Századok – 1988

Tanulmányok - Gebei Sándor: A rendi monarchia (a rendiség) kérdése Oroszországban 283/III

A RENDI MONARCHIA OROSZORSZÁGBAN 285 Tág teret szentelt a „Szovjetunió állam- és jogtörténete" című munka szerzője a cári hatalom jellege vizsgálatának is. Arra a következtetésre jutott, hogy az uralkodó nem rendelkezett korlátlan hatalommal, azt a bojártanács, a zemszkij szobor egyaránt csorbította. Különösen a bojártanács jelentősége szembetűnő Juskov szerint —, mivel az a törvényhozó hatalmat a cárral közösen gyakorolta, a külpolitikai ügyekben léptennyomon érvényesítette tekintélyét, az interregnum idején — a zemszkij szobor összehívásáig — a legtöbb hatalmat gyakorolta. A zemszkij szobor is akadályozta a cári teljhatalom érvényesülését — állítja Juskov —, ugyanis a zemszkij szobor működése a hatalomból való részesedést jelentette. A szerző indokolatlannak tartja annak a felvetését, hogy — törvényhozó vagy tanácskozó testület volt-e a zemszkij szobor — mivel szerte Európában, Anglia kivételével, a rendi országgyűlések működését alkotmányos előírások, törvények nem szabályozták. így aztán a zemszkij szoborok, amelyeknek „összehívása formálisan nem volt kötelező, de ténylegesen szükségszerű volt " — hangsúlyozza a szovjet marxista jogtörténet első nagy alakja —, különböző céllal gyűltek egybe. Külpolitikai kérdésekről tárgyaltak 1566-ban, 1618-ban, 1621-ben, 1637-ben, 1642-ben, 1651-ben, 1653-ban, törvénykönyvet emeltek jogerőre 1550-ben, 1649-ben, cárokat választottak 1584-ben, 1598-ban, 1613-ban, 1645-ben.7 A rendi-képviseleti monarchia orosz sajátosságát abban véli megtalálni a szerző, hogy ez „az átmeneti politikai forma" történelmileg rövidéletűnek bizonyult, mindössze száz évre terjedt ki. Ezért a rendek mindvégig a formálódás stádiumában maradtak, és a harmadik rend egységesülése nem következett be. A képviseleti elv jóval gyengébben érvényesült, mint Nyugat-Európában, sőt Novgorod és Pszkov kivételével, a városi g önkormányzat csak a kezdeti stádiumig jutott el. Juskov általunk idézett cikkeiben a rendi-képviseleti monarchia valamennyi lényeges problémája tárgyalásra került. Számos megállapítását a kutatók ma is helytállónak vallják. Hadd utaljunk egyelőre csak arra, hogy maga a rendi-képviseleti monarchia fogalma, a zemszkij szoborok minősítésének kritériumai a jogtörténész munkássága nyomán gyökeresedtek és honosodtak meg a szovjet történettudományban. Természetes dolog, hogy a 16—17. század a kutatókat továbbra sem hagyta nyugodni. A már csak véletlenül felbukkanó újabb források értékelése, az egyes részproblémák sikeres megoldása arra sarkallja őket, hogy a feudális államfejlődés ezen periódusát adekvátabban tükröztessék, hogy az érvényes, elfogadott hivatalos álláspontot kiegészítsék, gazdagítsák. Ez a feladat még inkább indokoltnak tűnik, ha a 16—17. századi kortársak és az Oroszországban megfordult idegenek feljegyzéseit olvasgatjuk, és az általuk leírtakat az élő rendi-képviseleti monarchia képpel összevetjük. Megállapításunkat néhány, számunkra hozzáférhető példával szemléltetjük. Antonio Possevino jezsuita páter a Szentszék megbízásából azért járt Moszkvában, hogy a katolikus vallás elterjesztésének lehetőségeit megvizsgálja (16. század második fele). Rendkívül figyelemre méltóak a cári hatalomról és IV. Iván személyéről tett észrevételei. A pápai követ azt tapasztalta, hogy Rettegett Iván az országgal egyedül rendelkezik, földet, vagyont annak adományoz, akinek akar, bármikor elvesz^ attól, akitől óhajtja. ,,.. .a nagyfejedelem az alattvalók vagyonának, testének-lelkének, sőt gondolatainak teljes 7 Ua. 45—50. 8 Ua. 49—50.