Századok – 1988
Tanulmányok - Gebei Sándor: A rendi monarchia (a rendiség) kérdése Oroszországban 283/III
A RENDI MONARCHIA OROSZORSZÁGBAN 303 Tekintsünk el IV. Iván opricsnyinájának szélsőséges megnyilvánulásaitól — rendszertelen kinevezések, tömeges kivégzések —, és csak arra koncentráljunk, hogy a cár tetszése szerint osztogatta kegyét, és meg is vonhatta azt legfőbb embereitől. A 17. században sem volt ez másképp, Kotosihin írja azt, hogy a cár haragja nem kímélte a tanácsnokokat (duma rangúakat). Éppúgy kijárt nekik a szidás, a szolgálattól való eltiltás, a börtön, a száműzetés, mint akármelyik alattvalónak.6 6 A szolgálattól való eltiltás különösen érzékenyen érintette őket, mert az komoly anyagi veszteséggel járt. Hiába volt valaki rangja szerint bojár, ha ennek megfelelő szolgálati helyet nem kapott, jelentős hátrányba került bojártársaihoz képest. Aki szerencsés beosztást nyert — nyilván a korábbi évek lelkiismeretes szolgálata alapján —, lehetett 17 ezer jobbágyportája (dvor) is, míg az állás nélküli bojár csak az örökbirtokán levő 100—200 portát mondhatta magáénak.67 Ebből adódóan udvartartásuk is élesen különbözött egymástól, míg az előbbiek udvarában több száz vagy akár ezer lélek (férfi, nő, gyerek) lakott, addig az utóbbiaknak 100—200 fővel kellett beémiök.6 8 A bojárok és az okolnyicsijek szolgálata változatos volt. Követségeket vezettek, diplomáciai tárgyalásokat irányítottak, a központi hivatalok élén álltak, háború idején hadat vezettek stb. Szolgálatuk minőségétől függően fontosabb megbízásokat kaptak, vagy jelentéktelen, peremvidéki városokban, körzetekben helytartóskodtak. A 16. század második felében a duma rangúak köre a dumanemes és dumatitkár posztokkal (dumnüj dvorjanyin; — djak) bővült. Ezek a címek a kevésbé előkelő származású, de tehetségükkel kiemelkedő Moszkva és vidéki rangúakhoz tartozók számára is elérhetővé váltak. Az 1670-es évek végén a bojártanácsban a 42 bojár, a 27 okolnyicsij 69 mellett 19 dumanemes és 9 dumatitkár dolgozott. Annak ellenére, hogy a duma rangúakor. belül a dumatitkárok a legalsó helyet foglalták el, a bojártanács munkájában ők számítottak az igazi szakértőknek. Ok készítették az ülések jegyzőkönyvét, ők szövegezték vagy vezetésük mellett az altitkárok véglegesítették az Írásbeli okmányokat. A legtehetségesebb dumatitkár általában a Poszolszkij prikázt (Külügyi Hivatal) vezette. Kotosihin, aki maga is prikáz alkalmazott volt, róla feljegyezte: a titkárok közül mindig ő volt a legfontosabb személy, még akkor is, ha származása hátrányosabb volt, mint a többié.7 0 Elég csak egy pillantást vetni a prikáz létszám-viszonyaira, hogy az intézménynek és vezetőjének kiemelt szerepéről meggyőződjünk. A dumatitkár közvetlen segítője 2 titkár és 14 altitkár (poddjacsij) volt. Rajtuk keresztül még 50 fordítót és 70 tolmácsot irányított.7 1 A duma rangúakból kikerülő bojártanács tagjai, különösképpen a titkárok, a cár engedélye nélkül nem hagyhatták el Moszkvát, szolgálatukra bármikor igényt formálhatott az uralkodó. Az engedély megszerzéséhez kérvényt írtak a cárhoz — feltüntetve a főváros 66 Kotosihin: О Rossziji 42—43. 67 Ua. 157. 68 Ua. 170. 69 Isztorija SZSZSZR (Szerk.: Mavrogyin V. V. — 4. jav. és bóv. kiadás) I. rész Moszkva, 1979. 278. 70 Kotosihin: О Rossziji 37. 71 Ua. 99.
