Századok – 1988
Történeti irodalom - Petrov Petar: Vasztanov’avane na barzsava 1185–1197 (Ism.: F. Font Márta) 245/I–III
238 TÖRTÉNETI IRODALOM 245 expanzióra való törekvés. Másrészt rámutat a szerző arra is, hogy annak a korábbi nézetnek, amely Mánuel császár magyar-bizánci perszonális unió megteremtésére irányuló törekvését hangoztatta Béla személyével kapcsolatosan, nincs kútfőkön alapuló bizonyítéka. Az öt fejezetből álló, alapvetően politikatörténetet adó feldolgozás, amely egy frappáns gazdaságtörténeti összegzést is magában foglal, a benne felhalmozott sokoldalú ismeretanyag, a szerző mértékletes - minden esetben forrásos bázisra támaszkodó - véleményalkotása révén bizonyára a Magyar História sorozat sokat forgatott - és bizonyos értelemben hiánypótlónak tekinthető - kötete lesz. Petrovics István PETAR PETROV VÁZSZTANOV'AVANE NA BÄLGARSZKATA DÄRZSAVA 1185-1197 Szófia, 1985, Nauka i izkusztvo, 389 oldal A BOLGÁR ÁLLAM RESTAURÁCIÓJA 1185-1197 Az évfordulók általában megnövelik az érdeklődést egy-egy korszak története iránt, a közvélemény várja, sőt elvárja az új kutatási eredmények közzétételét; a nagyobb publicitás lehetősége pedig a kutatás számára jelenthet inspirációt. Nem véletlen tehát, hogy e monográfia éppen 1985-ben látott napvilágot a bolgár állam megújulásának 800. évfordulója évében; olyan elődök munkájának folytatásaként mint V. G. Vasziljevszkij és V. Zlatarszki. A monográfia két nagyobb fejezetre tagolódik. Az első az 1185-86-os évek eseményeivel, a Bizánc-ellenes felkelés kibontakozásának időszakával foglalkozik; a második pedig a bolgár állam megszilárdulásának útját követi az 1187-től 1197-ig terjedő évtizedben. A szintén két részből álló hetvenoldalnyi mellékletben a 12. század végi Bulgáriára vonatkozó forrásokból közöl részleteket a szerző. A kötetet irodalomjegyzék és mutatók egészítik ki; valamint orosz, angol és francia nyelvű összefoglaló zárja. A monográfia szerzője nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint annak a vitás kérdésnek a megválaszolását, hogy a 12. század utóján a Bizánctól függetlenedő bolgár állam a második bolgár államnak, vagy egy merőben új államalakulatnak tekintendő-e; azaz az 1018-ban II. (Bolgárölő) Baszileiosz által legyőzött és az impériumba integrált Bulgária szerves folytatása-e, vagy sem. P. Petrova választ már munkája címével megadja: a „vazsztanov'avane" szó többféleképpen fordítható, de bármelyik értelmezésben benne rejlik az az alapjelentés, hogy valami korábban meglevőnek visszaállításáról, felélesztéséről, ismételt létrehozásáról van szó. Természetesen a munka számos más adata is ugyanezt az elképzelést kívánja bizonyítani. így pl. az elbeszélő forrásokban szereplő „vlach/blach" elnevezés mögött nem más etnikumot (esetleg románokat) lát a szerző, hanem a „bolgár" szinonimájának tartja, (pl. reges Blachorum et Bulgarorum esetében). Hasonló tartalmúnak értelmezi P. Petrov a különböző források „Moesia", „Bulgaria", „Blachia" elnevezéseit is. Vélekedésének alátámasztására szolgál a függelékben közölt impozáns gazdagságú forrásválogatás. Azt azonban sajnálatosnak tartjuk, hogy a forrásokat csak bolgár nyelvű fordításban adja közre a monográfia, eredetiben csupán a bolgárokat, illetve Bulgáriát jelölő egy-egy szó vagy kifejezés szerepel. Az egymástól másfélszázadnyi idővel elválasztott két Bulgária szerves összetartozását az uralkodók személynevei közt lévő hasonlósággal, illetve Szaloniki Demeternek a bolgár államisághoz kötődő kultuszával (ld. erre a második függelék forrásait) is igyekszik alátámasztani a szerző. Annak ellenére, hogy a problémát továbbra sem tekinthetjük lezártnak, P. Petrov munkájában az egyik álláspont igen alapos kifejtésével találkozhatunk. A szerző kutatásainak új - és a középkori magyar történelem szempontjából is figyelemre méltó — eredménye a Petar és Aszen vezette felkelés, illetve a velük szemben indított bizánci támadások kronológiájának pontosítása. A tizennégy apróbb részeredményből álló datalásból azt emelnénk ki, hogy Petrov a felkelés kezdeteit összekapcsolja azokkal a nagyarányú adókivetésekkel,
