Századok – 1988
Történeti irodalom - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1635–1958. (Ism.: Bán Judit) 269/I–III
238 TÖRTÉNETI IRODALOM 270 1667-ben szervezték meg a jogi fakultást. Mária Terézia uralkodása alatt az egyetemen végbement változások a felvilágosult abszolutizmus jegyeit viselték magukon. A sok nóvum közül kiemelkedik, hogy megszervezték a hiányzó orvosi kart (1769), kiadták a Norma Studiorumot (egységes átfogó tanulmányi szabályzat 1770). A század második felében az érseki egyetem átalakult királyi egyetemmé, amelynek irányításába az uralkodónak nagy beleszólása volt. Mária Terézia a királyi pártfogásba vett egyetemet 1777-ben Budára a királyi várpalotába költöztette. 1780-ban kiadta a Diploma Inauguralét, amely a már budai királyi egyetem kiváltságainak megeró'sítését és jogainak ünnepélyes regisztrálását jelentette. Hajdú Lajos a II. Ratio Educationis kiadásáig (1806) követi nyomon az eseményeket. II. József idején a praktikumra való törekvések nyomták rá bélyegüket az egyetemmel kapcsolatos változtatásokra. 1782 az önálló egyetemi mérnökképző' intézet, az Institutum Geometriáim, 1787 pedig az állatorvosképzés megindításának az éve. 1784-ben az egyetemet a központi hivatalok (helytartótanács, kamara, királyi kúria) Budára költöztetése miatt Pestre helyezték át. Szögi László a reformkori és az 1848 -49-es események egyetemtörténeti vonatkozásaival foglalkozik. Az udvar a korszakban az oktatásügyet teljes mértékben a felségjogok közé sorolta, és ennek megfelelően járt el a különböző kérdésekben. A korszak nagy vívmánya volt a magyar nyelvű oktatás részleges bevezetése. (Nem minden karon és nem minden tantárgy esetében.) A reformkor idején fontos kérdéssé lépett elő az egyetemi autonómia ügye. Az 1848-49-es forradalmi változások körébe tartozott a nemzeti nyelvű oktatás bevezetése, az intézményi autonómia kivívása és a tanítás és a tanulás szabadságának kimondása, törvénybeiktatása. Mindezek mellett számos tervezet és javaslat (pl. Eötvös József alapszabálytervezete) is született az egyetemre és a felsőoktatásra vonatkozóan. A következő fejezetben Sashegyi Oszkár az önkényuralom korának egyetemével ismerteti meg az olvasót. A szabadságharc leverése után az osztrák abszolutista kormányzat egyrészt megpróbálta az intézményt a birodalom egyetemeinek képére formálni, másrészt végrehajtotta a szükséges reformokat - antiliberális szellemben. A pozitív intézkedések sorába tartozott pl. a tanszabadság elvének kimondása vagy a Tanárvizsgáló Bizottság felállítása (1861). (Eddig csak a birodalom egyetemein lehetett tanári oklevelet szerezni.) A kedvezőtlen intézkedések sorába tartozott, hogy pl. az egyetemet közvetlenül a bécsi vallás- és közoktatási miniszternek rendelték alá, vagy hogy a tárgyak nagy részét újra latin és német nyelven oktatták. Felfüggesztették az egyetem autonómiáját is. Az 1867-es kiegyezés után az egyetem fejlődése fölgyorsult. Az 1890-ig terjedő 25 év történetét Gergely András mutatja be. A VKM felügyelete alá került intézményben törvény rendelte el a magyar nyelvű oktatás bevezetését (1868). A korszakban nagyot lépett előre a tanárképzés: 1870-ben megalakult a Gymnasiumi Tanárképezde (1875-től Középiskolai Tanárképezde). A bölcsészkar tanulmányi ideje 4 évre emelkedett (1880-81), és a kar alapvetően a középiskolai tanárképzést tekintette feladatának. Ebben a korszakban kezdődött el a tudósképzés kontra tanárképzés vita. Az orvoskar is hatalmas fejlődésen ment keresztül. Megépültek a 80-as években a zsúfoltság enyhítésére a klinikák. Ekkor fektették le a különböző diplomák megszerzéséhez a szükséges és egységes követelményrendszereket. Egészében véve elmondhatjuk, hogy a lassú modernizálódás kapcsán az egyetem kezdett felzárkózni az európai színvonalhoz. Ladányi Andor a századfordulótól az 1919-es Tanácsköztársaság bukásáig tekinti át az egyetem történetét. Sajnos a korszakban inkább mennyiségi, mint minőségi változásokról beszélhetünk. A hallgatói létszám nagyarányú növekedése miatt vált szükségessé a költözködés, új épületek emelése. 1896-ban megjelentek a nőhallgatók az egyetemen. 1895-ben megalakult az Eötvös Collegium, amely nagyon sok későbbi kiváló tanárt bocsátott ki falai közül. Természetesen az I. világháború, majd a forradalmak nagy hatást gyakoroltak az intézmény életére. Az egyetemi ifjúság különösen aktív részese lett a forradalmi eseményeknek. ,A Tanácsköztársaság idején radikális .változtatások egész sorát hajtották végre: a tanárképzés és a tudósképzés teljes kettéválasztása, a Hittudományi Kar teljes megszüntetése etc. Pölöskei Ferenc, aki az 1919-től 1944-ig terjedő korszakkal foglalkozik, kiemeli, milyen problémát jelentett az utódállamokból átkerült és a frontokról hazatért fiatalok felvétele az egyetemre. Elemzi a numerus clausus bevezetését és annak következményeit, megismertet a különböző politikai beállítottságú diákmozgalmakkal, gr. Klebeisberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter egyetemmel kapcsolatos tevékenységével. A szerző rámutat агта, hogy a fejlődés megtorpanásához hozzájárult az a tény is, hogy a felsőoktatásra költött összegek nagy részét a vidéki egyetemek kapták.
