Századok – 1988
Történeti irodalom - Boba Imre: Novi Pogled ne Povijest Moravia (Ism.: Sebők Ferenc) 234/I–III
234 TÖRTÉNETI IRODALOM 234 A szerző alapvető érdeme, hogy az olasz városállamok esetében a korai feudalizációs tendenciák mellett a korai kapitalisztikus jellegű tendenciákat is bemutatja. Külön érdeme a tanulmánykötetnek, hogy egyes birtokos és patríciusi családok esetében háztartáselemzés segítségével mutatja ki az affiktoból, illetve a mezzariaból származó jövedelmeket. Végül érdemes megemlíteni, hogy a szerző érdekes párhuzamot von az orosz mir és a korai olasz mezőgazdasági kommunák között. Tagányi Zoltán IMRE BOBA NOVI POGLED NA PO VI JEST MORAVIE Spüt, 1986 MORÁVIA TÖRTÉNETE ÚJ MEGKÖZELÍTÉSBEN A Kárpát-medence kora középkori történetének megoldatlan kérdései közül Nagymorávia problémája az utóbbi évtizedekben többször is az érdeklődés homlokterébe került. A közelmúltban jelent meg Jugoszláviában az Egyesült Államokban élő magyar-lengyel származású történész, Boba Imre könyve, amely az 1971-ben Hágában angol nyelven kiadott mű fordítása (Imre Boba: Moravia's History Reconsidered. The Hague 1971.). Ismertetésünk aktualitását az adja meg, hogy a dolgozatról mind ez idáig magyar nyelvű recenzió nem készült, holott az számos új eredményt sorakoztat fel, amelyek lendületet adhatnak az új kutatásoknak. A szerző alapgondolata az, hogy Morávia történetének pontos feldolgozásához először is meg kell állapítanunk földrajzi elhelyezkedését a rendelkezésre álló források alapján, és meg kell szabadulnunk az erre vonatkozó összes prekoncepció béklyóitól. Rámutat arra, hogy a kutatás során az a nézet vált elfogadottá, hogy Morávia törzsterülete a Duna Bécs és Visegrád közötti szakaszától északra feküdt. A kutatókat oly mértékben befolyásolta ez a koncepció, hogy kutatási eredményeiket igyekeznek hozzáigazítani, illetve a források ezzel ellentétes állításait eleve tévedésnek, vagy hamisításnak minősítik. Boba elvetve ezt a feltételezést az egykorú, vagy közel egykorú forrásokhoz fordul, és következtetéseit a források kritikai megrostálása után vonja le. Megállapítja, hogy az ismert hitelt érdemlő források között egy sem akad, amely tud egy Dunától északra fekvő Moráviáról, sőt maga a „Morávia", vagy „morvák" kifejezések sem telhetőek fel egyetlen egykorú, vagy közel egykorú forrásban sem. A morvának tartott népességre a forrásokban „Marhani", „Maravi", „Margi", „Marahenses", illetve „Moravliene" elnevezéseket használják. Ezek azonban nem teljes alakok, hanem csonka változatok: az eredetiben az alábbi alakokban találkozhatunk velük: „Sclavi Marahenses", „Sclavi Margenses", „Sclavi qui Maravi dicuntur". Ezek az alakok, akárcsak a szláv „Moravliene", nem egy bizonyos terület vagy ország, hanem egy „Margus", „Maraha", ill. „Morava" nevű város lakóit jelentik. A 9. és 10. századból származó kútfők sem Moráviáról, sem morvákról nem tudnak. A „Morávia" elnevezést először Prágai Kozmás (1045-1125) cseh krónikája használja „Zuatopluk rex Moravie" kifejezésben, őt azonban nem minősíthetjük korabeli forrásnak. Morávia Dunától északra való lokalizációja ellen szól a Fuldai Évkönyv is, ahol Moráviára vonatkozóan a „trans Danubium" meghatározás szerepel. Mivel Fulda a Dunától északra helyezkedik el, a feljegyzést készítő számára a Dunától délre levő területek feküdtek „trans Danubium". Az „Annales regni Francorum" 822-ben említi, hogy Jámbor Lajost Frankfurtban felkeresték a keleti szlávok (orientales Sclavi) képviselői, közöttük a „Marvani" néven említett nép képviselői is. Világos, hogy a „Marvani" nem etnikummegjelölés, hanem a lakóhelyre utal, mivel a megjelentek etnikumára a „Sclavi" elnevezés vonatkozik. 846-ból származó utalásokban a „Margenses Sclavi" és „Sclavi Marahenses" megjelölések szerepelnek, amelyek csak egy „Margus" vagy „Maraha" nevű város szláv lakóira utalhatnak. Hasonló megállapításra jut az óegyházi szláv forrásban előforduló, morvákkal kapcsolatba hozható megnevezések elemzésekor: a források tudnak egy „Morava" nevű városról, lakóit „Moravliene" néven említik, etnikumukat
