Századok – 1988
Történeti irodalom - Gerics József: A korai rendiség Európában és Magyarországon (Ism.: Zsoldos Attila) 246/I–III
238 TÖRTÉNETI IRODALOM 246 amelyeket a frissen trónra került császár (1185. szeptember 12.) 1185 október közepén rendelt el - az üres kincstári készletek pótlására és a III. Béla leányával megkötendő házasság (a bizánci-magyar szövetség 1185 szeptember végére-október elejére adatolható) előkészületeinek finanszírozására. A hatalmát konszolidáló II. Iszakiosz Angelosz először hadvezéreit, Ioannész Kantakuzinát (1185. december-1186. február), majd Alexiosz Vranát (1186 március-május) küldte a bolgárok ellen. Ö maga az eddigi vélekedésekkel ellentétben (Vasziljevszkij, Zlatarszki, Dujcsev) csupán 1186 nyarán kezdte irányítani a bolgár-ellenes hadmüveleteket. A Balkánon is átvonuló harmadik keresztes hadjárat során szó esik III. Béla bizánci szövetségről tanúskodó magatartásáról; arra a bolgár szempontból nem elsődleges fontosságú tényre azonban nem fordít figyelmet a szerző, hogy milyen diplomáciai lépésekre vállalkozott a magyar király a keresztesek és Bizánc ellentéteinek elsimításában. A monográfia az 1197-es évhez köti a bolgár állam megszilárdulását és zárja fejtegetéseit. Hadd egészítsük ki mindezt még azzal, hogy nézetünk szerint Bulgária 12. század végi stabilizálódásában szerepet játszottak azok a politikai változások, amelyek a térségben lezajlottak; itt а П. Iszakiosz Angelosz trónfosztására és III. Béla halálát követően Imre király és András herceg közti rivalizálásra gondolunk. Bulgária története azonban a 12-13. század fordulóján és azt követően sem szűkölködik megoldatlan problémákban, amelyek vizsgálata nem tartozott a munka céljai közé. F. Font Márta GER1CS JÓZSEF A KORAI RENDISÉG EURÓPÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON Budapest, Akadémiai Kiadó, 1987. 332 oldal A középkori rendiség történetének, intézményeinek, ideológiai hátterének évtizedek óta kitüntetett szerep jut az európai történetírásban. A kérdésnek nemcsak az egyes országok, tartományok egyedi rendi fejlődésére vonatkozóan van nagy irodalma, hanem az általános érvényű tendenciák leírására vállalkozó történeti komparatisztika is nagy figyelemmel fordul feléje. Éppen ezért nagy jelentőségű, hogy a magyar történetírás a korai rendiség történetének egy minden tekintetben európai színvonalú összefoglalását mutathatja fel. A könyv szerzője, Gerics József, évtizedek óta foglalkozik ezzel a történeti problémával. Időről időre jelentkezett egy-egy, a témához kapcsolódó kérdést tisztázó tanulmányával, most önálló kötetben tette közzé eddigi munkásságának a korai rendiségre vonatkozó eredményeit. A munka szerkezete messzemenően alkalmazkodik a téma belső logikájához. Az első részben az európai rendi fejlődés kezdeteit tárgyalja a szerző. Külön fejezet foglalja össze a rendiség általános törvényszerűségeivel foglalkozó összehasonlító kutatások fő irányait: a korporatista és institucionalista irányzatok kifejlődését, ill. az ezek szintézisére irányuló törekvéseket. A következő egységben az egyes európai országok korai rendi fejlődésére vonatkozó kutatások szakirodalmi eredményeit vázolja fel a kötet. Imponáló a már-már áttekinthetetlen mennyiségű irodalom magabiztos kezelése, az egymásnak gyakran ellentmondó, egymással vitatkozó munkák lényeges, újat hozó elemeinek kiemelése. Jelentős érdeme ennek a résznek, hogy nem válik az egyes szakirodalmi tételek öncélú seregszemléjévé, laza halmazává, hanem a forrásokhoz szervesen kapcsolódó szintézist alkot. A vizsgálat látóköre pedig valóban átfogja egész Európát: a rendiség klasszikus formáiként számon tartott angol és francia fejlődéstől, a Magyarországon e tekintetben kevesebb figyelemre méltatott hispániai és itáliai viszonyokon át a német, a cseh és a lengyel területekig ível az európai körkép, nem feledkezve meg Skandináviáról sem. Különleges érdeklődésre tarthat számot a korai rendiség ideológiájának előzményeit és elemeit taglaló fejezet. Az európai eszmetörténet olyan kérdéseit teszi vizsgálat tárgyává a szerző, amelyek biztos ismerete nélkül a középkori politikai mozgások, az intézményrendszer kialakulása és átrendeződése nem követhető nyomon és puszta leíráson túlmutató, mélyebb elemzése nem vihető
