később Népbarátnak címezték). A sárospataki főiskola 1827-es tervezetében már azt a célt tűzték ki, hogy a naptár „a köznépet pallérozza és tanítsa,,. Mintának a Göttingában kiadott naptárt tekintették. Ennek ellenére a 3000—4000 példányban megjelenő kalendárium még kicsit régimódi lett, s a neves mezőgazda, Magda Pál pataki tanárkodása ellenére az okszerű mezőgazdálkodási ismeretek csaknem teljesen hiányoztak belőle.39

A pápai kezdeményezés Tarczy Lajos szerkesztésével már korszerűbb volt és sikeresebb. (1839: 12 000 példány; 1840: 20 000 példány)4

0

A kisebb naptárak közül ezeken kívül még az újonnan alapított Nagyváradi kalendáriumban (1833—1848) és kismértékben a komáromi kalendáriumban figyelhetők meg ismeretterjesztő törekvések.4

1 Toldy Ferenc bemutatott programadása után közvetlenül a Mezei Naptár megjelenése előtt Erdélyi János, a liberális Károlyi grófok jószágigazgatója vetette fel, hogy a szántóvető nép és az alsóbb mesteremberek számára a hasznos gazdasági ismereteket, erkölcsnemesítő olvasmányokat olcsó kalendárium formájában lenne célszerű eljuttatni. Arra hivatkozott, hogy „mind Ausztriában és Stajerban mind Csehországban a népkalendáriumok nagy befolyással voltak a köznép műveltségére és felvilágosítására".4

2 Az ideális elképzeléseknek sok tekintetben megfelelő nevezete^ Mezei Naptár az 1840-es évben jelent meg először. Kiadója a Széchenyi által 1835-ben alapított Magyar Gazdasági Egyesület volt. A fejlődő, erősödő egyesület a negyvenes években széles társadalmi támogatásra számíthatott a részvényesek (arisztokraták, nemesi birtokosok, honoráciorok, gazdatisztek, papok, tanítók), a részvényt vásárló megyék, a gyakori szakosztályi viták, népes közgyűlések s a kiépülő országos hálózat révén. Anyagiakban is támaszkodhatott a társadalmi közerőre. Az egyesületen belül a naptárszerkesztés felügyelője s a terjesztés szervezője az ismeretterjesztő szakosztály volt. Az indulás idején az egyesület illetékes titoknoka a liberális Kacskovics Lajos (később Pest főjegyzője, Rottenbiller Lipót köréhez tartozott). Helyettese a Széchenyihez húzó Török János, aki gyakorló gazdatisztből vált ismert közíróvá. 1843-tól Török lesz a titkár, helyettese pedig a statisztikus és közgazdász Fényes Elek, az ország gazdasági és egyéb viszonyait bemutató enciklopédikus művek szerzője, aki ekkor már ellenzéki vezető s Kossuth egyik bizalmi embere. Az egyesületnek ez a szakosztálya a racionális gazdálkodás elveinek, elemeinek, technikáinak a terjesztésében nagyon változatos, ötletes és dinamikus munkát végzett.4

3 39

Takács Béla: i.m. 11—14. *°Tóth Lajos: i.m.; Szénássy Árpád; Tarczy Lajos Pápán. Magyar Nemzet, 1982. dec. 8. Dömötör Sándor: A Nagyváradi kalendárium 15 éve. Erdélyi Múzeum, 1931. 302. i2

Erdélyi János: Nemzeti iparunk. Pest, 1843. 345—46. A mű részletei korábban az Ismertetőben jelentek meg. 43

AZ újabb szakirodalomban erre először Fenyő István úttörő eszmetörténeti könyve vetett fényt. Fenyő /.: Haza és tudomány. A hazai reformkori liberalizmus történetéhez. Bp. 1969. 419—22. A régebbi irodalomból: Galgóczy Károly: Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület története. OMGE Emlékkönyv. Bp. 1890. U.; Viszota Gyula: Széchenyi és az OMGE. Bp. 1910.; Érkövy Adolf i.m. 1875. Az egyesület történetének ezt a szakaszát egyébként érdemes lenne alaposan feldolgozni. Akkor el tudnánk dönteni azt is, hogy igaza van-