Századok – 1988
Tanulmányok - Kristó Gyula: A 10. századi Erdély politikai történetéhez 3/I–III
ERDÉLY A 10. SZÁZADBAN 25 bízható forrás a 10. századi gyulák és Gyulafehérvár összekapcsolására — vezetett azon feltevés kimunkálásához, hogy a gyulák központja nem a Maros menti Fehérvárott, hanem Észak-Erdélyben volt. Argumentációnkban döntő az a külön bözőség, amelyet Észa b és Dél-Erdély között Makkai László 1944-ben megállapított, majd 1986-ban megismételt: Észak-Erdélyben öt ősfoglaló (honfoglaló) nemzetség van (a Zsombor, az Agmánd, a Borsa, a Szil vagy Kalocsa és a Mikola genus), ezzel szemben Dél-Erdélyben egy sem, oda „Erdélytől nyugatra eső területekről vándoroltak be a nagybirtokos családok".7 7 Kniezsa István Dél- és Észak-Erdély között helynevekben tükröződő különbségeket állapított meg: „a Marostól délre. . . a szláv helynevek száma sokkal jelentékenyebb, mint északon". Délen a későn beköltöző románok szláv helyneveket általában közvetlenül a szlávból kölcsönöztek, ami arra mutat, hogy Dél-Erdélyben a szlávság sokáig tartotta magát, s csak a románok beköltözését követően asszimilálódott. Ezzel szemben Észak-Erdélyben a románok szláv eredetű neveket is jobbára magyar közvetítéssel vettek át.78 Észak-Erdélyben még — elvétve ugyan — akadunk magyar törzsnévvel egyező alakú helynévre, de Dél-Erdélyben egyetlen ilyent nem ismerünk.7 9 Bóna István régészeti leletanyagra támaszkodó megfigyelésével szemben, amely „eleve kizár minden olyan elképzelést, amely a Marost akár települési, akár politikai határnak véli",8 0 mi mégis valóságosnak és ' súlyosnak ítéljük a már korábban felfedett eltérő sajátosságokat Erdély északi és déli része között. (Más kérdés, hogy a választóvonal a Maros medrének közepén húzódott-e, avagy a Maros északi, azaz jobb partja is Dél-Erdély sorsában osztozott, a kérdést csak további vizsgálatok dönthetik el.) Ha Gyula magyar törzsfő volt, a hét vezér egyike, márpedig vitán felül az volt, I akkor az eltérő sajátosságot mutató két erdélyi régió közül csak Észak-Erdélybe helyezhetjük, oda, ahol ősfoglaló nemzetségek vannak, ahol törzsnévi helynevek bukkannak fel, ahol jóval kisebb lehetett a szlávság és nagyobb a magyarság lélekszáma, mint Erdély déli felén. Még évszázadok múltán is oly karakterisztikusak az Erdély két fele közti birtoklási, etnikai különbségek, hogy ezek nyilván nem húsz, esetleg harminc év alatt keletkeztek. Márpedig ha osztanánk Makkainak Maszúdíra támaszkodó okfejtését — amit azonban már forráskritikai okokból sem tehetünk meg -, akkor az Észak- és Dél-Erdély közti különbségnek, amely a 9—10. század fordulóját követően alakult ki, legkésőbb 932-ben pedig alapját vesztette, rövid soron meg kellett volna szűnnie. Mi sem lett volna természetesebb, mint hogy az Észak-Erdély jobbára magyar lakossága (az öt nemzetség, azaz egy törzs népe), amely elfoglalta Dél-Erdélyt, birtokokat szerzett volna ott, s ezzel önmagában hozzájárult volna annak a különbségnek a felszámolásához, amely 932-ig fennállt a két régió között. Tömeges megjelenése nyilván változtatott volna Dél-Erdély etnikai arculatán és politikai helyzetén is. Ha Dél-Erdély legkésőbb 932-ben magyar kézre került, nem lenne érthető, hogy az alig néhány évtizedre zsugorodó különfejlődés jellemzői Észak- és Dél-Erdély között miért konzerválódtak évszázadokon át. Csak egyféleképpen oldhatjuk fel az ellentmondást: az észak- és dél-erdélyi régió közötti különbségek azért nem enyésztek el már a 10. században, sőt mi több, őrződtek 7 7 Makkai László: Századok 1944. 189.; Makkai László: ET, 260-268. 7"Kniezsa István: a 2. jegyzetben i. m. 152-154. 7 9 Adatok I. 32-38. ">Bóna István:ET 233.
