Századok – 1988
Tanulmányok - Gebei Sándor: A rendi monarchia (a rendiség) kérdése Oroszországban 283/III
286 GEBEI SÁNDOR ura akar lenni"9 — írja jelentésében a Báthori István lengyel király udvarában is megfordult Possevino. Angliai Erzsébet követe, Giles Fletcher 1588/89-ben kereste fel a cári udvart. Benyomásait és közvetett (angol kereskedőkről szerzett) információit terjedelmes jelentésben összegezte. A kormányzás módja című fejezetében azt olvashatjuk, hogy az oroszországi kormányzás ugyanolyan, mint a török, azaz „teljesen tirannikus: egész működése egyedül a Cár hasznára és előnyére történik, ráadásul a legleplezetlenebb és barbárabb módon". Ebben az országban — folytatja Fletcher — a cár a legfőbb törvényhozó és végrehajtó, de a büntetés és kegyelmezés joga is az ő kezében van felső szinten, úgyhogy az egyszerű emberek és a nemesek egyaránt elnyomás alatt élnek. A cári hatalom mindenhatóságát jelző vonásokat ekképpen sorjázza az angol diplomata: „törvények megalkotása és érvénytelenítése, hivatali személyek kinevezése, a hadüzenet és a külföldi hatalmakkal való szövetség megkötésének joga, a polgári és bűnvádi perekben hozott ítéletek megváltoztatásának jogával együtt" mind-mind ,,a zsarnoki állam" uralkodóját illeti meg.10 Possevinohoz hasonlóan ő is felfigyel arra, hogy az alattvalók vagyoni helyzete nagyon bizonytalan, ingatag, mert a kiváltságosok és a kiváltság nélküliek javai előbb vagy utóbb, ilyen vagy olyan jogcímen a kincstárba vándorolnak.1 1 Ne feledjük, hogy ez az ázsiai zsarnokságot idéző helyszínrajz 1589-ben született, akkor, amikor az uralkodásra nem éppen rátermett Fjodor Ivanovics ült a trónuson. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az ország irányításában nem a személynek, nem az uralkodói kvalitásnak volt meghatározó szerepe, hanem a címtől elidegeníthetetlen attribútumoknak, a titulusban koncentrálódott, a titulussal kifejezett hatalmi szférák monopóliumának. A változások okainak kutatásakor feltétlenül hivatkozni kell Maxim Grek (kb. 1480—1556) és Iván Pereszvetov (16. század) eszmefuttatásaira. Ok azok a gondolkodók, akik IV. Ivánhoz benyújtott írásaikban az egyeduralom, az oszthatatlan hatalom ideológiai alapozását elvégezték. A görög egyházi könyvek oroszra való átültetésére Oroszországba érkezett Grek (a görög) a cári hatalmat isteni adománynak, isteni eredetűnek, az egyházi hatalommal egyenértékűnek tartja. A cár nem más — vélekedik Grek —, mint Isten földi hasonmása, tehát egyeduralma vitathatatlan. Nem nehéz az érvelés mögött a bizánci imperátorok uralmának eszmei igazolását felismerni, ám Grek mondandóját még azzal is kiegészíti, hogy Konstantinápoly bukásában az alattvalók lenézése, megvetése, az imperátorok néptől való elfordulása is közrejátszott. Azt tanácsolja IV. Ivánnak, mivel az egyeduralom nem zárja 9 Possevino A.: Isztoricseszkije szocsinyenyija о Rossziji XVI v. Izdatyelsztvo Moszkovszkovo unyiverszityeta, 1983. 24. 10 Fletcher G.: „Az orosz államról..." (Részletek) Világtörténet 1984/3. sz. 98—100. (FletcserDzs. О goszudarsztve Russzkom, ili obraz pravlenyija russzkovo carja (Perevod sz anglijszkovo) Sankt-Peterburg (SPB, 1906.) L. még: „Zapiszki о Moszkviji XVI v. szera Dzseroma Gorszeja" (J. Horsey) (Perevod sz anglijszkovo) SPB, 1909. Szera Tomasza Szmita (Th. Smith) putyesesztvije i prebüvanyije v Rossziji (Perevod sz anglijszkovo) SPB, 1893. K. Busszov (K. Bussow): Moszkovszkaja Hronyika 1584—1613 (Perevod sz nyemeckovo) Moszkva—Leningrad, 1961. 11 Ua. 99.
