Századok – 1988
Tanulmányok - Gebei Sándor: A rendi monarchia (a rendiség) kérdése Oroszországban 283/III
A RENDI MONARCHIA OROSZORSZÁGBAN 305 a föléjük rendelt bojárt, okolnyicsijt szakmai tanácsokkal látták el. Aprikázok és az izbá-k hatásköréből fakadóan bíráskodtak is.'5 A Moszkva-rangúak tömegét a bentlakók (zsilcü) képezték. Számuk meglehetősen magas, 2000 fő körül mozgott. Erről a fokozatról mindhárom rangbéli fiatalok pályája indulhatott. A duma rangúak fiai, akiket belső szolgálatra a cár nem választott ki, először itt mutathatták meg képességeiket. Elsőrendű kötelességük a cár testi épségének a védelme volt, ezért éjjelente ,,a cári udvarban 40-en vagy többen aludtak"7 6 — állítja Kotosihin. Később belőlük töltődött fel a lovasság és a gyalogság tisztikara. 3. A vidéki rangúak a cár személyétől a legtávolabb kerültek. A duma rangúak közvetlen, mindennapos munkakapcsolatban álltak a cárral, a Moszkva-rangúakat pedig a szolgálat alapvetően az udvarhoz, a fővároshoz, vagyis a cár tartózkodási helyéhez kötötte. Velük ellentétben a vidéki rangúak, akik a katona-szolgáló nemesség döntő részét alkották, Oroszország legkülönbözőbb helyein teljesítették katonai, rendőri és hivatali megbízatásukat. Vagyoni és szociális helyzetük éles differenciákat mutat. A források a vagyoni helvzet alapián"^ls?Tr^o d 1 Jmmadosztir yú (pervoj, vtoroj, tretjej sztatji) katona-szolgáló nemeseket különböztetnek meg. Az elsőosztályú vidéki nemesekre a cári kegy még rámosolyoghatott, mert moszkvai szolgálatra kiválaszthatták őket. Igaz, hogy a kiválasztottak (vübomüje) általában hároméves fővárosi szolgálata nem csekély összeget emésztett fel, de kiérdemelhette a szolgálati létrán való előrelépést, a Moszkva-rangúak közé való felemelkedést. A származás alapján, azaz örökölt jogon szolgálók legszegényebb rétege a gyetyi bojarszkije, a bojárfiakból tevődött össze. Megjegyezzük, hogy a magyarra fordított terminus félreértésre adhat okot. Egyrészt azért, men a bojársághoz való kapcsolatot sugallja, másrészt azért, mert a megkezdett szolgálati út elején álló nemest sejteti. Valójában olyan kisbirtokkal rendelkező, vagy birtok nélküli szolgáló nemesről van szó, aki teljes értékű katonai szolgálatra önerőből képtelen lévén, zsoldos katonaként, évi 6—9 • fj— : rubelből tengette életét, és szolgálati birtokért folyamodhatott. Az idetartozók alacsonyabb vagy legfeljebb azonos életszínvonalon álltak a szolgálatra kiválasztott (zsilüje po priboru) elemekkel. Az állami szolgálatra kiválogatottak, ill. felfogadottak zöme a sztrelecekből és a kozákokból verbuválódott. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy az ide soroltak a szolgálat és a jobbágytartás jogával ugyan nem, de földbirtokkal rendelkeztek. A katonáskodásért kapott állami fizetést a sztrelecek és a kozákok más jövedelmező tevékenységgel kiegészíthették. Például a moszkvai sztrelecek a napi szolgálatuk letelte után kereskedtek, halásztak, vadásztak, földet viszont nem műveltek. Ugyanakkor , a déli végvárvonal (belgorodi) mentén élőket telekre ültették, gazdálkodásra szorították őket, s ráadásul ezzel a kincstár a zsoldot is kiváltotta. Ez az alkalmazott módszer jelentős tömeget érintett, a déli végváriak 21 880 katonájából 8760 sztrelecként őrizte a tatár betörések ellen a határt 78 (1651-es adat). 1681-ben a sztrelec parancsnokság 56 ezer puskását mozgósíthatta veszély esetén. Karhatalmi erő gyanánt a sztrelecek felét (22,5 ezer) Moszkvában állo-Uo. Us:tyjugov: Naucsnoje naszlegyije 138 77 78 Ua. 145.
