Századok – 1988
Tanulmányok - Gebei Sándor: A rendi monarchia (a rendiség) kérdése Oroszországban 283/III
284 GEBEI SÁNDOR Bazilevics 1949-ben kialakított véleménye szerint a 16—17 századi Oroszország rendi, csakis rendi, s nem pedig rendi-képviseleti monarchiaként funkcionálhatott, mert a képviseleti elv — amely az uralkodó hatalmát korlátok közé szorította — nem épült ki, mint Nyugat-Európában. Sót, „Oroszországban a rendek nemhogy korlátozták volna a cári hatalmat, hanem éppen megerősödésének eszközévé váltak, ...". A nyugat-európai rendi országgyűlésektől eltérően — hangsúlyozza a neves professzor — az orosz zemszkij szoborok működése csak a cár belátásától függő témákra szűkült, döntési joguk nem volt, az országos intézményrendszerbe nem épültek be.3 Juskov, moszkvai jogtörténész két cikkében4 is élesen kritizálta kollégájának az állásfoglalását. A Bazilevics-koncepció tarthatatlansága — szerinte — abban áll. hogy egyrészt a rendi monarchia ily módon történő megközelítése a kronológiai határokat elmossa, másrészt az abszolút monarchiával való azonosításra ad alapot. A zemszkij szoborról alkotott Bazilevics-vélemény — állítása szerint — Kljucsevszkij polgári történész hatását tükrözi, aki nem látott ebben mást, mint a cár saját embereivel folytatott tanácskozását.5 Az orosz feudalizmus fejlődési szakaszai — szögezi le Juskov — a nyugat-európai modellnek megfelelően követték egymást. Ezek szerint a korai feudális monarchiát a rendi-képviseleti, azt pedig az abszolút monarchia követte. Kronológikusan ez így fest: 1. A korai feudalizmus a centralizált Oroszország megteremtésével zárul, 2. az érett feudalizmus a zemszkij szoborok működésének (1550—1653) a kora, 3. a hanyatló feudalizmust az abszolút monarchia (17. század második felétől) testesíti meg. Látható, hogy a rendi-képviseleti monarchia Juskovnál nem más, mint „átmeneti politikai forma", amelyben a cári hatalmat a rendek befolyásolták. Elméletét a nyugat-európai rendi fejlődés Oroszországra alkalmazott jellemzőivel támasztja alá. A 16. századi Oroszországban a rendi-képviseleti monarchia gazdasági alapjai azért voltak adottak — állítja —, mert a naturális gazdálkodást az árutermelés váltotta fel. Ez a változás a centralizált állam megszületésének köszönhető. A részfejedelemségek, Szmolenszk, Kazany, Asztrahany városok bevétele dinamikusan és gyorsan kitágította a belső piacot, és bekapcsolta a gazdasági vérkeringésbe Közép-Ázsiát, Szibéria nyugati részét, a Kaspi-tenger vidékeit. Az értékesítési lehetőségek bővülése kedvezően hatott a kézművességre, a földesúri termelést is a piacviszonyok érvényesülése felé mozdította el, a jobbágyszolgáltatások közül a pénzjáradék került az első helyre — viszi végig fejtegetéseit Juskov, majd így folytatja. Ez a gazdasági háttér segítette elő a kereskedőkiparosok rendjének kialakulását, amely érdekazonosságba került a hadiszolgálataiért birtokot szerző nemességgel. Mindkét rendnek küzdeni kellett az egyház és a törzsökös arisztokrácia befolyása ellen, így törvényszerű a cár és a feltörekvő rendek egymásra találása. A cár az újonnan jelentkező rend képviselőinek nemcsak a zemszkij szoborokon, hanem a bojártanácsban (bojarszkaja duma) is helyet biztosított.6 3 Bazilevics К. V.: Opiit periodizaciji isztoriji SZSZSZR feodalnovo perioda In: Voproszü isztoriji (V. I.) 1949/11. sz. 85—89. 4 Juskov S:. V.: К voproszü о polityicseszkih forraah russzkovo feodalnovo goszudarsztva do XIX v. V. I. 1950/1. sz. 71—93. Uö: К voproszü о szoszlovno-predsztavityelnoj monarhiji v Rossziji In: Szovjetszkoje goszudarsztvo i pravo 1950/10. sz. 39—51. 5 Juskov: К voproszü о polityicseszkih formah V. I. 1950/1. sz. 89. 6 Ua. 84—85.; Juskov: К voproszü о szoszlovno- predsztavityelnoj monarhiji 42—45.
