Századok – 1988
Tanulmányok - Kristó Gyula: A 10. századi Erdély politikai történetéhez 3/I–III
ERDÉLY A 10. SZÁZADBAN 21 emlékezve, hogy itt is — Gyulával az élen - egy egész népesség (Gyula népe) jutott űj hazához. Úgy hisszük, a középkori krónikás önálló kombinációjával állunk itt szemben, amelynek forrásértéke nincs. Kézai szövege tehát nem szolgálhat annak bizonyságául, hogy a gyulák csak jóval a Kárpát-medence elfoglalása utá^n vonultak be Erdélybe. Jogosultnak látjuk Makkai kritikáját Györffyvel szemben; Makkai ugyanis nem fogadja el azt, hogy „Zombor gyula fiai, Prokuj és Zsombor csak a 10. század második felében költöztek volna Erdélybe, mely addig csak a gyulák nyári legelőterülete lett volna. Ez. . . ellen szólnak egyébként a Bóna által felsorolt korai magyar régészeti leletek is".5 7 Magunk nem látjuk akadályát annak a feltételezésnek, hogy a magyarok, akiknek 895. évi honfoglalása. Erdélybe torkollott, néhány évi itt-tartózkodás után feladták Erdélyt, s nyugatabbra költöztek. Az ellenük győztes besenyők közvetlen fenyegetése is erre bírhatta őket. További érv lehet e feltevés mellett, hogy a magyarok 899-900-ban még nem döntöttek véglegesen a Kárpát-medencei letelepedés mellett, hanem kacérkodtak azzal a gondolattal, hogy áttelepülnek az észak-itáliai Pó-völgybe. Ha megállja a helyét az a feltételezés, hogy ekkor Kurszán volt a gyula, akkor vitathatatlanul igaz az is, hogy a gyula törzse a magyar szállásterület legnyugatibb részén helyezkedett el. Kurszán 904. évi halála, majd a magyarok Kárpát-medencei megállapodása, amelyet a 907. évi brezalauspurci csata tett befejezett ténnyé, új helyzetet teremtett.5 8 Immár volt értelme kelet felé, a besenyőkkel szemben védekezni, útját állni fenyegetéseiknek. A gyula törzsét ekkor irányították a nyugati végekről keletre; ez az intézkedés a még kellően erős, ám rövidesen hallatlanul meggyengülő magyar törzsszövetség egyik utolsó hatékony intézkedése lehetett. Bíborbanszületett Konstantintól tudjuk, hogy a magyarok gyakran szenvedtek vereséget a besenyőktől. Ezek emléke élénken élhetett a törzsszövetség vezetői körében, indokolt volt tehát a keleti országrészben széles gyepűvonal kialakításával és más módokon védekezni a besenyőkkel szemben, akik még 950 táján is féken tartották a magyarokat. Legkésőbb a 10. század első évtizedének a végére már Erdélybe kerülhetett a gyula tisztséget viselő törzsfő és annak népe. Közvetett módon Ióannész Szkülitzész a 950 körüli évekről bizonyítja azt, hogy Gyula a bizánci birodalomhoz közel eső szállásterületen élt, ellenkező esetben aligha Konstantinápolyban vette volna fel a keresztséget.5 9 E görög kútfő tehát legalábbis annyit megenged feltételezni, hogy a 10. század közepén Gyula Kelet-Magyarország felett bírt fennhatóságot. Szerintük azonban erre az „áttelepülésre", azaz Nyugat-Magyarországról Erdélybe kerülésre már legkésőbb 910 táján sor került. A 910-es évektől kezdve — a több irányba induló kalandozó akciók megjelenése és megsokasodása az egyik fő bizonyság erre — a törzsszövetségi irányítás már annyira meglazult, hogy egész néprészek központi akaratból való áttelepítésére ekkor már aligha kerülhetett volna sor.6 0 Ettől kezdve évtizedeken át nem a központi elhatározások, hanem a törzsi érdekek vezették az egyes néprészeket. Ezért gondoljuk azt, hogy a gyulák a 910 utáni helyükön évtizedeken át változatlanul megmaradtak. 5 7 Makkai László: ET, 590. 58 Kristó Gyula: a 37. jegyzetben i. m. 210-211., 236-237., 450-452.; BF, 35, 5 'BF, 85. Í0 A fejedelmi hatalom hanyatlásáról, a központi irányítás visszaszorulásáról a 10. század első felében 1. Kristó Gyula:'л 37. jegyzetben i. m. 355-371. Erdély betelepítését legkésőbb a 10.század második évtizedére teszi Vékony Gábor: Életünk 1987. 384.
